Miatyánktöredék

Lapszéljegyzetek

Josephus Flavius igazán testközelből látta az i. sz. 66–70 közötti zsidó felkelést, hiszen maga is parancsnok volt a háború idején. A szörnyű vérengzéssel járó és a választott nép egészére nézve tragikus következményű konfliktusban Jotapa elestekor Josephus Flavius is fogságba került, és a politikai realitás szülte kényszerű helyzet korábbi álláspontjának felülvizsgálatára vezette: Vespasianus és Titus iránti tiszteletből felvette a Flavius nevet, a császár szolgálatába állt, és hamarosan római polgárjogot kapott. Mégsem lett áruló. Egyik igen fontos munkájának, a Bellum Iudaicumnak fő célja a rómaiak és zsidók közötti ellentétek csökkentése, a háború indítékainak bemutatása.
A szerzőnek e szándékát fényesen sikerült megvalósítania. A zsidó háború a maga nemében páratlan munka, kortörténeti dokumentum, elsőrangú forrás. Nem csoda, hogy a könyvnyomatás felfedezésétől kezdve számtalan kiadásban jelent meg, elsősorban Rufinus Aquileiensis latin fordításában. A keresztény világnak Josephus Flavius munkái iránti érdeklődése nem egyszerűen az általános történelmi vizsgálódásoknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy a katolikus egyház a pünkösd utáni kilencedik vasárnapon megemlékezett a szent város pusztulásáról, és e gyászos esemény története Josephus Flavius munkájából ismerhető meg.
Nálunk például Pázmány Péter használta fel a „Zsidó József” munkáját Jeruzsálemnek és a zsidó nemzetnek utolsó romlásárúl című prédikációjában. De nem csupán prédikációknak, majd később, nagyjából a XVIII. századtól tudományos munkáknak volt forrása Magyarországon A zsidó háború. Még históriás éneket is írt Szegedi András „Ierusalem varasanak veszedelmeröl”, Tinódi stílusára emlékeztető modorban, mely 1574-ben nyomtatásban is megjelent, hat esztendővel később pedig Heltai Gáspár özvegye ismét kinyomtatta a verset. A zsidó és magyar nép sorsa közötti történelmi párhuzam kézenfekvő volt a XVI. század embere számára.
Josephus Flavius munkájának kiadásaira tehát több szempontból is szükség volt Magyarországon, és nem csoda, hogy a történelmi viszontagságok ellenére az ősnyomtatványokból és antikvákból meg is maradt néhány. Így Sebastian Gryphius (1493–1556) 1546-os kiadásából is több példány található az országban. Ez az 1524 és 1556 között tevékenykedő lyoni nyomdász német születésű volt, Reutlingenben látta meg a napvilágot, és több mint háromszáz kiadványt köszönhetünk neki. Kis, elegáns, nyolcadrét könyveket adott ki az Aldinák mintájára; A zsidó háború is ilyen.
E kiadás egyik Gyöngyösön fennmaradt példányának első ismert tulajdonosa a Felvinc városából való Ferenc volt, aki 1576-ban vásárolta meg a könyvet. Még az árát is feljegyezte, de sajnos valaki ezt az információt irrelevánsnak tarthatta, mert a számot gondosan kivakarták. A könyv kötése is meglehetősen régi, bár feltehetően nem a mai formában látható az első; a fatábla felét vaknyomásos bőr borítja, és a kapcsok töredéke is megmaradt. Vélhetően nem Felvinci Ferenc kezétől származik a könyv hátuljára írt magyar nyelvű bejegyzés, de alighanem még a XVII. században élt ismeretlen tulajdonosétól, aki többek között a legismertebb keresztény imádság, a miatyánk elejét jegyezte fel a szennylapra.
Az Úr imádságának számtalan, e bejegyzésnél korábbi, teljes magyar fordítása ismert, hiszen a Jézus által tanított ima mindig is kiemelten fontos része a liturgiának. A legrégebbi fordítás a XV. század közepi Müncheni kódexben található, és a Flavius-kötetbe bejegyzett szöveggel azonos terjedelmű része a Máté-evangélium alapján így hangzik: „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod, legyen te akaratod, miként mennyen és azonként földön. Mi testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münékönk ma.”
A Flavius-kötetben található bejegyzést később el akarták tüntetni, helyenként kihúzták, másutt egyenesen kisatírozták a szöveget, ezért nehéz betűzni. A kissé rendezetlen íráskép, a következetlen helyesírás és a pontatlan, ha tetszik, szokatlan fordítás – elsősorban a befejezés – alapján valószínű, hogy íráshoz kevéssé szokott embernek köszönhetjük e feljegyzést. Talán épp e hiányosságok miatt akarták eltüntetni a szöveget. Később más tintával egy újabb könyvhasználó is hozzáfirkált a korábbiakhoz, vonallal választva el írását, majd még nehezebben olvasható ákombákom következik. A megfejthető szöveg tehát a következő: „Mi attyank ki vagy a menyekben szenteltessek meg az te neved, Jojon el az te orzagod legjen meg akaratod. Az mikeppen az menjegben ez feldon is azon keppen naponkent walo kenjereonket aggyad nekonk bekesegesen.”