Búcsúpillantás

Nincs mihez hasonlítanunk Mádl Ferenc öt elnöki évét, hiszen a magyar demokrácia történetében teljesítménye hasonlíthatatlan. Miniszterelnökünk, aki nem tekinthető közvetlenül a polgári értékek védelmezőjének és őrizőjének, a legnagyobb elismerés hangján szólt róla, ami azt bizonyítja, hogy a „túlsó partról” is világosan kivehető volt az az erkölcsi tartás, amely nyugodt lélekkel és bölcsességgel párosulva lehetővé tette, hogy a Magyar Köztársaság elnöke minden magyarok békítője, védelmezője és szolgája legyen.
Ez a szolgálat a magas közjogi méltóság fényében sem tartalmazott fensőbbséget és hivalkodást, őszinte és természetes volt, nem tükrözte, nem visszasugározta, hanem önmagában hordozta méltóságát. Nem a rang emelte fel, inkább az ő személyisége adta meg a rang valódi stílusát. Ennek a stílusnak alapvető vonása a szerénység és a jóság. A jóság szót ritkán használjuk emberek jellemzésére, pedig talán ez a legszebb és legigazabb szavunk. Megtanultuk, hogy a jóság és a jóindulat nem politikai kategória, miként a hála és a hűség sem; azonban ezek a fogalmak határozták meg eleve Mádl Ferenc elnöki habitusát. A hálát talán magyaráznunk kell, bár ebben az esetben is a hűséggel rokon: az elnök úr életének minden percében hálás azért, hogy magyarnak született, s talán ez az, ami mindent megmagyaráz. Érdeklődését a határon túl élő magyarok iránt, a jogállamiság iránti elkötelezettségét, a jogrendbe, az igazságba és méltányosságba vetett hitét, amely államfőként képessé tette arra, hogy minden jól átgondolt szavával és tettével a nemzet érdekeit szolgálja.
Konzervatív, polgári lényében, amelyet a magas szintű jogismeret és tudás történelmi léptékben is nagyjaink sorába emelt, szembetűnt az, amit léleknek nevezünk. Létének sarokköve, alapvetése a hit, hogy pontosak legyünk: a keresztény istenhit transzcendens voltában és mindennapos gyakorlatában. Lényegében és döntő módon ez határozza meg a világban elfoglalt helyét, valószínűleg közjogi szerepkörében is ehhez a hithez próbált méltóvá válni. Minden bizonnyal ezért tűnik lénye valamennyiünk számára kedvesnek, közelinek és egyszerűnek.
Méltó társ kíséri végig élete útján, Dalma asszony, akinek intellektuális kíváncsisága, műveltsége, hogy megismételjem ezt a szót: jósága ritka emberi bájjal és közvetlenséggel társul, bár lehet, hogy az egész nem egyéb, mint a belőle áradó szeretet.
Ez az öt év talán éppen az elnök úr nyugalma és szerénysége következtében gyorsan elszaladt. Nincsenek megrendítő eseményei, nem tartalmaz a bulvársajtó számára oly kedves botrányokat és balfogásokat. Nélkülöz minden szenzációt. Ám nyugalma hajlíthatatlan volt, szerény szelídsége vaskemény. Mádl Ferenc mindig és csakis akkor szólalt meg, amikor az ország és a jogrend érdekében szólnia kellett, politikai rokon- vagy ellenszenve sohasem befolyásolta, így a másfajta világnézetet vallók nagyrabecsülését is sikerült elnyernie. Bár sem így, sem úgy nem vágyott nagyrabecsülésre, csendesen tette a dolgát.
Ez a búcsúbeszéd nem tartalmaz szomorúságot. Olyan elnökünk volt, aki példát adott, miként kell ezt a tisztséget értelmezni és betölteni. Miként kell gyakorolni a vele járó jogokat és teljesíteni a kötelességeket.
Mivel a kisbetűs magyar nemzet képviseletére méltó nem vagyok, a Magyar Nemzet nevében kívánok Mádl Ferenc elnök úrnak további szép, nemes, hosszú és boldog életet.
Köszönjük.
A nemzet (és majdan az utókor) ezzel a szívből jövő köszönettel minden bizonnyal mélyen egyetért.