A modern vízilabda alapigazsága, hogy két komoly csapat mérkőzése csak az utolsó negyedben, annak is a hajrájában dől el. Ehhez képest férfiválogatottunk a vb-n három játékrész után a következő részeredményeket produkálta: Romániával 11-1, Kanadával
8-1, Horvátországgal 8-2, majd a negyeddöntőben Spanyolországgal 7-2. Nincs mese, csapatunk kivonta magát a törvények alól. A sportág és olykor a fizika törvényei alól is. Az ellenfelek számára sokkolóan hatékony védekezésből induló támadásban is rengeteg a villanás, a záró periódusban pedig a döntés kicsikarása helyett jöhet az öröm- póló. A játszótársat ez kíméli meg a még súlyosabb veréstől, mint kedd este – hazai idő szerint szerda hajnalban – a spanyolokat is.
Bár Molina már az első támadásból akciógólt szerzett, ezt követően hátul több pazar blokk, néhány Szécsi-bravúr, elöl pedig hat gól következett, félidőre 6-1-re fordítottak a mieink. A soros áldozat, bár 1998-ban és 2001-ben is világbajnok lett, innentől nyerésre nem is gondolhatott, önfeledten öklözött egy-egy részsikernek is. Perrone annak, hogy mind a négy ráúszásnál elhozta a labdát, ráadásul a végén még két gólt is dobhatott a „nagy” Szécsinek, Aguilar annak, hogy kifogta Biros négyméteresét, aki aztán egy percre rá nyolc méterről bődületes gólt vágott neki.
– Két negyedben jól játszottunk, kettőben közepesen, ebből alakult ki a 8-4 – vonta meg a mérleget Kemény Dénes csuromvizes ingében, hiszen a meccsen ismét özönvízszerű eső áztatta az uszoda népét. Amikor azt kérdeztük a kapitánytól, 1997 óta tartó szakvezetése során megélt-e a négybe jutásig ilyen nyomasztó fölényt, mint Montrealban, rövid tűnődés után azt felelte:
– Nem, és valószínűleg azért nem, mert az olimpia utáni első évben minden csapat változtat a keretén, a stílusán, és ezt mi sínylettük meg legkevésbé. Most ott tartunk, hogy ha jól játszunk, biztosan nem kapunk ki senkitől, de ha rosszul, esetleg akkor is nyerhetünk.
Ez eddig igaz volt, az elődöntőben azonban – magyar idő szerint péntekre virradóra 3.30-kor – már csak stabilan jó teljesítménnyel lehet győzni, mert az ellenfelek a görögök, akik a négybe kerülésért az olaszokat intézték el 13-9-re. A vízben egymást folyamatosan hergelő, kintről pazarul lövő, védekezésben roppant mozgékony pólósok, a parton Alessandro Campagna. Játékosként profi nápolyi bérgyilkos, edzőként kiváló stratéga és igazi úriember. A 2001-es vb-n még olasz kapitányként ejtette ki a magyarokat a négyből, rá két évre Barcelonában már görög trénerként kényszerítette hosszabbításos elődöntőre Kásásékat. Keménnyel szólva, ha jók vagyunk, jobbak vagyunk, de a trójaiak bölcsességét idézve: a görögöktől akkor is félek, ha ajándékot hoznak.
Cseh Lászlónak ellenben csak tengerentúli vetélytársaktól kell tartania. Fő számában, 400 vegyesen, valamint a második számú 200 vegyesen is – sőt, kedden este a 100 hát döntőjében is – csupán a két amerikai, Peirsol és Bal előzte meg. A szám Európa-bajnoka kitűnő rajt után féltávnál harmadikként fordult, és e pozíciót megőrizve, két napon belül második országos csúcsát (54.27) jegyezve megszerezte az első magyar érmet Montrealban. Amelyhez ő egymaga még kettőt akar hozzátenni, ezt egy pillanatig sem titkolta az interjúzónába érve. „Természetesen éreztem, hogy jó formában vagyok, de a két rekord és a harmadik hely így is kellemes meglepetés. Na meg biztatás is a vegyesre nézve, mert előzetesen úgy számoltam, hogy 100 háton a legkevesebb az esélyem, és most is azt mondom, ennél még két jobb eredményt szeretnék a vb-n elérni.”
Máris itt az egyik kínálkozó alkalom, a 200 vegyes. A tegnap délelőtti selejtezőben Cseh 1:59.56-tal simán nyerte a saját futamát, de ami ennél is kellemesebb, többek között Michael Phelps előtt is elsőként zárt az összesítésben. A 200 női pillangón Jakabos Zsuzsanna és Boulsevicz Beatrix is továbbjutott a legjobb 16 közé, előbbi a 7., utóbbi a 14. helyen. Így a szerda esti – otthon csütörtök hajnali – programban legalább három középdöntősünk akadt, ha már finalistánk egy sem, mert Flaskay Mihály 50 mellen 9.-ként az első tartalék szerepére kényszerült, és arra nem számíthattunk, hogy bárki is visszalép.
Inkább mindenki előre. Már Zimbabwe is világbajnokkal büszkélkedhet, igaz, a 100 női hát aranyérmese, Kirsty Coventry szőke hajával és tejfehér bőrével még nem a fekete-afrikai előretörés terméke, inkább Rhodesiából visszamaradt mementó. A hagyományos úszónemzetek természetesen tarolnak, amerikai részről ráadásul a 400 gyorson bemutatott „végelgyengülése” után Michael Phelps is magához tért, még kedden este szemtelenül nagy különbséggel diadalmaskodott 200 gyorson. „Felejtsük már el, mi történt 400-on” – javasolta mindenkinek, ám nekünk nem kötelező megfogadnunk a tanácsát. Sőt, emlékezőtehetségünkből akár bizakodást is meríthetünk. No persze Cseh László nélkül semmire sem mennénk vele.
Eredmények.
Úszás.
Férfiak, 200 m gyors:
1. Michael Phelps (Egyesült Államok) 1:45.20 p; 100 m
hát:
1. Aaron Peirsol (Egyesült Államok) 53.62 mp,
…
3. Cseh László 54.27.
Nők: 1500 m gyors:
1. Kate Ziegler (Egyesült Államok) 16:00.41 p;
100 m hát:
1. Kirsty Coventry (Zimbabwe) 1:00.24 p;
100 m mell:
1. Leisel Jones (Ausztrália) 1:06.25 p.
Vízilabda.
Férfiak, negyeddöntők:
Magyarország–Spanyolország 8-4,
Szerbia-Montenegró–Románia 10-8,
Horvátország–Oroszország 6-4,
Görögország–Olaszország 13-9.
Az elődöntők párosítása:
Szerbia-Montenegró–Horvátország,
Magyarország–Görögország.
