De tovább is mehetünk. Nyerje az idei pontversenyt Fernando Alonso vagy Kimi Räikkönen, támadjon fel Michael Schumacher, a 2005-ös szezon sztorija az Egyesült Államok Nagydíja. Mert olyan mégsem esett meg a Formula–1 1955 óta íródó krónikájában, hogy csupán hat autó körözzön valamelyik pályán. Mint ismeretes, a Bridgestone gumikkal felszerelt Ferrarik, Jordanok és Minardik elrajtoltak és letudták a versenyt, a többi tizennégy, a michelines autók – Renault, McLaren, Toyota, Red Bull, Williams, Sauber és BAR – viszont a felvezető kör után testületileg a boxutcába hajtottak. Nevezett istállók már azelőtt befejezettnek nyilvánították a futamot, mielőtt valójában elkezdődhetett volna. Az se volt titok egy percig sem, hogy a tulajdonképpeni visszalépést a Michelin abroncsai idézték elő, amelyek alkalmatlanok voltak a versenyre, illetve egészen pontosan a döntött oválpálya hírhedt 13-as kanyarán való biztonságos áthaladásra nagy sebességnél. Mindezt a szabad edzéseken Ralf Schumacher balesete, majd Ricardo Zonta defektje is alátámasztotta. A Michelin azon nyomban elismerte, hogy nem megfelelő gumikat hozott Indianapolisba, és a partner istállóival egyetemben egy lassítót szeretett volna beépíteni a pálya ominózus szakaszába, ám ehhez a szabályokat diktáló FIA (Nemzetközi Automobil-szövetség) nem járult hozzá. A hetek viszont jelezték, hogy a balesetveszélyre való tekintettel nem hajlandók versenyezni. Ez a patthelyzet vezetett a Formula–1 történetének legnagyobb bohózatához.
A kis turpisságra, mármint, hogy a michelinesek a felvezető kört bevállalták, azért volt szükség, mert ez már a verseny része, s így a csapatok „hivatalosan” rajthoz álltak. Ellenkező esetben nyilvánvalóan szerződést szegtek volna. A FIA szerint azonban ez így is megtörtént, mi több, a szervezet öt vádpontot fogalmazott meg. Ezek szerint a csapatok nem hoztak megfelelő gumikat magukkal, szabályellenesen megtiltották pilótáiknak, hogy elrajtoljanak, illetve nem engedték versenyezni őket, pedig az ominózus 13-as kanyarban lassúbb vezetéssel biztonságosan mehettek volna, nem jelezték előre a rajt megtagadását, s demonstrációjukkal rombolták a Formula–1 tekintélyét.
A FIA szerint a helyzet teljesen egyértelmű, hiszen minden csapatnak kétféle gumit kell hoznia egy versenyre. „Az egyikkel kockázatot vállalva megnyerheti a futamot, a másik viszont a biztonságos, amelynek minden körülmények között ki kell bírnia a versenytávot. A Michelin mégis alkalmatlan abroncsokkal érkezett. Mi megadtuk rá a lehetőséget, hogy az autóik a szabályokat betartva végigmenjenek a versenyen, ehhez azonban maguktól lassítaniuk kellett volna a kritikus kanyarban. Ám a csapatok a pálya átépítését akarták, amire azonban nincs lehetőség, mert az átalakításokat csak bonyolult szabályrendszer figyelembevételével lehet megoldani. Ennek elhanyagolása súlyos baleset bekövetkeztekor komoly jogi következményeket vonhatott volna maga után, főleg az Egyesült Államokban” – szögezte le a FIA állásfoglalása.
Kell-e mondani, hogy a Michelin közleménye, amelyet a gumijai tüzetes vizsgálata után hozott, köszönő viszonyban sincs a FIA-éval: „Az abroncsok valójában nem voltak hibásak, de nem feleltek meg az extrém követelményeknek” – játszott a szavakkal a francia gumigyártó cég a maga oldaláról megfogva a lényeget. „A probléma az volt, hogy alulértékeltük a 13-as kanyar által támasztott követelményeket. Köszönjük a csapataink együttműködését ebben a különleges helyzetben, amikor néhány perccel a rajt előtt kellett közös nevezőre jutnunk. Nagyon sajnáljuk a nézőket, amiért nem egy élvezetes futamot láthattak, de bármi történt is, a Michelin tartja magát az elveihez, és a teljesítmény érdekében soha nem fogja feláldozni pilótái biztonságát! – szögezte le rezignáltan Pierre Dupasquier, a Michelin Formula–1-es részlegének 67 éves, a szezon végén nyugdíjba vonuló igazgatója, hozzátéve: – Ha valakit felelőssé lehet tenni azért, ami történt, akkor az én vagyok.” A megtört Dupasquier azt is bevallotta, hogy amikor látta, csak hat autó vág neki a versenynek, egy sarokba vonult, ahol negyedóráig sírdogált.
A helyszínen hoppon maradt, mintegy 120 ezer fős publikumot persze ez aligha nyugtatja meg, de a tudat se, hogy megvan a „bűnös”. A FIA presszionálta is a Michelint, ugyan tegyen már valamit a nézők kárpótlására. S lőn: a cég bejelentette, hogy visszatéríti a belépők árát, sőt a 2006-os indianapolisi versenyre szóló jegyek közül húszezer darabot megvásárol, majd kisorsolja azok között a szurkolók között, akik az idei futamon is jelen voltak. Feltéve persze, ha 2006-ban lesz ott futam, mert a történtek után nem vennénk rá mérget, még ha Max Mosley, a FIA elnöke bizakodó is: „Ami történt, megtörtént, de ha a csapatok és a Michelin kompenzálni tudják az Indianapolisban történteket, akkor 2006-ban újra megrendezhetjük az Amerikai Nagydíjat” – fogalmazott a brit üzletember.
Itt tartunk most. A kisajtolt kompenzáció miatt ez a móka amúgy a Michelinnek konkrétan mintegy 18 millió dollárjába kerül, ami bizony arrafelé sem aprópénz. De a jó hírnév kétségkívül ennél is többet ér. Mert a történteknek az üzleti világban is megvolt a visszhangja. A cég részvényei kezdetben 2,5 százalékot zuhantak, később azonban egy százalékot javultak. A The Guardian által megszólaltatott egyik szakértő szerint az eset vélhetőleg rosszat tesz a Michelin megítélésének, az első reakciók azonban túlzottak voltak. S tartja magát az az álláspont, miszerint a történtek vélhetőleg nem befolyásolják a vállalat észak-amerikai eladását sem, ahol bevételeinek harmadát realizálja.
Ami a Forma–1-es szálat illeti, a FIA annak ellenére, hogy öt vádpontból kettőben – a nem megfelelő gumik használata és a rajttól való szándékos távolmaradás vádjában – vétkesnek találta a hét michelines istállót, egyelőre semmiféle szankciót nem alkalmazott ellenük. Mivel a Michelin megbüntetéséhez nincs joga, a gumigyárral szemben sem tudott fellépni, de jelezte: a szervezet szeptember 14-i gyűlésén a csapatokat még elmarasztalhatják. Ám amint Mosley sejtetni engedte, eltiltás vagy pontlevonás nem lesz, a legsúlyosabb büntetés pénzbírság lehet.
A Nemzetközi Automobil-szövetség persze előrébbre is tekint, abból a már említett aspektusból, hogy a Formula–1 jelenlegi szabályainak értelmében a csapatok gumikból két előre megjelölt, különböző komponensűt használhatnak. A 2008-tól bevezetésre kerülő F1-es technikai szabályzat vázlata ugyanis már lehetőséget kínál az úgynevezett vészhelyzetgumik bevetésére, hogy az indianapolisi eset soha többé ne forduljon elő. A szabály kimondja: „Ha a gumiszállítónak és a FIA technikai delegátusának is az a véleménye, hogy egyik megnevezett specifikáció sem biztonságos a versenyzésre, a stewardok engedélyezhetik, hogy a csapatok egy további, teljesen más komponensű abroncsot használjanak.”
Most már inkább az a nagy kérdés, hogy mi lesz a Forma–1-gyel 2008-ban, marad-e a felállás, vagyis az, hogy a kereskedelmi jogokat birtokló Bernie Ecclestone osztja a pénzt, Max Mosley pedig diktálja a szabályokat. Mert a folytatásra egyelőre csak a Ferrari kötelezte el magát, a többi kilenc istálló nem is titkoltan elégedetlen a jelenlegi hierarchiával és a bevételek elosztásával, s időnként előhozakodnak azzal a tervvel, hogy 2008-tól elindítják saját versenyszériájukat. S bár a napokban a Renault-főnök Flavio Briatore éppenséggel kiállt Ecclestone és Mosley mellett, és közeledésről beszélt, meglehet, hogy lesz itt még nagy durranás.
Szalay Bobrovniczky Kristóf
Szalay-Bobrovniczky Kristóf történelmi találkozón vett részt
