Békítő tábor

Mivel hivatalos nyilatkozat értelemszerűen nem látott napvilágot, s még hitelesnek tekinthető sajtóhír sem röppent fel az eseményről, a mai napig csak találgatásokra alapoznak azok, akik a pontos indokát és időpontját keresik az Orbán Viktor és Markó Béla közötti személyes jó viszony villámgyors megromlásának. Tény, hogy ez megtörtént, és alaposan rányomta bélyegét a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kapcsolatára. A helyzetet súlyosbította az RMDSZ néhány kifejezetten antidemokratikus lépése, amellyel egyrészt kiszorította, majd ellehetetlenítette a felső vezetés irányvonalát bíráló erőket, másrészt pedig négy éven keresztül támogatta, Európa előtt szalonképessé tette a Ion Iliescu nevével fémjelzett román posztkommunistákat. Ráadásul több mint két éven keresztül látványosan hátbaveregetős haverosdit játszott azzal a balliberális budapesti kormánnyal, amelyet már jó ideje csak szitokszóként emleget a többi határon túli magyar szervezet. Aligha kétséges, hogy ez a féktelen barátkozás elsősorban a „Tőkés László-párti” Fidesz bosszantását célozta. Erre a konok haragszomrádra tett pontot Orbán Viktor és Markó Béla Tusnádfürdőn. A békülést könnyítette, hogy az egyébként szintén néppárti RMDSZ egy jobbközép bukaresti kormánykoalíció tagja lett, s a tavaly decemberi népszavazáson egyértelműen kiállt a kettős állampolgárság mellett. Két héttel ezelőtt, amikor úgy tűnt, ősszel előre hozott választásokat tartanak Romániában, Markó lóhalálában Budapestre utazott. Nem Gyurcsány Ferencet kereste fel, hanem Orbán Viktorhoz sietett. A szóbeszéd szerint támogatást, de legalábbis távolságtartást kért a Fidesz elnökétől a megméretést megelőző kampányban. Az ötszázalékos román parlamenti küszöb elérése ugyanis korántsem lett volna biztosított egy ismét akcióba lendülő erdélyi magyar alternatív szervezet Budapestről is segített részvételével. Másfelől mindkét félnek be kellett látni, hogy nehezen képzelhető el egységes nemzetpolitika a Fidesz és a legnagyobb határon túli legitim szervezet mélyülő ellentéte mellett. Tusnádfürdőn Orbán Viktor és Markó Béla jó hangulatú közös sajtótájékoztatója már az évekkel ezelőtti hatékony együttműködést idézte.
Az immár tizenhatodik alkalommal megszervezett szabadegyetem másik „nagy dobását” Markó Béla és Tőkés László párbeszéde jelentette. A sajtó által történelminek titulált dialógus nem hozott ugyan áttörést, mégis elindíthat egy olyan konzultációsorozatot, amely közelebb viheti az erdélyi magyar politikumot egy a felvidékihez hasonló kiegyezéshez. Bár a kormányválság és a rendkívül súlyos romániai árvízhelyzet miatt tulajdonképpen igazoltan hiányoztak a bukaresti hatalom képviselői, a tábor „régi motorosai” ezúttal is jelen voltak. Emil Constantinescu volt köztársasági elnök, Adrian Severin exkülügyminiszter vagy Smaranda Enache most is képviselni tudták az européer román politikai elit – korántsem egységes – véleményét a magyarságról, az Európai Unióról, a világ dolgairól. Orbán Viktor beszéde pedig már az új kormánystratégiát, nemzetpolitikát vázolta fel. Nem csak a záró előadás szólt az előrelépésről, a jövőről: a szabadegyetem egészét messze elkerülte a sérelempolitika, a sebek nyalogatása. Tusnádfürdőn arra keresték a választ, hogy a Kárpát-medencei magyarság milyen utakon keresse a felemelkedést. Mert a felemelkedésben itt senki nem kételkedett.