A pápa megnyugtató tapasztalattal búcsúzhatott: a világnap bebizonyította, hogy a hit nem ismer határokat. A városban összejött több százezer, százkilencvenhét országból érkezett fiatal lelkesedése, öröme és hitvallása alátámasztotta XVI. Benedek szavait: „Hasonlóan a napkeleti bölcsekhez, minden hívő, és elsősorban a fiatalok elhivatottak arra, hogy életútjukat zarándokútként tegyék meg, keresve az őszinteséget, az igazságot, a szeretetet.”
A tegnapi ünnepélyes zárómisét megelőző éjszakát a fiatalok nagy része a helyszínen, szabad ég alatt töltötte, miután szombaton este részt vett a virrasztáson, amelynek műsora imádságból, bemutatókból, a fiatal generáció ízlésének megfelelően hangszerelt zenei műsorokból állt. A kölni főpályaudvarról indított négyszáz különvonat mellett nyolcezer autóbusz szállította a résztvevőket a helyszínre. A sötétség beálltával hétezer gyertya lángja világította meg a volt külszíni fejtésű bánya oltárdombját.
A német Joseph Ratzinger pápává választása utáni első külföldi útján épp szülőhazáját látogatta meg. Az út során találkozott a kölni zsidó és mozlim közösség vezetőivel.
*
A pápa érkezését megelőzően a rendezőket kényes kérdés foglalkoztatta: vajon XVI. Benedek pápa hasonló közvetlenséggel tud-e fellépni a fiatalokkal szemben, mint elődje, a világifjúsági találkozókat kezdeményező II. János Pál. A jó száz nappal ezelőtt megválasztott Joseph Ratzinger emberi adottságainak meghatározó tulajdonságaival lépett Karol Wojtyla örökébe: lebilincselő szerénységével, intellektuális karizmájával, öt nyelven elmondott prédikációival. A szigorú biztonsági intézkedések ellenére minden alkalmat megragadott arra, hogy kézzelfogható közelbe kerüljön az útját szegélyező fiatalokhoz. A Svájci Gárda civilbe öltözött alkalmazottainak arcáról világosan le lehetett olvasni az aggódás feszültségét, amikor a pápa – túllépve a biztonságát szolgáló szabályokat – szinte elmerült az ünneplők tömegében. A hajdani „Mária mezeje” kegyhelyen lezajlott zárómise elején – majd egymillió zarándok előtt – őszintén kijelentette: „A pápamobilon a legszívesebben körbejártam volna köztetek, hogy mindenki közelébe eljussak. De sajnos erre nincs lehetőség”. Az iránta megnyilvánuló szeretet és elismerés a rendszeresen felhangzó „Be-ne-det-to” skandálásában vált a találkozó állandó kísérőjelenségévé.
A hetvennyolc éves XVI. Benedek a Kölnben eltöltött négy nap során meglepő frissességgel vett részt sűrű programjának állomásain. Magánkihallgatáson fogadta Gerhard Schröder kancellárt, Angela Merkel CDU-kancellárjelöltet, valamint Wolfgang Thiersét, a szövetségi parlament elnökét.
Különös jelentőséggel bírt látogatása a római időkre visszanyúló zsidó hitközség otthonában, a kölni zsinagógában és megbeszélése a németországi muzulmán közösségek képviselőivel. Beismerte a még mindig fennálló ellentétek tényét, ugyanakkor nyílt és bizalomteljes párbeszédre biztatott zsidók és keresztények között, tekintettel az ismét tapasztalható antiszemitizmusra és idegengyűlöletre. Vendéglátói annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a Vatikán hamarosan megnyitja archívumait. Az ott őrzött iratokból képet lehetne alkotni a római katolikus egyház szerepéről a nemzetiszocialista terrorrendszer alatt. A muzulmán küldöttekkel való beszélgetése során „perverznek és embertelennek” nevezte a terrorizmus minden megnyilvánulását, és a két vallás közötti dialógus fontosságát hangoztatta, mert nagyrészt ettől függ a világ jövője. „A terrorizmus elleni harc legjelentősebb eszköze, hogy legyőzzük a gyűlöletet. A feladat nehéz, de nem megoldhatatlan” – mondta a szentatya, aki a németeknek azt ajánlotta, hogy az iskolákban vezessék be a muzulmán hitoktatást.
Németország ajándéka. A pápát Rómába szállító Lufhansa eltért e járatok megszokott útvonalától, Bajorországnak vette útját, és átrepült azon települések felett, ahol Joseph Ratzinger született, tanult és dolgozott. Szülővárosában, Marktl am Innben a tűzoltóság reflektorokkal világította meg szülőházát, hogy azt a magasból is fel lehessen ismerni. A polgárok gyertyákkal és öngyújtóik lángjával mondtak „szervuszt” Joseph Ratzingernek. A Regensburg nevet viselő gépet pedig olyan pilóta vezette, aki egykor a bonni egyetemen XVI. Benedek tanítványa volt.
