Botrányt kavart a Magyar Rádió Közalapítványának MSZP-s kuratóriumi elnöke, hogy megtagadta az intézményt automatikusan megillető teljes díj átutalását, s helyette csak az állami kötelezettségeket fedező, csökkentett összeget hajlandó továbbítani. Az általa is alkalmazott szóhasználattal élve: így zsarolja a rádió leköszönt elnöke által kinevezett ügyvezetőt, márpedig ez a cselekedet jogszabályba ütközik. Még azok is kétségesnek találják eljárása helyességét, akiktől pedig Gellért Kis Gábor elvárná az egyetértést. Így például az Országgyűlés elnöke és alelnöke, nem beszélve a kuratórium ellenőrző testületének elnökéről, aki viszont ügyészségi vizsgálatot indítványoz.
Az egyik kereskedelmi televízióban Gellért Kis meglehetősen ellenszenves stílusban igyekezett megvédeni igazát, miközben a beszélgetésben részt vevő kuratóriumi társát ismételten ledorongolta, s következetesen szavába vágva igyekezett elhallgattatni; a saját értékeit viszont a médiához kapcsolható 40 esztendős múltjával kívánta bizonyítani. A társadalmi szervek tekintélyét is rombolni akarta, amelyek a nagykuratóriumban őellenében adták szavazatukat, felhozva példaként éppen a Regnum Marianum Sportegyesületet (amely valójában sokat tesz az ifjúság sportolásáért), hogy éppenséggel ez is egy súlytalan civil szervezet. Pedig Gellért Kisnek tudnia kellene (hát hiszen tudja ő azt, csak éppen nem vallja be), hogy a médiatörvény rendelkezése alapján, a médiahatóság jóváhagyásával, sorsolás útján a tulajdonosi testületekbe bekerült szervezetek működésükben mind azonos értékűek, rendelkezzenek akár ötven, akár ötszázezer taggal, s delegáltjuk szavazata is mind azonos erejű. Ami pedig a társadalmi szervezetek megítélését illeti: Újhelyi István felvilágosíthatná elvbarátját arról, valójában milyen értéke van például a Csillebérci Okoskodók Egyesületének, vagy éppenséggel a Szimbiózis Ifjúsági Környezetvédelmi Szervezetnek. Gellért Kisnek pedig lehetne annyi értékítélete – feltéve, hogy nem elbizakodott –, hogy nem hozakodik elő azzal a bizonyos négy évtizeddel, amely jócskán a kádári megtorlás időszakára nyúlik vissza, amikor az önkényuralom tobzódott, s valamennyi pozicionált embere – különösen a média körül tevékenykedők – csakis a rendszer gondolkodás nélküli kiszolgálói lehettek. Ma már nem azokat az időket éjük, amikor csak hatalmi szó dönthet…!
Farkas Zsolt az MTV volt kurátora, Budapest
Egy tévéműsorban a rádiókuratórium szocialista elnöke, Gellért Kis Gábor, egy civil kurátori tag hölgy és Németh Erzsébet vitatták a közrádió jelenlegi helyzetét. Azaz vitatták volna, ha Gellért Kis Gábor érvekkel fejtette volna ki a véleményét, helyette azonban a civil hölgyet szapulta, hol hozzá nem értéssel vádolta, hol sűrű olvasásra buzdította, szemeit forgatta, letagadta, amit az előző napokban mondott, a rádiónak nem utal utazásra, törvénytelen dolgokra – mondta, holott köztudott, hogy Kondor Katalin elnöksége alatt működött a rádió a leggazdaságosabban. Ezt megelőzően tahónak nevezte Kondor Katalint. Nem tudom, a fent említett úr kuratóriumi elnöknek megfelel-e, ehhez nem értek, ennek eldöntéséhez még nekem is olvasni kellene sokat, de hogy útszéli modora miatt képernyőre nem való, az biztos.
Heller Józsefné Törökbálint

Felismeri ezeket a retró reklámszlogeneket? A legtöbben csak tippelnek!