(hogyan elemezzünk…)

Én nem tudom, hogy az elemzés, amely a politika, a politológia és zsurnalisztika legrangosabb műfaja, általam művelhető-e. Néha megfigyelhető, hogy három kiváló elemző ugyanabból a dologból, megnyilvánulásból, felmérésből, szövegből három merőben különböző következtetést von le, s egyáltalán nem tekinthetjük kizártnak, hogy a negyediknek, aki nincs jelen, lesz igaza.
A fent taglaltak szellemében hadd elemezzek egy négysoros népdalt, amelynek hangjaira egy nyári hajnalon álmomból felriadtam. Illetve felriadásom már előbb bekövetkezett, amikor az ablakom előtt egy hazafelé tartó kapatos társaság a Száz forintnak ötven a fele kezdetű, magas maligánfokú nótát intonálta, amely után általában az Akácos út, ha végigmegyek rajtad én… kissé melankolikus sorai következnek. Ezúttal másként történt. Egy bájos női hang a pirkadatban a „ki kell rúgni a hámfábúl” után azonnal rázendített egy eddig általam pártsemlegesnek vélt, közismert népdalra, amely így hangzik: „Érik a ropogós cseresznye, viszek a babámnak belőle, viszek a babámnak, csuhaj, belőle, ha beteg, gyógyuljon meg tőle!”
Ez a négy sor tört be álmaimba, s valami arra kényszerített – mint egy gyakorló politológust –, hogy a semmitmondónak látszó sorok rejtett értelmét keressem.
Tehát: „Érik a ropogós cseresznye.” Ebből a lakonikus mondatból mindjárt a dal születésének időpontjára következtethetünk, mivel tudjuk, hogy az úgynevezett ropogós, egyes kozmopoliták által germersdorfinak nevezett június közepétől június végéig érik, utána rohad. A gyapjas szövőlepke hernyójának ténykedése meggyorsíthatja ezt a folyamatot, de mivel évszázados népdalról van szó, tekintsük június végét a szerző által rögzített pillanatnak.
A következő sor erről a szerzőről már sok mindent elárul. Elsősorban azt, hogy babája van, másodsorban pedig azt, hogy önzetlen és szerető szívű lény, mivel az érő cseresznye megpillantásakor nem az jut eszébe, hogy na, most jól bezabálok, hanem az, hogy viszek. Az illető nemére egyelőre nem következtethetünk, mivel lánynak is lehet babája. Sőt, politikailag korrekt módon azt sem tudjuk megállapítani, hogy a szerző egyszerű heteroszexuális teremtmény-e, vagy van benne némi másság. Heteroszexualitásra következtethetünk abból, hogy falun, ahol általában a népdalok születtek, mondjuk egy évszázaddal ezelőtt, még nem volt szokás megülni a meleg büszkeség napját. S hogy szerzőnk büszke, arra a következő sorból következtethetünk: „Viszek a babámnak, csuhaj, belőle!” A „csuhaj!” kifejezetten büszke, macsós jelleget hordoz, e szó már-már maszkulin jellegű.
Valószínű tehát, hogy egy heteroszexuális férfiemberről van szó, aki kedveskedni akar nőnemű babájának.
Ám itt problémák sora következik. Ugyanis a befejező sor: „Ha beteg, gyógyuljon meg tőle”, azonnal felveti azt a kérdést, hogy a szerző mikor látta utoljára a babáját, ha azt sem tudja, beteg-e vagy sem. S egyáltalán, miért lenne beteg? A „ha beteg” kitétel borúlátó lélekre vall, akinek hiába mondják, nem lesz gázáremelés, tudja, hogy dehogyisnem. A másik verzió, ami még szomorúbb: egy beteges babáról van szó, aki influenzától nátháig vonszolja magát. Ez a feltevés a valószínűbb. Ugyanis a szerzőn felülkerekedik az optimizmus, amikor azt mondja: „Gyógyuljon meg tőle.” De ez a gyógyszeráremelésre is visszavezethető. S egyúttal emitt igazi értékre bukkanunk: a cseresznye gyógyító erejű. A kérdés, milyen betegséget gyógyít. Ismereteink szerint a túlzott cseresznyefogyasztás diarét okoz. Hoppá! Akkor meg is van. A szerző betegecskedő babája a diaré ellentétével küszködik.
Persze, hogy ebből bármilyen következtetést levonhatunk-e a 2006-os választásokkal kapcsolatban, én nem tudom…