Magyar dzsessz a Dunán

A HÉT ARCA Az elsõ Örömkoncertet két évvel ezelõtt rendezték a Hõsök terén. Akkor a többi között Beethoven, Kodály mûveit hallhattuk vegyes kórus és szimfonikus zenekar elõ-adásában. Tavaly Liszt, Chopin és Bartók dallamait zongorázta Bogányi Gergely a Batthyány téren. Idén a Margit híd és a Széchenyi-Lánchíd között a vízen felállított színpadon – valamint két televíziós adón – láthattuk, hallhattuk a magyar dzsessz neves képviselõit. Például, az annak idején a Rákfogóval, a Saturnusszal ismertté vált dzsesszgitárosunkat, Babos Gyulát, aki egyebek között a közép-európai kortárs zenérõl és a Babos Project Special nevû együttesrõl mesélt nekünk.

Lázár Fruzsina
2005. 08. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Babos Project Special. Hogyan kell ejteni…?

Akár így, akár úgy. Ha az ember a nemzetközi zenei életben is aktív, akkor olyan nevet kell találnia, amely itthon elfogadható, külföldön pedig érthetõ.

Az új formáció idén jött létre. Korábban hét éven át a Babos Project Romanival zenélt.

A Romaniban nagyon fiatal muzsikusokkal kezdtem az általam megálmodott zenei vonalat építeni. Õk aztán – hála Istennek – megtalálták a maguk útját. A zongorista Oláh „Cumó” Árpád az
Egyesült Államok egyik legnagyobb dzsesszintézetében diplomázott, Jelinek Emil, Emilio néven a popszakmában ért el jelentõs sikereket, Kunovics Katinkát a Romantic hívta el, Nagy Lajos Király Linda és Gáspár László zenei direktora lett, Borlai Gergõ pedig ma már minden jelentõs popzenei „megmozdulásban” részt vesz. Tavaly év végére találtam meg azokat a fiatal zenészeket, akikrõl úgy gondoltam, jó partnereim lesznek a magas színvonalú közép-európai kortárs zené-lésben. Belõlük verbuválódott – zenei „továbbgondol-kodásom” következtében – a Babos Project Special.

Mit nevez közép-európai kortárs zenének?

A dzsesszt amerikai zenének tartják, tartották. Pedig, ha egy közép-európai kultúrán felnõtt magyar muzsikus dzsesszt játszik, akkor az igenis magyar dzsesszzene lesz. Attól, hogy a játékszabályok ugyanazok, a végeredmény még lehet teljesen más. Figyelemre méltó dolgot csak úgy lehet létrehozni, ha mindenki a maga tollával ékeskedik.

Kik a Babos Project Special tagjai?

Hárs Viktor, bõgõs és baszszusgitáros, õ „régi motoros”, hét éve játszunk együtt. A Szakcsi famíliával gyerekkorom óta „össze vagyunk nõve”, az új zongorista, a legifjabb a családban, Szakcsi Lakatos Róbert, a montreaux-i dzsesszfesztivál elsõ helyezettje. Az énekes Veress Mónika még csak tizenkilenc éves, a roma hangulatoktól a gospelen keresztül mindenfajta zenében hiteles, magas színvonalat teremt. A dobosunk szintén egy ifjú tehetség, a tizennyolc éves, szerencsi Balog Laci. Január óta játszunk együtt.

Mennyire fontosak Babos Gyulának a roma zenei hagyományok?

A családomnak számos
olyan roma muzsikus tagja
volt, akik a világ minden részén
felléptek. Az örökségük
természetesen jelen van a
zenémben. Ám ez a cigányzene
nem csak az enyém, az
egész Kárpát-medence kul-túrájának
is a sajátja.

Az utóbbi idõben keveset
hallottunk a hazai dzsesszzene
képviselõirõl. Ezért is
lepett meg sokakat az idei
Örömkoncert…

Jó néhány nagyszerû dzsesszzenészünkrõl – annak ellenére, hogy a szakma legnagyobbjai közé tartoznak és rendszeresen vesznek részt világszínvonalú nemzetközi produkciókban – a magyar médiában méltatlanul kevés szó esik. Az Örömkoncert a mûfaj hazai képviselõinek talán a legnagyobb megnyilvánulási lehetõsége volt az idén Magyarországon. Fontos megmutatkozás volt valamennyiünknek, hiszen hallható volt az a sokszínûség, amitõl mára a magyar dzsessz egyre különlegesebb a világ zenei kínálatában.

A Babos Project Special – önmagához hûen – a saját zenéjét játszotta. Közel harminc éve tanít a Zenemûvészeti Egyetemen (korábban a Bartók Béla Zenei Szakiskola keretein belül). Sokan szeretnének mostanában dzsesszgitárosok lenni?

Húszan-huszonöten jelentkeznek egy évben, kettõt veszünk fel. Rengeteget tanulhat az, aki bekerül a tanszakra. A fõtantárgy oktatása mellett ugyanis rendkívül magas szintû „mellékképzés” folyik az egyetemen. A zenetörténettõl kezdve a nagyzenekari hangszerelésen át a filozófiáig számos hasznos „tudományt” sajátíthatnak el a hallgatók.

Ön annak idején miért választotta hangszerül a gitárt, mûfajnak a dzsesszt?

Gyerekkoromban hegedültem, az édesapám prímás volt, el sem tudta képzelni, hogy belõlem más is lehet, mint hegedûmûvész… A hatvanas évek elején a Beatles-dalok hatására vettem a kezembe a gitárt, a dzsessz pedig számomra mindig is a magas színvonalú muzsikálást, valamint a szabadságot jelentette. Egy klasszikus zenét játszó mûvésznek hangról-hangra kell visszaadnia azt, amit a zeneszerzõ a kottába írt, a saját érzéseit csak szoros korlátok között tudja kifejezni. Egy dzsesszzenésznek az improvizáció által másfajta lehetõségei nyílnak a pillanat megteremtésére.

A hatvanas-hetvenes években az ország- és világjáró életforma, a hosszú haj a lázadás jelképe is volt. Elõfor-dult, hogy az „engedetlen fiatalembernek” a rendõrök vágták le a haját…

Az állam engem csak egyszer nyírt meg, de akkor két évre. Az elsõ, másfél évig tartó nyugat-európai turné után ugyanis elvittek katonának. A zenei gyakorlatból szerencsére nem estem ki, zenészként a Magyar Néphadsereg Központi Zenekarában kerültem dobosnak.

Aztán jött a Rákfogó, a Saturnus, a Kex és még számos formáció, egészen a Babos Project Specialig. A jelenlegi együttesével milyen tervei vannak?

Szeretnénk minél magasabb színvonalon játszani az általam megálmodott közép-európai kortárs zenét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.