Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Zsédelyné László Ildikó (Monor): Bár Gyurcsány így is megizzadt rendesen, Orbán Viktor nem szembesítette őt néhány előző kijelentésével, mert akkor a földbe döngölés iskolapéldáját láthattuk volna. Nem tette szóvá például a miniszterelnök nemtelen magatartását a kettős állampolgárság ügyében, aki most a legfőbb hazafi pózában tetszelegve közölte, hogy a hazaáruló ellenzékre, akik alattomos módon aláássák az ország jó hírnevét, nincs is szüksége az országnak. Nem hozakodott elő a fél év alatt teljesített, egész évre előirányzott költségvetési hiánnyal, nem emlegette az államadósság 3000 milliárdos felduzzasztását, nem kérdezte meg, hol a felvett hitel, hol a viszszatartott áfa, hol van az uniós pénz, hol a befizetett adó? Nem szembesítette az alig egy évvel ezelőtti Járai Zsigmond elleni kormányattakkal – amikor a jegybank elnöke az erős forint védelmére kelt –, most meg ugyanők verik a mellüket az alacsony infláció miatt? (Van, amitől az ember gyomra felfordul.) Ma egy olyan ember Magyarország miniszterelnöke, aki a saját alkalmatlanságát egy három évvel ezelőtt leköszönt kormányfő esetleges hibáival akarja elfedni. Hiába öltözteti pompába az MSZP hirdetési újságjaivá önmagát a pártsajtó szintjére degradált baloldali sajtó a szocialista miniszterelnököt, jövőre ilyenkor már tudni fogjuk: a király meztelen.

Antal Sándorné (Penészlek): Az Orbán–Gyurcsány-vitán a kormányfő jól érzékelhetően mindvégig küzdött egy felvállalt szerep eljátszásának kényszerével, sajnos kellő intelligenciahányados nélkül. Egyébként sokan helytelenítettük e találkozó létrejöttét, a jelenlegi sajtóviszonyok miatt. Az ellenzéki sajtó ellen intézett nemtelen támadások, az alkotmányellenes kormányzati diszkrimináció jól jellemzi Gyurcsány valódi énjét. Jó lenne tudni, hogy fordított médiaviszonyok esetén, vagyis egy 85-90 százalékos jobboldali túlsúly esetén is ilyen hencegő módon hívta volna ki a miniszterelnök vitára az ellenzék vezetőjét?

Farkas Zsolt (Budapest): A július 8-i Orbán–Gyurcsány-találkozó bizonyára még sokáig beszédtéma lesz az országban. A kormányfő egyik megjegyzése azonban nem kapott kellő figyelmet: „Az országnak nincs szüksége ellenzékre!” – csúszott ki a száján az indulatos elszólás. A kádári időkben felcseperedett, majd az ifjúkommunista-mozgalomba masszívan beépült, s reményteljes jövő elé néző (aztán 1990 táján érett korú kapitalistaként azt el is érő) egykori KISZ-es főember valóban kényelmetlenül élheti meg a mai többpárti demokráciát. Ma többé-kevésbé szabadon elhangozhatnak a kormányt bíráló megjegyzések is, bár sajnos csekély az ellenzéki újságok száma. Ha a miniszterelnök így folytatja, akkor még oda is eljuthatunk, hogy a kormánynak sem, majd az Országgyűlésnek sem lehet szüksége az ellenzékre és az ellenzéki pártokra – vagyis felsejlik az 1949-ben kiépült, s negyven esztendőn át működött szocialista diktatúra rémképe.

Erdélyi Gábor (Budapest): Parlamenti demokrácia. Országgyűlési tv-közvetítés. Harrach Péter elnököl. Téma az adótörvény módosítása. Ellenzéki képviselő felszólalása. Érthetően, világosan, higgadtan mondja: a törvénytervezetben igazságtalan és példa nélküli, hogy a Szerencsejáték Rt. adózási százalékaránya fordítottan arányos az elért eredménnyel. Vagyis minél nagyobb a cég bevétele, annál kevesebbet adózik. Válasz, indoklás, érvelés a felszólalásra nincs. Szavazás van. A koalíciós többség a tervezetet megszavazza. A Parlament kupolája nem omlik be. Az élet, az életkörülmények romlása folyik tovább.