(kinek adózunk…)

Én nem tudom, ki és mikor alkotta meg az első adócsomagot az emberiség történetében. Annyi biztos, állam adó nélkül nem létezik, az állampolgár által megszerzett javak egy része, lett légyen szó királyságról vagy köztársaságról, mindig valamelyik kincstárba vándorolt, hogy aztán az így összegyűlt összeget a legkülönbözőbb célokra használják fel a hatalom birtokosai. Maga az adó számtalan néven bukkant fel, hívták sarcnak, dézsmának, tizednek, harácsnak, illetéknek, vámnak, a lényeg mindig az volt: a termelt javak, a jövedelmek és a forgó pénz egy része az állam tulajdonába ment át, s az aktuális kormány ezekből az összegekből működtette a különböző intézményeket, s tartotta fenn önmagát. Mindebből logikusan következik, hogy a kincstárnokok mindig új adónemek kieszelésén fáradoztak, s olyan rendszereket hoztak létre, amelyekben egyetlen halandó lélek sem úszhatta meg adófizetés nélkül.
Ha valaki azt gondolná, hogy a szocializmusban nem volt adó, az téved. Én például huszonhárom éves koromban fizetésem tíz százalékát „katonaadó” formájában átengedni kényszerültem az államnak, cserébe azért, hogy megúsztam a katonásdit. Egyébként a szocialista állam volt az első, amelyik mindent bezsebelt, hogy aztán központi elképzelések alapján használja azt fel (ezt nevezték újraelosztásnak). Az úgynevezett maszekok jövedelmét súlyos adófizetési kötelezettség terhelte, nem beszélve azokról az időkről, amikor a parasztgazdáknál beszolgáltatás címszó alatt lesöpörték a padlást.
Tény azonban, hogy az adó és az „adófizetők pénze” a rendszerváltozás hajnala óta lett az egyik legfontosabb tényezője az állampolgár és az állam viszonyának, s nem kevésbé a politikának. A halhatatlan Kupa Mihály alkotta meg első komplex adórendszerünket, de aligha csapom be a kedves olvasót, hogy mögötte állt az adópolitika szürke eminenciása, egy rokonszenves szakállas úr, bizonyos Vámosi-Nagy Szabolcs, aki általában az APEH örökös második embere, ami valójában a szakma tökéletes ismeretét jelenti.
Amikor egy kormány anyagi zűrbe kerül, először a pénzügyminisztert cseréli le, aztán bolygatni kezdi az adórendszert. Ha ez a kormány éppen szocialista (s általában a szocialisták viszik az országot csőd közelbe), akkor adócsomagját mindig úgy tünteti fel, mint valami ajándékot, mintha a szegények, a „hátrányos helyzetűek” javát szolgálná. A „fizessenek a gazdagok” jelszó természetesen politikai haszonnal jár, hiszen sok millió választópolgár érzi úgy, hogy ő maga nem a gazdagok közé tartozik.
Valószínűleg a Gyurcsány-kormány közelében működik egy team, amelynek az a feladata, hogy új, „pozitív kicsengésű” adónemeket eszeljen ki. Ehhez prezentálnék egy ötletet. Mivel a Bokros-csomag óta az embereket mindenféle csomag említésekor kirázza a hideg, ajánlom a kissé régies pakk kifejezés használatát, a Légy jó mindhaláligra utalva. Javaslom egyre nagyobb közszeretetnek örvendő miniszterelnökünknek, hogy a szegények védelmében hozzon létre egy Nyilas Misi-pakkot. Ebbe sok minden beleférne: például ingyenes gyógyszerellátás a Csucsugamusi-szindrómában szenvedőknek (a világon három ilyen esetet tartanak nyilván, ez a betegség nyaki úszólebennyel jár), ellentételezésként pedig kivethető járdakoptatási illeték a gyalogosoknak (ez kb. nyolcmillió embert érint). Lehet luxusadót kivetni a parabolaantennákra, szociális harácsot az illegális otthoni munkára, takarításra, mosogatásra, a nagyszülőkre, akik ingyen vigyáznak az unokákra, örökösödési illetékkel lehet terhelni az örökletes betegségeket, túllihegési sarcot lehet kivetni a kelleténél szaporább lélegzetvételre… és így tovább.
Hogy mindez elég lenne-e a szocialista költségvetés helyrebiccentéséhez, én nem tudom…