Szerepjáték

A munkahelyi mentális túlterheltség, amely valóságos járvány hazánkban, nagy szerepet játszik az egészségromlásban és a korai halálozásban egyaránt – állítja Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója. A stresszes állapotban élő ember a munkaadónak is problémát jelent; egy néhány éve Brüsszelben tartott konferencia szerint a jelenség az unió akkori tizenöt tagállamában körülbelül évi húszmilliárd euró veszteséget okozott.

Egy-egy szoros határidővel elvégzett munka befejezése utáni huszonnégy órában hatszor nagyobb a szívroham esélye – állapították meg a svéd Karolinska Intézet kutatói. A huzamos munkahelyi stressz fekélyt, hasmenést, reumás fájdalmakat, krónikus hát- és fejfájást, gyomor- és bélbetegségeket, sőt korai agyvérzést és szívinfarktust okozhat, valamint rontja a daganatos betegségek lefolyását – állította a SOTE-n tartott konferencián Kopp Mária. Ilyenkor a vérnyomás, a vércukor- és koleszterinszint emelkedése állandósulhat. A férfiak nyolcvan százalékkal nagyobb arányban lesznek betegek, ha az előző évben sorozatos munkahelyi konfliktusokon estek át, a nőknél pedig háromszorosára nő a betegség esélye, ha csökken a fizetésük.
A krónikus munkahelyi stresszben szenvedők jóval több nyugtatót, altatót, antidepresszánst szednek. Magyarországon a túlzott munkahelyi megterhelést súlyosbítja, hogy az uniós átlagtól messze elmaradó jövedelmeket az emberek többnyire hétvégi munkával igyekeznek kiegészíteni. Így szervezetüknek nincs lehetősége regenerálódni, védtelenné válnak a betegségekkel szemben. Stresszt okoz a kialvatlanság is, ami Kopp Mária szerint ördögi körbe hajszolja a dolgozót: az ennek nyomán fellépő stressz ugyanis tovább fokozza az alvásproblémákat.
Az instabil szociálpolitikai környezet, amelyben gyakran születnek, alakulnak át, vagy tűnnek el cégek, jelentős élettani terhet ró a lakosságra. A munkahelyi stressz veszélyeinek hangoztatásakor tehát figyelembe kell venni, hogy a munkanélküliség állapota (ami növekvő tendenciát mutat Magyarországon) legalább annyira megterhelő. Lázár Imre magatartás-kutató, egyetemi adjunktus a kilencvenes évek közepén a fenyegető munkanélküliség okozta stresszel és az emiatt kialakult immunológiai változásokkal foglalkozott, és azt találta, hogy egy nagy hazai, patinás gyár megszüntetése és külföldi átvétele során a dolgozók körében – osztályvezetői szinttől lefelé – jelentősen csökkent a természetes ölősejtek aktivitása.
– Kezeltem olyan, sokáig szerződéses viszonyban dolgozó tanárokat is, akik állásuk elveszítését mintegy előrevetítették, amint ez az veszély felmerült. Másoknak az állásuk elvesztése után volt szükségük kezelésre; a pszichoterápiás segítség dacára végigmentek a gyászra emlékeztető lélektani szakaszokon: a tiltakozás, a beletörődés, az apátia állapotán.
Angéla, egy kistelepülés lakója, negyvenöt éves, kétgyermekes, szakmunkásvizsgával rendelkező családanya meséli:
– Mikor a falu határában felépült a távol-keleti gyártóüzem, sokan örültek: lesz munka! Lett is. Igaz, a fizetés akkor sem, azóta sem haladta meg a minimálbért, de hát a semminél az is több. Reggelente, műszakkezdéskor mindig elhangzott egy nyálas zeneszám a hangosbemondón, aztán a vállalatvezető bemondta magnóról, hogy reméli, mindenki jól érzi magát. Huszonöten dolgoztunk egy teremben, úgy voltak elhelyezve az asztalok, hogy ne láthassuk egymást, és ne is szólhassunk egymáshoz. Negyvenöt perc volt az ebédidő. A művezető, egy huszonéves fiú a cég egyenöltönyében járt-kelt közöttünk. Azt mondta, bármi gondunk van, menjünk ki nyugodtan, a kijelölt helyen el lehet szívni egy cigit, vagy megenni egy szendvicset. Gondoltam, még szép. De meglepődtem, mikor hozzátette: ne reklámozzuk, hogy ilyen engedékeny. Egy napon eltűnt, helyette egy másik, talán még fiatalabb művezető jelent meg. Dolgozgattunk, és olyan tíz óra tájban elindultam kifelé a mosdóba. A srác hozzám lépett, megkérdezte udvariasan, hová megyek. Meglepődtem, s mutattam, hogy arra, kifelé. A nevem rá volt írva a köpenyemre, megkereste a füzetében a megfelelő rubrikát, odaikszelt, és megkérdezte, milyen célból hagyom el a munkaterületet. Mondtam neki mérgesen: pisilni megyek, de lehet, hogy sz… ni is fogok. Elvörösödött, erre nem volt rubrikája. Azért beírta az időpontot, és amikor tíz perc múlva visszajöttem, megint beírta. Másnap kiléptem, velem ne szórakozzanak.
– Egy ideális, egészséget támogató munkahelyen a dolgozókat tiszteletben tartják, a különbözőségeket nem rivalizálásra használják, hanem erőforrásnak tekintik. A dolgozók számára a munkavégzés során autonómiát biztosítanak – mondja a kutató.
A Magatartás-tudományi Intézet stresszkezelő programként az úgynevezett Williams-féle tréninget alkalmazza, amely relaxációs készségek fejlesztéséből, valamint a munkahelyi ellenségeskedés, a késhegyre menő rivalizálás csökkentéséből áll. Lázár Imre szerint az egészségpénztárak anyagi támogatásával széles körben terjedhet a munkahelyi egészségvédelem programja. Másik lehetőségként a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció tanszékén folyó gyakorlatot említi, ahol egy úgynevezett szeretetkommunikáció alapú munkahelyi módszer kialakításán dolgoznak. Ebben nagy szerepet kap az egyensúlyteremtés a munka és a magánélet között, az identitás erősítése és az úgynevezett pozitív csoportélmény.
Mivel a rossz közérzettel végzett munka kevéssé hatékony, a stresszes állapotban élő ember a munkaadónak is problémát jelent. Egy néhány éve Brüsszelben tartott konferencia szerint a munkával kapcsolatos stressz az unió akkori tizenöt tagállamában körülbelül évi húszmilliárd euró veszteséget okozott. Nyugaton már korábban felismerték, hogy az egészségmegőrző, illetve betegségmegelőző munkahelyi programok bevezetésében a cégek anyagilag érdekeltek. A munka világa mára kitermelte ennek jól jövedelmező megoldásait. Számos cég foglalkozik testre szabott vállalati tréningek kialakításával, népszerűsítésével és lebonyolításával, s ezek mindig a közérzetet kívánják javítani – a magasabb profit érdekében.
Egy ilyen anyagokat tartalmazó weblapon találtuk a következő szöveget: „Ez a világ átfogó, modern és gyakorlatorientált módszere az emberek hatékony vezetésére és fejlesztésére. A program segítségével nő a vezetők és munkatársaik közötti megbeszélések minősége a magasabb teljesítmény érdekében, melynek során fejlődik szakértelmük, elnyerjük elkötelezettségüket, s így megtarthatjuk a tehetséges munkatársainkat. Mindez az emberek fejlesztését célozza, és alkalmazható a legkülönbözőbb kultúrákban, világrészeken és tucatnyi nyelven. Segítségével fel tudjuk mérni egy egyén vagy egy csapat szükségleteit, és olyan vezetési stílust választhatunk, amely a legmegfelelőbb az adott helyzetben.”
A program a célt is megjelöli: „A teljesítmény nő, mert a munkatársak hozzáértőek, elkötelezettek, és képesek elérni vagy túlszárnyalni a kitűzött célokat. A termelékenység nő, mert az egyéni célokat tisztázzák, és a szervezeti célokhoz kötik; mindenki egyazon üzleti célokért dolgozik. A motiváltság miatt a munkatársak több energiával, kreativitással és találékonysággal járulnak hozzá a szervezet sikeréhez. Nő a kölcsönös tisztelet és a különbözőségek megbecsülése. A közös nyelv használatának eredményeképpen nyitottabb és pozitívabb a kommunikáció vezetők és munkatársaik között. Csökken a fluktuáció. A munkahelyi légkör javul, nagyobb lesz az elégedettség.”
A modern cégek törekszenek arra, hogy dolgozóik elsődleges identitásélményévé váljék a vállalathoz tartozás. Ezért születnek sorra a munkahelyi himnuszok, s reggelenként az alkalmazottak elénekelik a sajátjukat. Ez a távol-keleti, főleg a japán munkakultúrában régóta szokványos dolog, de egyes szakértők szerint nálunk nem fog meggyökerezni, annyira távol áll a magyar munkakultúrától. Az utóbbi évtizedekben a nyugati civilizációban is jellemző törekvéssé vált a munkahely iránti odaadó hűség megteremtése – különösen Amerikában.
Ez szorosan összefügg egy másik körülménnyel: a nagymértékű lakossági eladósodással. Gulyás Emese közgazdász, szociológus, a Tudatos Vásárlók Egyesületének elnöke egy nyilatkozatában elmondta: a tartozás egyfajta fegyelmezőeszköz is, hiszen az, akinek a kölcsönök visszafizetése a célja, igyekszik meghúzni magát a munkahelyén; az eladósodott társadalmakban a dolgozó réteg nagyon szabálykövető. Az Egyesült Államokban – ahol magasabb arányú a háztartások eladósodása, mint nálunk – hosszabb a munkaidő, nagyobbak az elvárások, és kevesebb szabadságot vehetnek ki az emberek, mint Magyarországon. Amerikában és Európa leggazdagabb országaiban a tíz leggyakrabban felírt gyógyszer közül három antidepresszáns; ez némiképp mutatja a lakosság idegállapotát, ami összefügg a folytonos teljesítési kényszerrel.
A vállalati identitás megerősítésére irányuló törekvésnek vannak szélsőségei is. Sok esetben például a munkahely felölti a vallási közösségek egyes jegyeit. Az ilyen vállalatoknál egy magasan mindenki fölött álló alapító vagy irányító személy atyai gondoskodásától függ a dolgozók előmenetele; ő az, akinél összefutnak a szálak, akivel különleges érdem találkozni vagy átvenni tőle egy elismerést. A munkaközösség szinte missziós szolgálatot teljesít, mikor a cég piaci térnyerését segíti elő. E sorok írója részt vett egy amerikai székhelyű tisztítószer-forgalmazó cég összejövetelén, ahol sajátos liturgiát figyelhetett meg: a csarnokban, ahol a dolgozók és a vezetők – csupa ragyogó arcú, boldog ember – öszszegyűltek, először fölállva elénekelték a cég himnuszát, aztán a leányvállalat vezetője mondott pátosszal teljes köszöntőt. Kis zenei betét után középkorú férfi állt a kollégák elé, és elmesélte, hogy mielőtt belépett a céghez, milyen lelki és egzisztenciális bizonytalanságban sodródott ebben a kegyetlen világban, ahol már nem lehet igazi megértésre, szeretetre lelni. Tönkrement az egészsége, a családja, megalázó helyzetekbe jutott az adósságai miatt, s már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Élete fordulópontja volt, mikor egy ismerőse beajánlotta a cég személyzeti ügyekkel foglalkozó menedzserének, majd fölvették. Azóta minden rendbe jött, „nincs többé félelem a holnaptól, és ez végre egy olyan hely, ahol érdemes élni, érdemes dolgozni, és van minek örülni”.
A többség azonban a hagyományos értékeket – boldogság, szeretet, tradicionális közösség, személyesség, lelkesítő életcélok – elsősorban munkahelyén kívül, a magánéletében szeretné megtalálni. A magyar kultúrában a céges identitásnál sokkal erősebb a nemi, nemzeti vagy vallási önazonosság megőrzésének igénye. Tény: a munka világának alfája és ómegája a profit. Valójában nem a személy, csupán annak teljesítménye számít; a céges szemlélet az embert munkaerőnek, és nem saját sorssal és karakterrel rendelkező személyiségnek tekinti.
– Azt szeretném, ha ledolgozhatnám a normál munkaidőmet, azután szépen békén hagynának – mondja T. Gábor, aki egy jó nevű informatikai világcégnél programozó. Feleségét és négy gyermekét tartja el munkájából. Magas fizetése van, megbecsülik, olykor előreléphet a vállalati ranglétrán. Néhány esztendeje házat is tudott venni (harminc év futamidejű hitelre). Magáncélú telefonjait és autóútjait is a cég fizeti. „Odabent” a mai trendeknek megfelelő munkaközösség, „ütőképes team” várja reggelenként. A főnök mindenkivel kezet szorít, megisznak egy kávét, beszélgetnek néhány percet, aztán irány a munka. A vállalat olykor hétvégi csapatépítő tréningeket tart közös sporttal, kommunikációs gyakorlatokkal, szerepjátékokkal. Tanfolyamról tanfolyamra képezik tovább a dolgozókat, hogy a folyton megújuló kihívásoknak meg tudjanak felelni. A vezetés szívesen látja a munkatársakat a céges vacsorákon, olykor ünnepi rendezvényeken, ahol illik az egész családdal megjelenni.
Gábor folytonos szorongással küzd. Úgy érzi, a cég szinte megfojtja, behálózza az életét. Gyakori, hogy tíz-tizenegy óra körül ér haza. Az ingyen használható telefonnak mindig nála kell lennie, hogy ha szólnak, akár vidéki útra induljon a vállalat kocsiján. Megtörtént, hogy éjszaka riasztották. Három-négy órákat alszik, mert úgy érzi, bármikor kiderülhet, hogy egy agilisabb, fiatalabb kolléga alkalmasabb a posztra, mint ő. Az úgynevezett negyedéves értékelések előtt, amikor a dolgozókkal közlik, hogyan látja teljesítményüket a cégvezetés, gyomorgörcsei vannak. A legutóbbi tanfolyam vizsgája előtt váratlanul idegösszeomlást kapott, de mindössze egy hétre maradhatott otthon. Gábor szerint többen is küzdenek hasonlóan rossz közérzettel a vállalatnál, de a mosolygós értekezleteken és összejöveteleken ezzel senki sem mer előhozakodni.
Lázár Imre felhívja a figyelmet: a jó stressz – Sellye János szavával: eustressz – szükséges dolog. Kihívások, kötelezettségek, izgalmas feladatok mindig adódhatnak egy munkahelyen, sőt ezek hiányában az alulterheltség és az unalom lehet a distresszt, azaz az egészségtelen megterhelést növelő tényező. A mai munkahelyeken azonban gyakori az úgynevezett kontrollvesztés problémája: az illető rengeteg dolgot megkap a cégtől, egyedül azt nem, hogy rendelkezhessen a saját idejével és életével.