Célba talált a Deep Impact

Sikeresen teljesítette januárban kezdődött küldetését, és tegnap hajnalban belerepült a Temple–1 üstökös magjába az amerikai Deep Impact űrszonda becsapódó egysége. A szerkezet másik része távolról fényképezte az eseményeket.

Ünnepeltek az amerikai űrügynökség, a NASA szakemberei, miután eredményesen zárta küldetését az amerikai Deep Impact űrszonda – adta hírül a BBC. A január 12-én fellőtt szerkezet mosógép méretű, 372 kilogrammos becsapódó egysége a Földtől 133 millió kilométerre, óránként 37 ezer kilométeres sebességgel rohant tegnap kora reggel a hozzávetőleg hat kilométer átmérőjű üstökös magjába. Az ütközés nyomán a Temple–1 felszínén – becslések szerint – mintegy száz méter átmérőjű kráter és egy jeges törmelékből álló apró felhő keletkezett. Don Yeomans, a NASA küldetésében dolgozó tudós szerint a becsapódás ott és akkor történt, amint azt előzőleg eltervezték. Anynyit azonban elismert, hogy a detonáció nagyobb volt, mint korábban számolták. Az űrügynökség munkatársai hónapokkal ezelőtt arra az eredményre jutottak, hogy a becsapódásnál 19 gigajoule energia szabadul fel, annyi, mintha 4,5 tonna TNT-t robbantanának.
A NASA szakemberei a kísérlettel végre képet alkothatnak az üstökös felszíne alatti rétegekről, másrészt – bár ez a hivatalos leírásokban nem szerepel – hasznos adatokat szerezhetnek arról, miként kellene a jövőben hasonló módszerrel megsemmisíteni egy Földet veszélyeztető égitestet. Állítólag a misszió egyik fő célja az volt, hogy az üstökös magjából származó anyagok elemzésével az eddiginél többet tudjanak meg a szakemberek a Naprendszer és az élet keletkezéséről. A tudóskörökben koszos hógolyóként is emlegetett üstökösök állítólag 4,6 milliárd évvel ezelőtti időkből származó, azóta is változatlan összetételű anyagokat tartalmaznak.
A Spaceflight Now című szakhonlap leírása szerint a tegnapi ütközés ahhoz hasonlított, mintha egy lövedéket egy másik lövedékkel robbantanánk szét, miközben egy harmadikról felvételeket készítenénk az eseményről. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az űrszonda egyik egy méter átmérőjű része maga volt a becsapódó egység, míg a másik biztonságos, csaknem ötszáz kilométeres távolságban elsiklott az összeütköző testek mellett, és közben fényképeket készített, amelyeket elküldött a Földre. Maga a becsapódó rész is készített fotókat, az utolsót három másodperccel az ütközés előtt exponálta.
A Deep Impacttel együtt emberek milliói küldhették el a nevüket egy internetes akcióval a kozmoszba: a listát tartalmazó CD az űrszonda becsapódó egységén semmisült meg az ütközéskor.