Nevek a pálmán

Hat hónap telt el az emberiség újkori történelmének egyik legnagyobb természeti katasztrófája óta. A délkelet-ázsiai térségben tavaly karácsonykor pusztító szökőár több mint kétszázötvenezer áldozatot követelt, milliókat tett földönfutóvá, és az érintett országok gazdaságára is hatalmas csapást mért. A gyors elsősegélynyújtás fontosságának ideje lejárt, az újjáépítésnek kell következnie.

Különféle segélyszervezetek és a Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint az elemi csapás túlélői közül még legalább 1,7 millió ember él olyan körülmények között, mintha menekült volna. Így van ez annak ellenére, hogy folyamatosan érkeznek a segélyek civilektől és állami szervektől egyaránt. Bár a felajánlott segély papíron már meghaladja a tízmilliárd dollárt, a ténylegesen folyósított összeg ennél jóval kevesebb. Az ENSZ Élelmezési Világprogramja kétmillió embert részesít a térségben rendszeres élelmiszersegélyben: Indiában hatszázötvenezer ember él sátrakban, Indonéziában ötszázharmincezernek továbbra sincs otthona, Srí Lankán pedig még a segélyek kiosztásával is gondok vannak az ország északi, a Tamil Tigrisek által ellenőrzött részein. A segélyezés mellett rá kell térni az újjáépítésre, ám ehhez a következő öt évben összesen 8,9 milliárd dollárra lenne szükség: Indonéziában 5,3 milliárdra, Srí Lankán kétmilliárd dollárra, Indiában 1,2 milliárdra és a Maldív-szigeteken 400 millióra. Ebből az összegből eddig 3,9 milliárd dollár folyt be, a hiány tehát még ötmilliárd. Joel Boutroue, a humanitárius segítségnyújtást koordináló ENSZ-iroda vezetője szerint leghamarabb építőanyagot kell beszerezni több tízezer lakóház felépítéséhez, de számos településen szükség van az alapvető szolgáltatások – például a vezetékesvíz-ellátás – helyreállítására is.
A csapás következményeitől tízezerszám szenvednek olyanok is, akiket nem ért el az ár: a halászat és a turizmus válsága miatt az érintett országokban vészesen megnőtt a munkanélküliség. A legsúlyosabb károkat elszenvedett Indonéziában még mindig előkerülnek holttestek a tengerár parton hagyott üledéke alól. Aceh tartományban a nagytakarításnál tartanak, újjáépítésnek kevés nyoma látszik. Egy nemrég kiadott ENSZ-becslés szerint tíz évbe telhet, amíg az élet viszszazökken a rendes kerékvágásba.
Srí Lankán fél év alatt egymillióról négyszázezerre csökkent a szökőár következtében hajléktalanná vált emberek száma – nyilatkozta lapuknak Upali Bandara, az ENSZ ifjúsági szervezetének Srí Lanka-i igazgatója. A kormány átfogó tervet készített az érintett területek rehabilitációjára, amelyet – sok ország mellett – az Ázsiai Fejlesztési Bank és a Világbank is támogat. Bandara szerint – aki egyben a Magyar–Srí Lanka-i Baráti Társaság főtitkára – már megkezdték az iskolák, kórházak, közösségi épületek újjáépítését, és programot indítottak új munkahelyek létrehozására. A legfontosabb céljuk az, hogy minél hamarabb táborokat építsenek a hajléktalanoknak, de segítik a part közeli üzletek és vállalkozások talpra állását is.
A Magyar Távirati Iroda hírei szerint Thaiföld tengerparti fürdőhelyei, amelyeket régebben külföldi turisták hadai „ostromoltak”, most nagyrészt kihaltak. A pálmafák törzsein még most is eltűnt személyek nevét tartalmazó hirdetmények és segélykérő felhívások sokasága látható, szívszorító emlékeztetőként a tömeges tragédiára. Egyre mélyebbre zuhan a szobafoglalások száma, a szakemberek leghamarabb 2006 telére várják az újabb fellendülést. Az első negyedévben 74 százalékkal kevesebb német turista érkezett Thaiföldre, de a brit, a svéd és a francia nyaralók száma is drasztikusan csökkent. Elmaradtak az ázsiai vendégek is: 64 százalékkal kevesebb dél-koreai és 86 százalékkal kevesebb japán töltötte szabadságát Thaiföldön az év első három hónapjában. Ez azért nagy baj, mert az ország gazdaságának kilencven százaléka közvetlenül vagy közvetett módon a turizmustól függ.
AZ MTI híreinek homlokegyenest ellentmondó tényeket sorol fel Vincent Soriano, a thaiföldi turisztikai hivatal kelet-európai képviselője. Szerinte a szökőár által érintett régió statisztikáját általánosította az ügynökség, de a helyzet korántsem ennyire elkeserítő. Phuketen valóban gyenge az idegenforgalom (a nyári szállodai foglaltság – ez ott nem főszezon – a tavalyi negyven–ötven százalékhoz képest most alig tizenöt–húsz százalék), de az országba márciusban majd tizennyolc százalékkal több turista érkezett, mint tavaly ugyanebben a hónapban. A legnagyobb növekedést a dél-ázsiai látogatók biztosították (38,9 százalék), de Európa is átlag húsz százalékkal teljesített túl. Ez főként a skandináv utazóknak köszönhető, akik körében elterjedt, hogy azzal tudnak a legjobban segíteni, ha oda mennek üdülni. Egyedül Kínából érkeztek kevesebben, de ennek hátterében az állhat, hogy a kínaiak félnek a katasztrófában elhunyt emberek szellemétől. A növekedésben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy a thai nemzeti légitársaság márciusban ezer újságírót szállított az országba szerte a világból, akik a turisztikai hivatal költségén üdülve saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a nyaralóhelyeken eltakarították a romokat, és zavartalan a pihenés.
A szakember szerint az elmúlt fél évben átrendeződött a turisztikai piac az országban: a tömegturizmusra berendezkedett Phuket helyett most az ország másik, keleti oldalának üdülőhelyei túlzsúfoltak. Az európaiak számára a nyár nem a thaiföldi üdülés ideje, de az utazási irodák optimisták a késő ősszel kezdődő szezont illetően. Régiónkból is egyre többen utaznak oda: Magyarországról 2003-ban nyolcezren, tavaly pedig már harmincezren üdültek Thaiföldön annak ellenére, hogy menetrend szerinti közvetlen repülőjárat nem indul az országba. A magyarok többsége négycsillagos vagy annál magasabb kategóriájú szállodában száll meg, ellentétben a sokkal spórolósabb csehekkel, akiknek a zöme megelégszik háromcsillagossal is.
Hat hónappal a katasztrófa után talán érdemes felleltározni azt is, mi történt a térségbe küldött magyar segéllyel. A hazai társadalom ugyanis ritkán tapasztalható bőkezűséggel adakozott, több száz millió forinttal támogatta a rászorulókat. Srí Lankára már két nappal a szökőár után megérkeztek a baptista és az ökumenikus segélyszervezetek képviselői, közülük egyesek azóta is ott dolgoznak, irodát nyitottak Colombóban.
Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vezetője lapunk kérdésére elmondta: délkelet-ázsiai programjaik összköltsége négyszázmillió forint, az eddig megvalósítottaké pedig százmillió. Első lépésként az azonnali segélynyújtás volt a fontos, ezért ivóvizet, élelmet, ruhaneműt, valamint háztartási felszereléseket osztottak Tangalle körzetében. Ők osztották szét a magyar kormány által küldött harmincmillió forintos gyógyszeradományt is. A helyreállítási munkák során Polhena településen tíz házat építettek újjá, negyvenen még dolgoznak. Colombói irodájukban most is hat fő dolgozik magyar munkatársuk vezetésével. Nemrég negyvennégy egyszerű, ám mindennel felszerelt halászhajót (katamaránt) adományoztak a polikandi halászoknak. Ezzel ötszáz ember megélhetését biztosítják, és mivel a több ezer éves hagyományok szerint helyben készített hajót adtak, a túlhalászás veszélyét is sikerül elkerülni. A segélyszervezet munkatársai előkészítették egy közösségi ház építését is Matara körzetében, itt az épület átadása után pszichoszociális munkát is terveznek a lelkileg sérült gyerekek számára. Lehel László szerint jó esély van rá, hogy az Európai Unió segélyalapja, az ECHO megbízza őket egy több százezer eurós Srí Lanka-i program lebonyolításával.
A Magyar Baptista Szeretetszolgálat Srí Lankán kizárólag gyermekeket támogat – nyilatkozta lapunknak Szenczy Sándor. A humanitárius szervezet vezetője szerint szimbolikus örökbefogadási programjuk lavinaszerű segítséghullámot indított el az év elején: tizenkétezren jelentkeztek a havi háromezer forintos adománnyal, közülük nyolcezren ma is kitartóan küldik a pénzt. A szervezet Littlecotte-ban épít árvaházat és oktatási központot száz gyerek számára, ez jelenleg az első szintig van kész. Terveik szerint augusztus végére elkészül a harminchatmillió forintba kerülő épületegyüttes. Megtették az első lépéseket a nevelőszülői hálózat és egy gyermekkollégium kiépítése érdekében is.
Indonéziában úgyszintén segítenek a baptisták: a szökőár után két orvoscsoport kapcsolódott be a sérültek ellátásába, és a Külügyminisztérium támogatásával rövidesen újabbak indulnak, hogy az akadozó alapellátásban segítsenek Banda Aceh városban. Egy emberük jelenleg is odakint dolgozik a niasi földrengés kárenyhítésén; a nemrég bekövetkezett újabb tragédia után különben mentőcsapatot küldtek a szigetre.
A kereskedelmi médiumokban nagy garral beharangozott Srí Lanka-i magyar falu ügyében nincs túl sok előrelépés. Hambantota városban megvan ugyan a száz épületre tervezett terület és a „falu” neve is, de az építkezésnek csak ezután fognak neki. Hungama (ez magyar falut jelent) területét előkészítették – tájékoztatott Padma Annurova, Srí Lanka tiszteletbeli konzulja –, van út és villanyáram, még a vízellátást kell megoldani. A konzul szerint végül a vártnál kevesebb pénz érkezett a számlájukra, de az építkezés megkezdését nem lehet tovább halogatni, így a jelenleg rendelkezésre álló ötvenkétmillió forintból (amelyet magánszemélyek, önkormányzatok és civil szervezetek adtak össze, köztük egy erdélyi református egyházkerület) elkezdik nyolcvan lakás építését.
A Magyar Vöröskereszt által szorgalmazott Srí Lanka-i árvaház ügyében csak nemrég történt előrelépés: a szervezet két alelnöke a napokban aláírta a szerződést, ami után hivatalosan is megkezdődhet a beruházás. Lapunk úgy tudja, hogy a lakossági adományokból egy indonéziai kórház létesítésére összegyűjtött csaknem hárommillió dollárból nem épül önálló intézmény, hanem a pénzt a tervek szerint egy jóval nagyobb ausztriai programba olvasztva használják fel ugyanarra a célra.