Babos Project Special. Hogyan kell ejteni…?
Akár így, akár úgy. Ha az ember a nemzetközi zenei életben is aktív, akkor olyan nevet kell találnia, amely itthon elfogadható, külföldön pedig érthetõ.
Az új formáció idén jött létre. Korábban hét éven át a Babos Project Romanival zenélt.
A Romaniban nagyon fiatal muzsikusokkal kezdtem az általam megálmodott zenei vonalat építeni. Õk aztán – hála Istennek – megtalálták a maguk útját. A zongorista Oláh „Cumó” Árpád az
Egyesült Államok egyik legnagyobb dzsesszintézetében diplomázott, Jelinek Emil, Emilio néven a popszakmában ért el jelentõs sikereket, Kunovics Katinkát a Romantic hívta el, Nagy Lajos Király Linda és Gáspár László zenei direktora lett, Borlai Gergõ pedig ma már minden jelentõs popzenei „megmozdulásban” részt vesz. Tavaly év végére találtam meg azokat a fiatal zenészeket, akikrõl úgy gondoltam, jó partnereim lesznek a magas színvonalú közép-európai kortárs zené-lésben. Belõlük verbuválódott – zenei „továbbgondol-kodásom” következtében – a Babos Project Special.
Mit nevez közép-európai kortárs zenének?
A dzsesszt amerikai zenének tartják, tartották. Pedig, ha egy közép-európai kultúrán felnõtt magyar muzsikus dzsesszt játszik, akkor az igenis magyar dzsesszzene lesz. Attól, hogy a játékszabályok ugyanazok, a végeredmény még lehet teljesen más. Figyelemre méltó dolgot csak úgy lehet létrehozni, ha mindenki a maga tollával ékeskedik.
Kik a Babos Project Special tagjai?
Hárs Viktor, bõgõs és baszszusgitáros, õ „régi motoros”, hét éve játszunk együtt. A Szakcsi famíliával gyerekkorom óta „össze vagyunk nõve”, az új zongorista, a legifjabb a családban, Szakcsi Lakatos Róbert, a montreaux-i dzsesszfesztivál elsõ helyezettje. Az énekes Veress Mónika még csak tizenkilenc éves, a roma hangulatoktól a gospelen keresztül mindenfajta zenében hiteles, magas színvonalat teremt. A dobosunk szintén egy ifjú tehetség, a tizennyolc éves, szerencsi Balog Laci. Január óta játszunk együtt.
Mennyire fontosak Babos Gyulának a roma zenei hagyományok?
A családomnak számos
olyan roma muzsikus tagja
volt, akik a világ minden részén
felléptek. Az örökségük
természetesen jelen van a
zenémben. Ám ez a cigányzene
nem csak az enyém, az
egész Kárpát-medence kul-túrájának
is a sajátja.
Az utóbbi idõben keveset
hallottunk a hazai dzsesszzene
képviselõirõl. Ezért is
lepett meg sokakat az idei
Örömkoncert…
Jó néhány nagyszerû dzsesszzenészünkrõl – annak ellenére, hogy a szakma legnagyobbjai közé tartoznak és rendszeresen vesznek részt világszínvonalú nemzetközi produkciókban – a magyar médiában méltatlanul kevés szó esik. Az Örömkoncert a mûfaj hazai képviselõinek talán a legnagyobb megnyilvánulási lehetõsége volt az idén Magyarországon. Fontos megmutatkozás volt valamennyiünknek, hiszen hallható volt az a sokszínûség, amitõl mára a magyar dzsessz egyre különlegesebb a világ zenei kínálatában.
A Babos Project Special – önmagához hûen – a saját zenéjét játszotta. Közel harminc éve tanít a Zenemûvészeti Egyetemen (korábban a Bartók Béla Zenei Szakiskola keretein belül). Sokan szeretnének mostanában dzsesszgitárosok lenni?
Húszan-huszonöten jelentkeznek egy évben, kettõt veszünk fel. Rengeteget tanulhat az, aki bekerül a tanszakra. A fõtantárgy oktatása mellett ugyanis rendkívül magas szintû „mellékképzés” folyik az egyetemen. A zenetörténettõl kezdve a nagyzenekari hangszerelésen át a filozófiáig számos hasznos „tudományt” sajátíthatnak el a hallgatók.
Ön annak idején miért választotta hangszerül a gitárt, mûfajnak a dzsesszt?
Gyerekkoromban hegedültem, az édesapám prímás volt, el sem tudta képzelni, hogy belõlem más is lehet, mint hegedûmûvész… A hatvanas évek elején a Beatles-dalok hatására vettem a kezembe a gitárt, a dzsessz pedig számomra mindig is a magas színvonalú muzsikálást, valamint a szabadságot jelentette. Egy klasszikus zenét játszó mûvésznek hangról-hangra kell visszaadnia azt, amit a zeneszerzõ a kottába írt, a saját érzéseit csak szoros korlátok között tudja kifejezni. Egy dzsesszzenésznek az improvizáció által másfajta lehetõségei nyílnak a pillanat megteremtésére.
A hatvanas-hetvenes években az ország- és világjáró életforma, a hosszú haj a lázadás jelképe is volt. Elõfor-dult, hogy az „engedetlen fiatalembernek” a rendõrök vágták le a haját…
Az állam engem csak egyszer nyírt meg, de akkor két évre. Az elsõ, másfél évig tartó nyugat-európai turné után ugyanis elvittek katonának. A zenei gyakorlatból szerencsére nem estem ki, zenészként a Magyar Néphadsereg Központi Zenekarában kerültem dobosnak.
Aztán jött a Rákfogó, a Saturnus, a Kex és még számos formáció, egészen a Babos Project Specialig. A jelenlegi együttesével milyen tervei vannak?
Szeretnénk minél magasabb színvonalon játszani az általam megálmodott közép-európai kortárs zenét.
fogyasztóvédelem
Trükköznek a hűtők energiacímkéjével a kereskedők
