Mátrakeresztest és a környező területeket 2005 áprilisában óriási méretű, hirtelen érkező eső érte el. Ennek következtében a falu ingatlanjainak és úthálózatának egy része súlyosan megsérült, infrastruktúrája összeomlott. Ez volt az első eset, hogy minden eddiginél hangosabban emelték fel a hangjukat a magyar környezetvédők. Arra figyelmeztettek, hogy óriási gondokat okozhat, ha az erdészeti társaságok továbbra is folytatják az erdők pusztítását.
Az erdészetek cáfolják, hogy a megengedettnél nagyobb mértékben vágnák ki a fákat. Állításuk szerint a Mátrában feleannyi a kitermelés, mint amennyit a hatóságokkal egyeztetett üzemtervekben meghatároztak. Ám Mátrakeresztes fölött, az Ágasvár és Fallóskút irányába vezető turistautak mentén szinte kilométerenként láthatók az erdőművelés nyomai. Podzimek László, egy helyi nyaralótulajdonos kísér végig minket az erdőn, ahol az út mentén több helyütt halomba rakva állnak a kivágott fatörzsek. A férfinak meggyőződése, hogy az utóbbi időkben vészesen megszaporodtak a fakivágások a Mátrában. Az úgynevezett végvágást alkalmazzák, vagyis egyes térségekben csak az újulatot hagyják meg, és egy-egy fát a magok miatt. Ezeken a területeken azonban évek óta alig nőtt valamit az erdő. Podzimek László szerint már az erdészek egy részének sem tetszik, ami a Mátrában történik erdőművelés címén. A helyi háztulajdonos azt tapasztalta, az erdőben dolgozók négyszemközt elismerik, hogy végvágás helyett alkalmazhatnák a szálalásos módszert is. Ez azt jelenti, hogy az erdőt csak ritkítanák a fák egy részének kivágásával, így kisebb lenne a lecsupaszított foltok száma. Erre viszont, úgy tudja, nem hajlandó az erdészet, mert nem tudnának munkagépeket használni, amelyekkel gyorsabb és egyszerűbb a fakitermelés.
Mátrakeresztesen hasonlóan nyilatkozott lapunknak egy nyugdíjas erdész is. Hegedűs György állítása szerint olyan mérvű kitermelés, mint az idén, négy éve nem volt a környéken. Tizenhét fakitermelő brigád dolgozott a Mátrában, és mintegy ötvenhektárnyi mennyiséget vágtak ki.
A Hatvani Környezetvédelmi Egyesület (HKE) szintén úgy tartja, hogy a rendkívüli esőzés mellett, több tényező együttes hatása vezetett a Mátrakeresztesen és Romániában kialakult helyzethez. Erről levélben értesítették Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi minisztert is. A zöldek elismerik, hogy az áprilisi tragédiához az is nagymértékben hozzájárult, hogy két óra leforgása alatt jelentős mennyiségű – mintegy 110 milliméter – csapadék hullott le a Mátrában a Kövecses-patak vízgyűjtő területén. Belátják azt is, hogy a környéken végzett erdőgazdálkodás önmagában nem tehető felelőssé a történtekért, de szerintük az eset mindenkit arra kell hogy figyelmeztessen: a Mátra erdőgazdálkodói a maximális haszonszerzés érdekében végzik munkájukat, amely igenis katasztrófákhoz vezethet a jövőben.
Az erdészetek hatalmas területen „kezelik” az erdőket vágásos üzemmódban, azaz egy jól körülhatárolható területen minden egyedet kivágnak. A talajon előforduló kis magoncokat már erdőnek nevezik, ám ökológiailag ennek semmi köze az erdőhöz – vélik a környezetvédők. Szerintük aggodalomra ad okot, hogy a kitermelt fa jelentős része a kazincbarcikai erőműbe kerül, ahol a „megújuló energiaforrás” használatnak nevezve, egyszerűen elégetik. A hatvani zöldek úgy tudják, az erőművel tízéves szerződést kötöttek a legnagyobb észak-magyarországi erdőgazdálkodással foglalkozó cégek, ezzel veszélybe sodorva nemcsak a Mátra, hanem a Bükk, a Börzsöny, a Zemplén erdeit, famegmunkálással foglalkozó kis- és magánvállalkozásait.
Füzér Zsolt, a HKE vezetője a szakminiszternek címzett levelében állítja: az említett gazdálkodók igen nagy mértékben hozzájárultak a mátrakeresztesi áradáshoz, mivel eltűnt az a növényzet, amely jelentős mennyiségű vizet tudott volna a hegyen visszatartani, egyenletesebbé téve annak levonulását. Ezek a jelenségek szerinte a jövőben fokozódni fognak, hiszen az erdészeteknek ki kell elégíteniük a Kazincbarcikán működő, fával üzemelő hőerőmű hatalmas éhségét. A környezetvédő szerint újabb intő jel lehet az is, ami Romániában történt. A moldvai területeken ugyanis erdőművelés helyett „rablógazdálkodás folyik”, Erdélyben pedig a magyaroknak úgy adják vissza a birtokokat, hogy előtte tarra vágják azokon az erdőt.
Füzér Zsolt lapunknak elmondta: a leveleikre érkező válaszok közül volt, amelyik részben igazat adott a felvetéseikre, de volt olyan is, amelyik nevetségesnek tartotta azokat. Az erdészet azt hangoztatja, hogy az erdő vízvisszatartó képessége véghasználat esetén sem változik, számos szakértő viszont állítja, a vegetáció komoly vízvisszatartó képességgel bír.
A Zagyva árterén például azért kaszálnak és irtják a sűrű növényzetet, hogy elősegítsék a víz gyors lefolyását. A környezetvédők szerint a hegyeinkben éppen az ellenkezőjét kellene tenni. Az erdészek ugyan állítják, hogy a talaj az áprilisi eső előtt is nyolcvan százalékban telített volt nedvességgel, de arról nincsenek adatok, hogy a talaj felső, víztartó rétege, az intenzív erdőhasználat miatti lemosódások következtében mennyit veszített vastagságából.
Az erdészek véleménye szerint a Mátra vulkanikus jellege is közrejátszott abban, hogy a víz – ellentétben a Bükkel – egyszerűen lefutott a meredek oldalakon és nem „vitték el” a víznyelők. A zöldek azonban nem értik, hogy ennek tudatában miért nem különbözik az erdőművelési technika a két hegyen.
Az áradások egyik fő okozója persze az, hogy a globális felmelegedés nem csupán a napi hőmérséklet emelkedésével jár, hanem a csapadék mennyiségének és intenzitásának változásával is. A kutatások szerint hazánkban 1976 és 2001 között az évi csapadék mennyisége egyre kevesebb, ám ez a mennyiség egyre ritkábban is hullik le. Ez kedvezőtlen a növények vízhasznosítása szempontjából, és növeli a talajeróziót, de legfőképp az árvizek gyakoriságát. A HKE szerint éppen ezért az erdészeteknek ezekhez a jelenségekhez kellene igazítani az erdőművelésük módszereit.
A sűrű növényzet hiánya ugyanis ilyen időjárási körülmények között komoly következményekkel járhat.
A humuszos részek lemosódásával a kötöttebb talaj a köves aljon megcsúszhat, amit gyorsíthat a fakitermeléssel elinduló erózió. A vízmegtartást csökkentheti a fakitermelés során keletkezett gallyak elhordása vagy égetése is. A zöldek szerint az újabb özönvízszerű események megakadályozására a gyülekezőhelyeken lassítani kellene a víz lefolyását, magasabbra kellene hagyni a gyökfőket, és gallykeresztrakással kellene akadályozni a víz gyors lefutását. A „holt anyagot” (gallyakat, nyesedékeket, korhadt fákat) pedig a gazdálkodási területen egyenletes terítésben kellene „visszaadni” a területnek. Ausztriában például hat köbméter ennek a kötelező mennyisége hektáronként, Magyarországon azonban nincs ilyen rendelkezés.
A környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek XV. országos találkozója szintén közös állásfoglalást fogalmazott meg áprilisban erdeink jövőjéről. A találkozó résztvevői sajnálattal vették tudomásul, hogy az előző két évben több száz szervezet delegált képviselői által elfogadott állásfoglalásait az illetékesek nem vették figyelembe, ezért felkérték az Országgyűlést, a kormányt, az illetékes hivatalokat és intézményeket, hogy tegyenek intézkedéseket az erdők védelmére. Szükségesnek tartják például egy olyan testület létrehozását, mely az Országos Környezetvédelmi Tanács mintájára működik, és tagjai lehetnének a civil szervezetek képviselői is.
A találkozó résztvevői kezdeményezték azt is, hogy a nemzeti erdőprogram végrehajtását nyomon követő monitoringbizottságban zöldszervezetek delegált képviselői is helyet kapjanak. A zöldek egyik legfontosabb álláspontja az, hogy az állami erdőterületeknek tartós állami tulajdonban kellene maradniuk, ezeket ki kellene vonni a profitorientált (ÁPV Rt. által felügyelt) gazdálkodás alól. Szerintük a védett állami erdők a nemzeti parki igazgatóságok vagyonkezelésébe kellene hogy kerüljenek, a szükséges erdészeti szakszemélyzettel együtt. A fokozottan védett erdőterületeknek pedig ki kell kerülnie a faanyagtermelésre kötelezett erdők közül.
Az Állami Erdészeti Szolgálat és az Egererdő Rt. szakemberei a mátrakeresztesi katasztrófa után meghívták a sajtó képviselőit, és bemutatták a felhőszakadás okozta árvíz lehetséges okait és az okozott károkat. Kondor István, az Állami Erdészeti Szolgálat egri igazgatóságának vezetője lapunkat arról tájékoztatta, hogy olyan intenzitású esőzés volt a vízgyűjtő területen, amely másfél óra alatt meghaladta az átlagos évi csapadék egyhetedét. Ekkora víztömeget álláspontjuk szerint az erdő sem volt képes visszatartani, hiszen a talaj vízbefogadó képessége a tél végi hótakaró olvadása után minimális volt, és a faállomány sem rendelkezett még lombozattal, valamint a tavaszi aljnövényzet sem fejlődött ki. Az érintett vízgyűjtő mintegy 3000 hektárjából 2600 hektár erdő, a többi burkolt terület, ez a települések és a közúthálózat, valamint mezőgazdasági terület.
Megjegyezte, hogy a sajtóban megjelent fénykép, amely a bagolyirtási tarvágást hozta összefüggésbe a mátrakeresztesi árvízzel, egy másik vízgyűjtő terület részét képezi. A falu feletti vízgyűjtőn az elmúlt öt évben 66 hektár véghasználatot engedélyezett az erdészet a természetvédelmi hatóság közreműködésével, amely a terület két százalékát érintette – közölte a szakember. Kondor István szerint hidrológiai számítások is igazolják az igazgatóság álláspontját, amely szerint a 100 milliméternyi eső rendkívül rövid idő alatt esett, a terep meredek, a talaj pedig felázott volt, így a növénytakaró csupán minimális mértékben befolyásolta a lefutó víz mennyiségét. Kalkulációi szerint, ha csupasz szikla borította volna a végvágott területeket fák helyett, akkor sem lett volna lényegesen nagyobb a vízhozam.
Az igazgató utalt arra is, hogy számos bírálat éri az erdőgazdálkodókat a vágásos üzemmód alkalmazása miatt. A szakma felkészült arra, hogy állandó erdőborítás biztosítása mellett gazdálkodjon, hiszen nem újdonságról van szó, ez a módszer régi szakmai hagyományokkal rendelkezik – mondta Kondor, aki szerint azonban a változásnak meg kell teremteni a jogi és mindenekelőtt a gazdasági feltételeit, amiben fontos szerepet vállalhatnak a zöldszervezetek is. A szakember tapasztalatai szerint viszont az árvizet az optimális erdőállapot mellett sem lehetett volna elkerülni, hiszen 1999-ben a Börzsönyben okozott hasonló károkat a hirtelen lezúdult 110 milliméteres csapadék, amit szintén nem tudtak visszatartani a Csarna-völgy vízgyűjtőjében álló erdők, pedig a fokozottan védett területen véghasználati fakitermelés nem volt.
A környezetvédelmi szakemberek aggodalmát, amely szerint a Kazincbarcikán működő, részben fával üzemelő hőerőmű faigénye veszélybe sodorná a térség erdeit, nem támasztják alá az elmúlt évek fakitermelési adatai, ugyanis az erőmű átállítása óta nem növekedett a fakitermelés mértéke – tette hozzá Kondor István.
Jung László, az Egererdő Erdészeti Rt. termelési vezérigazgató-helyettese a felvetésekre válaszként azt javasolta, hogy az érdekeltek találkozzanak egy nyilvános fórumon, és úgy gondolja, kell egy határozott, független szakértői állásfoglalás.
origo.hu
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal
