Nem túl régen, 2019-ben távozott az élők sorából egy kiváló amerikai hazafi, üzletember, politikus. Ross Perotnak hívták. 1992-ben független jelöltként az USA elnökségéért indult, és történelmi eredményű, 20 százalékos részesedést ért el a választásokon. Ezt emberi erényei mellett az addig embertársainak tett szolgálataival érdemelte ki.
Miért idézzük fel életét? Mert olyan példa, amit érdemes a mai kor emberének megszívlelnie. Itt és most. Arra kérem a tisztelt olvasókat, gondolkodjanak el az üzeneten. A történet önmagáért beszél.
Ross Perot Texasban született, szűkebb pátriájának mindig elkötelezett hazafia volt. Bár a nagy válság idején, 1930-ban jött a világra, azt vallotta, hogy nem szenvedett szükséget, mert a legfontosabbat kapta meg életében: a család szeretetét. Édesapja mellett, akit a legjobb barátjának tartott egész életében, megtanulta a gyakorlatias üzleti életet. Apjának, aki minden jó ügy mellé odaállt, az volt a jelszava: „Ki, ha nem én? Mikor, ha nem most?” Édesanyja minden hozzájuk bekopogónak adott egy tál meleg ételt azokban a nehéz időkben. Anyja hosszú ideig élt, s egyik döntő fontosságú vállalkozásában, az iráni túszszabadításban – amelyben Perot az életét tette kockára – az ő szava volt döntő, hogy belevágjon.
Cserkész volt, rendkívül sokat köszönhetett ennek az ifjúsági intézménynek. Tengerészakadémiára ment, ahol hamar kiderült vezetői képessége. Tengerészként szolgált egy hajón a koreai háború végén. A vietnámi háborúban rengeteget tett az amerikai hadifoglyok mentéséért, innen ismerte az egyik tábornokot, későbbi segítőtársát az iráni akciójában. Később, az öbölháború után – már gazdag emberként – alapítványt hozott létre a háborús veteránok, pszichikai sérültek segítésére és rehabilitálására.
A tengerészeti szolgálat után az IBM-nél helyezkedett el kiváló kereskedelmi teljesítménnyel, majd megalapította saját komputerszolgáltató cégét, az EDS-t (Electronic Data Systemst). Ezzel elindított egy új iparágat. Ma cégei sok ezer embernek adnak munkát világszerte.
Hazánkban is tevékenykedett ez a cég. Rendkívül érdekes történet kapcsolódik hozzá. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság technikai megújítását, korszerűsítését végezte, amíg a hiteltelenné vált és később az első Orbán-kormány által felszámolt tb-önkormányzatok meg nem szüntették az informatikafejlesztési programot.
A magyar főigazgató első kézből hallotta a valós történetet vele kapcsolatban az ide jövő amerikai szakértőktől. (Amit Ken Follett a Sasok szárnyán című sikerkönyvében később meg is írt, s nálunk is olvasható; nem kitalált sztori, hanem fantasztikus, igaz történet.) Perot két munkatársát az iráni rezsim koholt vádakkal börtönbe zárta, akiket – a forradalom előestéjén – Perot személyes, kockázatos, fantasztikusan bátor látogatása révén a fegyveres felkelők ostroma kapcsán, a börtönből kiszabadítva, hazajuttatott az USA-ba. Később – az ekkor hatalomra került ajatollah idején – az egész amerikai diplomácia hosszú időn keresztül nem volt képes kiszabadítani a túszul ejtett amerikai követségi diplomatákat.
Ross Perot idős emberként is mindennap bejárt cégéhez. Családján kívül munkatársai álltak a legközelebb hozzá. Törődésükkel visszaadták, amit tőle kaptak élete során. Mindenekelőtt a családja volt fontos a számára. Öt gyermeke volt, és mindennap együtt vacsoráztak. Ilyenkor mindenkit végigkérdezett, hogy miként telt a napja. Negyvenévesen tanult meg síelni, s ettől kezdve évenként elment, a család alig tudta követni a tempóját. Hajókázni is szeretett: ez tengerészmúltjából fakadt. Víg katonaindulókat zengve kormányozta jachtjukat.
Feleségét élete végéig rajongással szerette, élete minden szakaszában táncolt vele, ha alkalom adódott, és csodálta családösszetartó képességét. Tizenhat unokája van, akiknek nagyon sok vidámsággal színesítette életét.
Számos elismerést, díszdoktori címet kapott életében nagylelkű adományaiért az oktatásnak, az egészségügynek, a kultúrának, a tengerészet és a veteránok támogatásáért, a számítógépes technika fejlesztésért, a nemzetbiztonság szolgálatáért. Jó arra gondolni, hogy az akkori hatalmas médiakampány ellenére minden ötödik amerikai támogatta ezeket az értékeket.
Hozzá hasonlót, ilyen embert kíván a polgár egy ország az élére. Akinek Istenbe vetett hite, hagyományőrzése, nemzete és családja a legfontosabb érték.
A mai magyar politikai életre, és különösen az ellenzéki kínálatra véleményem éppúgy igaz és érvényes, mint a nyugati világ bármely országára.
Kérjük, kalandorok kíméljenek!
A szerző közgazdász, professor emerita
