Olyan korszakot élünk, amelyben számos hagyományos norma felborult. Talán kissé erőteljes fogalmazással, de azt mondhatjuk, bizonyos nemzetközi szervezetek sóhivatallá változtak.
A világ erői, erőközpontjai fütyülnek a normákra, amelyeket a korábbi időben mérvadónak tartottak.
Nem akarom idealizálni a múltat. Akkor voltak ugyan nemzetközi szervezetek, intézmények, amelyek a saját köreikben kötelezőek voltak; de ki kívánná vissza például a Varsói Szerződést, amely még az 1990-es összeomlást megelőző évben is támadó háborúra készült a Nyugat ellen? S azt se állítom, hogy a nemzetközi szervezetek annak idején különösebben hatékonyak lettek voltak. Az ENSZ közgyűlési határozatai nem kötelezőek; a Biztonsági Tanácsban meg az ellenérdekű nagyhatalmak blokkolják az egyébként ott kötelező erővel bíró döntést. Hiába fordult Magyarország a világ népeihez a szovjet agresszor ellen 1956-ban: az ENSZ nem segített rajtunk. Ahogy később is oly sokszor tehetetlennek bizonyult a helyi, regionális konfliktusok megoldásában.
Mégis, a hetvenes évek leszerelési tárgyalásaiban az ENSZ fontos szerepet játszott. Igaz, bár a mértékadó szerződések (a SALT I és a SALT II) kétoldalú tárgyalások eredményeként születtek, de keretadó, támogató- és nyomásgyakorló szerepet töltött be. Emlékezetes például Alva Myrdal svéd politikus asszony tevékenysége, aki az ENSZ keretében működő leszerelési tárgyalások során e fórumok egyik meghatározó szereplője volt, és ezért Nobel-békedíjat is kapott.
A világ akkoriban az elfogadott nemzetközi játékszabályok alapján működött. Ha az ENSZ valamit nem tudott végrehajtani, az az adott szabályok következménye volt – mindenekelőtt a Biztonsági Tanácsban főszerepet játszó nagyhatalmak érdekellentétei következtében –, de nem a szabályok semmibevételén alapult.
Most azonban szinte figyelembe sem veszik a nemzetközi szervezetek tiltakozását. De hát milyen tiltakozásról is lehetne szó: a közgyűlés határozatai nem kötelező jellegűek.
A Biztonsági Tanácsban meg hol az orosz, hol az amerikai fél vétózza meg a közös álláspontot. Vagyis a nemzetközi jog kikényszerítésére gyakorlatilag nincs mód.
