Az ellenzék nem tudja, mit beszél

Vélemény

Az ellenzék nem tudja, mit beszél

Ne sajnáljuk az idősektől a plusznyugdíjakat!

Botos Katalin

nyugdíj időskor ellenzék 2025. 11. 19. 5:55

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Összeszedtem, miket mondanak az ellenzéki szakértők a nyugdíjrendszerről meg egyebekről.

1. A magyar nyugdíjrendszer túl nagyvonalú. Degresszió az induló nyugdíjak megállapításánál. Nyugdíjak megadóztatása (Simonovits András).
2. A nyugdíjrendszer demográfiai okból fenntarthatatlan, be kell engedni a migránsokat, ők majd megtermelik a nyugdíjalapot (Simonovits András).
3. A 13. havi nyugdíjnak nincs semmi alapja. „Én földhözragadt ember vagyok, mindig tizenkét hónap után fizettem járulékot, miért járna a 13. havi nyugdíj?” (Surányi György).

4. Petschnig Mária Zita nevetgélve jelenti ki, hogy a 13. havi nyugdíj eszement dolog. 5. A Nők 40 program kedvezményes nyugdíjazási lehetőségét azonnal meg kell szüntetni (Simonovits András). 6. Jó az uniós forrásmegvonás. Ötven kórházprojekt meghiúsul, ezért majd a magyarok elégedetlenek lesznek, ami növeli a Tisza választási esélyeit (Kollár Kinga). 7. A területalapú támogatás hülyeség, ettől a magyar gazdák csak elkényelmesednek. Meg kell szüntetni (Raskó György).

Nos, láthatjuk, hogy Nyugat-Európában milyen gőzerővel termelik a migránsok a nemzeti jövedelmet! Vajon miért akarják akkor szétteríteni más országokra is a beérkezetteket? Nemhogy örülnének a sok szorgos munkáskéznek. És ne feledjük el: ők okozzák a legtöbb bűncselekményt. Erről mélyen hallgatnak a migránspártolók.

Hogy a 13. havi nyugdíj fölösleges lenne? Hogy nincsen alapja? Hogy a volt jegybankelnök azt mondja, hogy ő „földhözragadt ember”, ha tizenkét hónapon át fizette a járulékot, minek kapna 13. havi nyugdíjat? Mellesleg tényleg minek? Azokból a fizetésekből, amit magas poszton vagy a nemzetközi szervezeteknél dolgozva kapott, bőven félretehetett idős napjaira. Ahogy a többi gazdag ember is. Na de az átlag helyzete más.

Egyébként mielőtt pont ezek a politikai erők meg nem szüntették, a közszférában – ahol nagyon sok ember dolgozik – volt 13. havi fizetés, és azután bizony fizettük a járulékot. De nem is ez a legfontosabb érv.

Hiszen a modern nyugdíjrendszernek nem biztosítási, hanem befektetési alapon kellene nyugodnia. Gyermekbe történő befektetésen. Arra költsünk, hogy gyermeket neveljünk, s állítsunk magunk helyett járadékfizetőt! Fektessünk be tehát a gyermekeinkbe.

Ehhez kellene legalább két gyermek családonként; és akkor még hol vannak azoknak a „járuléktermelői”, akik nem találtak párra és egyedül maradtak. Ezért jó, ha van sok nagycsaládos, több gyermekkel. Az egyedülállóknak valóban kell félretenniük idős korukra.

Ez a befektetési szemlélet ma még nem rendszerszerű nálunk, bár egyre többen képviselik. De legalább a kormány a gyermekeseknek számos könnyítést ad. És hát a nőknek is. Akik a régebbi időkben hamarabb mehettek nyugdíjba, viszont ezért tudtak segíteni saját gyerekeiknek az unokák nevelésénél, vagy tudták gondozni idős családtagjaikat. Akik most többnyire méltatlan helyzetben várják életük végét elfekvőkben, jó esetben idősotthonokban.

Hát legalább a negyven évet ledolgozott nőket engedjük nyugdíjba menni! És erre mondja az ellenzék nyugdíjszakértője, hogy ezt azonnal meg kell szüntetni?!

Hát nem tudnak társadalomban gondolkodni az úgynevezett szakemberek? Mire való a közgazdaságtan? Nem a köz szolgálatára?

Ha nem, akkor nevezzük magángazdaságtannak, és ne osztogassunk gazdaságpolitikai tanácsokat, hanem menjünk el aktuáriusnak (kockázatelemzőnek) egy magánbiztosítóhoz.

Kétségtelen tény, hogy sok gond van a nyugdíjrendszerrel. A régi nyugdíjak például nagyon alacsonyak. És hátrányos helyzetben vannak főleg a nagy családot felvállaló anyák. Ami az alacsony nyugdíjakat illeti: tulajdonképpen az a helyzet, hogy sok ember a rendszerváltás után szeretett volna valahogy megélni. Ezért olyan alkalmazási formát volt kénytelen választani, elfogadni, amelynél nem kellett tb-t fizetni. Most aztán döbbenten tapasztalja, hogy kicsi a nyugdíja. Igen, ez a biztosítási elv következménye! De ne büntessük most őket azzal, hogy még meg is adóztatjuk az alacsony nyugdíjukat.

A többi érv is döbbenetes: jó, hogy kórházak mennek tönkre a megvont EU-s pénzek miatt, vagy hogy vegyük el a földalapú támogatást. Mivel magam is kis szőlőgazdaságot működtettem negyedszázadon át, tudom, hogy enélkül egyenesen mínuszba fordult volna a bevételünk. Így alakultak a piaci költségek és árak. Volt amerikai barátom, aki azt mondta, hogy akkor álljanak át más termelésre az ilyen gazdálkodók. Fogalma se volt, miből áll nálunk az átállás. De hát senkinek nem fáj, amíg másvalakit érint az átállás költsége.

De visszatérve a nyugdíjkérdésre. Eddig éppen eleget vállaltak már át a régi nyugdíjasok a rendszerváltás terheiből. Hiszen valóban elmaradt jövedelmük növekedése az aktívakétól. (És még egyszer mondom: az eleve nagyon alacsony volt.) Saját számítás alapján mondom: nyugdíjam, mivel egyetemi oktatóként búcsúztam el, kicsivel az átlagbér fölött volt, de mára már jóval az alá csúszott. Általában is a helyettesítési ráta jó 10-14 százalékpontot esett, ma alig 50 százalék. Ezt csak szerényen törekszik kompenzálni – részlegesen – a 13., 14. havi nyugdíj. Az átlagnyugdíj/átlagbér arányáról van itt szó.

Vagyis aki ezt nem helyesli, nem tudja, mit beszél.

Emellett Európában máshol is gyakori az effajta kompenzálás. Aztán meg nézzük meg azt is, hogy a mai fiatal nemzedék milyen nagy mértékben szorul rá nagyszülei támogatására. Bizony, a transzferek az öregektől mennek a fiatalokhoz. Akiknek sokkal nehezebb napjainkban az otthonteremtés, mint korábban volt.

Ne sajnáljuk hát az idősektől a plusznyugdíjakat! És ne dőljünk be az ellenzéki oldal „szakmaisággal” álcázott szakértőinek.

A szerző közgazdász, professor emerita