Tűnődés Közép-Európáról

Mivel nincsenek világosan megvont határai és nincs középpontja, avagy éppenséggel több középpontja is van, „Közép-Európa” manapság mindinkább Anatole France második könyvének ama sárkányára hasonlít, amelyhez a szimbolizmust szokták hasonlítani: sokan látták, de senki sem tudta megmondani, hogy néz ki… – írja Változatok közép-európai témákra című tűnődésében Danilo Kis. A szerb író esszéje része a Közép-európai olvasókönyvnek, amelyet az Osiris Kiadó és a Közép-európai Kulturális Intézet adott közre, s most a kötetből az Európai Utas legújabb számában olvashatunk néhány fejezetet. Czeslaw Milosz hasonló konklúzióra jut a Danilo Kiséhez: „Közép-Európa nem földrajzi fogalom. Nehéz meghúzni határvonalait, jóllehet, ha utcáit járjuk, makacs létezését aligha vonhatjuk kétségbe… Az itteni irodalmak legszembetűnőbb sajátossága a történelem állandó jelenléte, nemcsak a történelmi tárgyú művekben, hanem a szerelmes versekben és a szerelmes történeteket elmesélő regényekben is”. Granasztói György azt fejtegeti, hogy „Magyarországon például elmaradt a holokauszt megvitatása, megértése, a nemzeti hagyományba való keserves beillesztése. Nem sikerült még eltemetni tisztességesen a második világháború halottjait csakúgy, mint a kommunista terror áldozatait, és nem került igazán a helyére 1956 sem.” A szlovák író, Rudolf Chmel pedig – aki az új szlovák állam nagykövete volt Budapesten s erről könyvet is írt – megállapítja: „Szlovákiában a politikusok, az intellektuelek és az egyszerű polgárok körében is általában véve gyenge a geopolitikai öntudat. Szlovákia 1993-ban megszületett önállósága után a megalapozott külpolitikai koncepció és a megfelelő külpolitikai felvilágosítótevékenység helyett erős szavaknak vagy inkább gesztusoknak lehettünk tanúi, s nem történt meg annak alapos feltárása, hogyan kapcsolódik az új szlovák állam a közép-európai térséghez és magához Európához.”
Hasonlóan magvas gondolatokat olvashatunk az Európai Utasban többek között Erhard Busektól, Claudio Magristól és Emil Brixtől, Drago Jancartól, Schöpflin Györgytől és Martonyi Jánostól arról a Közép-Európáról, amelyet – Danilo Kis szerint – sokan láttak ugyan, de senki sem tudja, milyen is valójában.