Pusztavacs templomromja

R e j t ő z k ö d ő M a g y a r o r s z á g

A fővárostól ötven kilométerre, Pest megye déli határának közelében fekszik Pusztavacs. A jelenleg másfél ezer lakosú település a rendszerváltozásig Örkény nagyközséghez tartozott, 1990 óta létezik saját önkormányzata. Nevezetessége, hogy a térképészeti mérések alapján a területén található Csonka-Magyarország földrajzi középpontja, amelyet 1978-ban nyolcszögletű, kétszintes kilátótoronnyal jelöltek meg.
Az Árpád-korban királyi juhászok földje lehetett a Duna–Tisza közének e termékeny területe, innen származik a település neve is: az első ízben 1274-ben – „Och” alakban – felbukkanó Vacs helynév jelentése ugyanis pásztor. Ebben az esztendőben IV. (Kun) László királyunk levélben inti a dalmáciai Sebenico lakóit, ne zaklassák az itáliai Trani polgárait. Vacs 1384-ben szerepel újra okiratban, de ekkoriban már népes, mezővárosi rangú település lehet, bizonyosan régóta meglévő templommal. 1415-ben a némai Kolos család birtoka, az adományt 1440-ben I. Ulászló király írásban erősíti meg. A török hódoltság idején Vacs megsemmisült, lakói szétszóródtak. Az 1690. esztendei összeíráskor pusztaként említett terület a Koháry grófoké volt, általuk került rokonaik, a szászországi Coburg hercegek kezére – és maradt is egészen 1945-ig.
A Fényes Elek által 1851-ben leírt két roppant nagyságú puszta közül Felső-Vacson alakult ki a mai, magyarok lakta község, amelynek lélekszáma az előző századfordulón még meghaladta a kétezret. A mai falu szépen rendezett, virágos település, tágas parkkal a közepén, amelynek keleti végében található középkori templomának maradványa. A kis területen körülkerített rom négyszögletes, háromszor három és fél méter alapméretű toronyból és a 4,8 méter széles hajó töredékéből áll. Lapos, sötétvörösre égetett téglákból készült, amelyeket kőkemény, fehér mészhabarcs köt egybe. A nyolc-kilenc méteres magasságig álló torony emeleti részét tört kőből falazták, sarkain gondosan faragott armírozással, ami egy második építési periódusra utal. A szakirodalom szerint a templom az 1400-as években épült, a falán elhelyezett műemléki tábla is gótikusnak nevezi, holott a megmaradt téglaarchitektúra sokkal inkább a XIII. századi román stílusú építkezéseinkre emlékeztet. Az úgynevezett forró mészhabarcsos falazás tartósságára jellemző, hogy a torony mögött egymásba omlott hajófalak erősen megdőlve, mégis egy-egy darabban maradtak.
A pusztavacsi templomrom értékét nagyban emeli, hogy a több évszázadig tartó katonai megszállás és a háborúskodás következtében az Alföld e részén alig maradt középkori műemlékünk. Említést – és elismerést – érdemel az a közelében lévő szoborgaléria, amely az aradi vértanú honvéd tábornokok portréit ábrázolja tölgyfába faragva.