Guruló márkák: tarthatatlan titkolózás

Berlin különleges béketűréssel kezelte mindeddig a magyar– német különbizottság munkáját az NDK-pártvagyon eltűnt millióinak felkutatására.

Ezt bizonyítja az a tartózkodó magatartás, ami az üggyel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalát övezi, továbbra is titokzatos légkört teremve a tizenöt esztendeje folyó tárgyalások körül. Határozott, kézzelfogható eredményt annak a különbizottságnak a munkája sem hozott, amelyet Gerhard Schröder kancellár és Medgyessy Péter miniszterelnök hívott életre 2003-ban. A kancellári hivatalt vezető Franz-Walter Steinmeier múlt heti budapesti megbeszélése kollégájával, Kiss Péter kancelláriaminiszterrel egyértelműen arra utal, hogy Berlin türelme lassan a végéhez közeledik. Ezt érzékeltette lapunknak a berlini parlament egyik tagja is, aki tekintettel a mindeddig visszatartott hivatalos állásfoglalásra, nevének elhallgatását kérte.
Mint fogalmazott, a magyarok kezdettől fogva türelmet kértek a német féltől. A parlamenti forrás megjegyzi, a Nemzeti Bank munkatársai mindvégig előzékenyen és udvariasan bántak a német hivatalnokokkal, számtalan aktába nyújtva betekintést. Hatáskörük és befolyásuk azonban itt véget ért. A vizsgálat ezen a szinten zátonyra futott, mivel a meghatározó, felettes vezetők rendre mély hallgatásba burkolóztak, és teszik ezt ma is.
*
A Nemzeti Bank szerint az NDK pártvagyonára vonatkozó kontók már nem léteznek, mindössze bizonyos – a manipuláció lehetőségét magában rejtő – pénzvándorlások utalnak a magyar–keletnémet kapcsolatokra. Mivel ezek az újraegyesítést megelőzően zajlottak le, nehéz megtalálni a pontos nyomokat a szóba jövő összegek nagyságrendjéről, azok megőrzési helyéről.
A berlini illetékesek számára például szinte megmagyarázhatatlan és felettébb gyanús, hogy ma már senki sem akar tudni az 1945 és 1990 között működő Pénzintézeti Központ (PK) munkájáról, a bécsi „CD Bankhoz” fűződő kapcsolatokról. A német szakértők szerint a PK Magyarországon hasonló szerepet töltött be, mint a Kelet-Berlinben működő Kommerzielle Koordinierung (KoKo) név alatt működő szerv, amelyet Alexander Schalck-Golodkowski, az állambiztonsági szolgálat magas rangú tisztje vezetett azzal a céllal, hogy az NDK Nyugaton létesített vállalatait üzemeltesse, felügyelje és az onnan származó devizaüzleteket koordinálja. A két szerv összehasonlításából az a következtetés vezethető le, hogy a PK-n keresztül az MSZMP is külföldi cégeket hozott létre, majd a rendszerváltás során a magyar kommunisták is nyugati bankokhoz transzferálták vagyonuk egy részét. Az ilyen irányú érdeklődésekre azonban informátorunk szerint a magyarok ismételten mély hallgatással reagáltak.
A keletnémet pártvagyon utáni nyomozás természetesen nem nélkülözi a politikai hátteret. Erre utal az anonimitást kérő informátor utalása a jövőre sorra kerülő magyar parlamenti választásra, a várható új kormány szerepére. Fidesz-forrásból ugyanis olyan értesülést kapott Berlin, hogy a párt sajnálja, hogy az Orbán-kormány időszakában nem fordított megfelelő figyelmet az ügyre, nem tanúsított offenzív magatartást a vizsgálatok érdekében. A német–magyar különbizottságot ugyanis már akkor létre lehetett volna hozni. E sajnálkozó megállapításból Berlin most azt a következtetést vonja le, hogy egy újabb polgári kormány hasonló mulasztást már nem szeretne elkövetni.