Kint vagyunk a vízből. Kint lenni a vízből a hal rühell, az ember meg többnyire szeret, ha pedig valaki fuldoklik, akkor szinte megváltás kikerülni a vízből. Az örvényből. Valakit visz a víz… Sodrásban. Áldassék a delfin neve, és áldassék ama fiúk neve, írassék föl nevük a mennyország palatáblájára, kik embermentés közepette vesztek oda, haltak hősi halált. Az idei nyár folyamán két ilyen e világi szent magyar fiú is akadt, akik embermentés miatt avagy végett vesztek oda. Haltak hősi halált.
Aligha van lélekemelőbb történet ennél. Annál, hogy valaki utánaugrik a fuldoklónak, sikerül is kimentenie, de ő odavész. Vértanú lesz. Morálteológiai, humanista, emberbaráti szempontból egy ilyen történet mindenképp a világjó hasznára van. Világszép nádszál kisasszony, világjó uszadék úrfi. Egy ilyen történet által – szó se róla – kissé erősödik a sárkányfogemberbe vetett, amúgy hiú és szerény remény. Lám, hát ilyen „fiatalok” is vannak, de ha hideg fejjel utánaszámolunk, rá kell döbbennünk: a hőstett után, annak eredményeként ugyanannyi az élő és ugyanannyi a halott, mintha mi sem történt volna. Egy-egy. Egál. Döntetlen. Mindez úgy is kifejezhető, hogy bár több lett a Krisztus, de nem lett kevesebb a Shakespeare. Több lett a szentség, de a dráma dráma maradt. A többi: néma csönd. Ugyanannyi könny.
Saját életünkért vajon nem vagyunk-e éppúgy felelősek, mint mások életéért? Hisz saját életünk legtöbbször mások gyásza. Mások bűne, nem az én hibám. Közöd? Van. Öngyilkosság, önhalál, saját kezűleg. Az önhalálunk okozta gyász és fájdalom másokban, szüleinkben, rokonainkban, szeretteinkben éppakkora keserűség, balsors, éppoly sorsszerű, mint a mások halála okozta fájdalom másokban. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! E parancsnak mindig csak a fele, egyik félmondata kerül terítékre, jelesül, hogy szeresd felebarátodat. Arról nem esik szó, hogy a mondat másik fele mit is jelent. A másik fél. Mint önmagadat. Vagyis úgy szeresd a felebarátodat, olyan szenvedélyesen, oly odaadón, mint ahogy önmagadat szereted. Az önszeretet így értelmezve éppenséggel erény és nem bűn. Erény, amely egy további erény, a felebaráti szeretet mintája, etalonja. Ha egyetemleges a szeretet, akkor saját vonatkozásunkban sem maradhatunk ki belőle. Mások szeretete nem azt jelentheti, hogy mi abszolúte nem számítunk, s nem vagyunk felelősek saját létünkért, küldetésünkért, egészségünkért és utunkért. Önmagunkra vagyunk bízva mi is. Aligha véletlen a csatolt jelzőpár: ön- és közveszélyes. Aki naponta falcol, könnyebben szúr. Az önszeretet híján való elhivatottságtudat mementója az öngyilkos terrorista. Ha szeretnék önmagukat a terroristák, akkor felebarátaikat is tudnák szeretni, s nem rezdülne össze a rettenettől immár naponta az egész világ. Tehát?
Tehát mitévők is legyünk? Mit tegyünk, ha jön a farkas, ha megrendül a föld, ha leszakad az ég, s ha nekünk, rossz úszóknak fülünkbe hatol a kiáltás: megfulladok, segítség?! Ilyenkor mi a legokosabb? Ahol a part szakad, a mélységből kiáltok hozzád, Uram. A mélység urai, a könnyűbúvárok és vízi mentők szerint a meggondolatlan embermentés felelőtlenség. Nem ajánlják. Óva intenek attól, hogy valaki hirtelen felindulásból, a tiszta lelkiismeret szirénhangjainak engedve, kellő tapasztalatok híján embermentésbe fogjon, amiként a rendőrség sem ajánlja, hogy harcba keveredjünk egy fegyveres rablóval. A fuldokló is, a rabló is – veszélyes üzem. A rabló tüzelhet, a fuldokló magával ránthat a mélybe. A mélység fejedelmei azt tanácsolják a botcsinálta jóknak, hogy üssék le a delikvenst, mert akkor legalább nem kalimpál, könnyebben partra vonszolható. Üsd le, hogy ne haljon meg! Csak a fejét, hogy ne sántuljon.
A segítségnyújtás követelményei olykor szinte feloldhatatlan ellentmondásba kerülhetnek a segítségnyújtás gesztusaival. A nevelés is szigort kíván, a gazdaság pedig – egyesek szerint – megszorítást. A nyugalom a döntéshelyzet hiánya, vagyis amikor úszunk a boldogságban, az nem perdöntő. Amúgy pedig most épp az történik, hogy egy öngyilkos bálna úszik a part felé, egy majom pedig nézi. Hic Rhodus, hic salta! Most ugrik a majom a vízbe.
Brüsszeli belharcok árnyékában: lemaradt az EU a vámtárgyalásról az Egyesült Államokkal
