Kinek nehezebb a strasbourgi batyuja?

A közrádiónak nincs elnöke, nincs ügyvezetője, és lassan már pénze sem lesz, mert a szocialista párt így határozott. Lehet azt mondani, hogy a távozó Kondor Katalinnak nem volt joga kinevezni Hollós Jánost utódjául, csakhogy nincs abban a rövidlátóan megfogalmazott médiatörvényben egyetlen erre vonatkozó világos passzus sem. Igaz, nincs az ellenkezőjéről sem. Tetszettek volna bölcs és előrelátó médiatörvényt alkotni! Csakhogy ez a csalafinta törvény éppen attól érdekes, hogy az ügyesek úgy magyarázgathatják, ahogy akarják. És ebben az esetben Gellért Kis Gábor nagyon nem ügyes.
Ezzel szemben viszont egyre ingerültebb. Egy gyenge nő rossz éjszakákat okoz neki és megbízóinak, hiszen nyilvánvaló, hogy már nem törvényességről vagy törvénytelenségről, hanem politikai parancsról van szó: vissza kell szerezni a közrádiót! A baloldal már régen kiadta a kilövési parancsot Kondor ellen, de az akció sikertelen lett. Pedig minden orvvadászeszközt felhasználtak. Kondor meg-megroggyant, de állta az üldözést, és a többség rokonszenvétől övezve kitöltötte négy évét. S ha méltó bosszút az elszenvedettekért nem is állhat, az utolsó szó azért az övé maradt. Gellért Kis most hisztizik a baráti mikrofonok előtt, hangja indulatos, remegő, a tehetetlenségnél nagyobb szégyen ugyanis nincs. Nem tud már alakoskodni, nem tudja eljátszani a demokratát, a szólásszabadság zászlóvivőjét, mert raportra kell járnia. Azt kérdezik tőle: Gellért Kis elvtárs, nem bír el egy nővel?
Kit érdekel már, hogyan működik egyébként az a részvénytársaság, amelyet Magyar Rádiónak neveznek, és amelynek nem a műsor-, nem is a személyzeti politikájáért, hanem a biztonságos és szabályos üzemeltetéséért felelős a tulajdonost képviselő kuratórium? Kit, hogy jók-e a műsorok vagy roszszak? Észreveszi-e valaki, hogy a közrádióban nincsenek a csókosoknak kiosztott milliós szerződések, sem Lagzi Lajcsik és pofátlan pénzgyűjtő telefonos játékok? De Gellért Kis Gáborékig csak a Vasárnapi újság hangja ér fel. Azt kell elhallgattatni, mert aki nincs velük, az ellenük van. Ezért a kuratóriumi elnök most úgy döntött, pénzével zsarolja a közrádiót. Ámokfutás ez, nyilvánvaló.
Ha Szadai Károly annak idején kuratóriumi elnökként csak negyedennyit megengedett volna magának, már Strasbourgba szaladt volna a szólásszabadság összes magyar őre, és a bíróság a negyedik ülését tartaná e tárgykörben. Nekem viszont van egy javaslatom: induljunk el együtt Strasbourgba! Az egyik fél tegye a tarisznyájába a heti egy Vasárnapi újságot, hogy azt mutogathassa mint médiaártányt, a másik meg a közszolgálati televízió hetente hétszer jelentkező Nap-kelte című műsorát az elfogulatlan Orosz Józseffel, Aczél Endrével, Gyárfás Tamással, Pallagi Ferenccel és Verebes Istvánnal! Na, kinek lesz nehezebb a batyuja, Gellért Kis úr?