Az 1550 gázai telepes család közül 832 hagyta el otthonát a kedd éjféli határidő előtt, így őket megilleti a 100 és 400 ezer dollár közötti kártalanítás – jelentette a hadsereg. A kivonulást elutasítókhoz mintegy ötezer szimpatizáns csatlakozott, akik közül 498-at letartóztatott a rendőrség. A kilakoltatást végző katonák heves ellenállással találták szemben magukat Neve Dekalim telepen, amely a legnagyobb az övezetben fekvő kolóniák közül. A katonákat heves kő- és tojászápor fogadta. Sok radikális tiltakozó a telep zsinagógájában barikádozta el magát, jelentette a Háárec izraeli napilap. Egy nő a Gázai övezet fővárosának számító Neve Dekalimban a kivonulás elleni tiltakozásul felgyújtotta magát, a rendőrség szerint testfelületének hatvan százaléka megégett. Morag telepen egy helyi lakos megszúrt egy rendőrnőt, aki könnyebb sérülést szenvedett. A hír hallatán Ariel Saron miniszterelnök nyilatkozatot adott ki, amelyben arra kérte a tiltakozókat, hogy a hatóságok helyett inkább őt bántsák. „Én vagyok ezért a felelős. Bántsatok és hibáztassatok engem, de ne a katonákat és a rendőröket, akik épp eléggé kínos helyzetben vannak!” – mondta Saron, miután találkozott Móse Kacav államfővel.
A telepesek a nap folyamán „hallgattak” a kormányfőre, hiszen a buszokkal szállított, otthonukból kitoloncolt zsidók nagy része őt tartotta a főbűnösnek. Az MTI helyszíni jelentésekre hivatkozva közli egy telepes történetét. Nem sokkal éjfél előtt a 31 éves Sámuel Arieli gépkocsin vitte az övezetből Izraelbe testvérbátyját, aki 16 évig Katif telepen lakott. Az átkelőn lévő sorompóhoz érve – a gyász jeleként megszaggatott inget viselő – Arieli autójából kilépve azt kiáltozta, hogy „a zsidók nem űznek el zsidókat”. „Kilakoltattak bennünket, de nem hagyjuk magunkat megalázni! Soha nem fogunk megbocsátani, és soha nem feledjük el ezt a bűnöző Ariel Saront!” – harsogta az izraeli miniszterelnökre utalva.
A 21 gázai övezeti telep közül hét teljesen vagy majdnem teljesen üres. A főként világi zsidók által lakott északi telepek teljesen kiürültek, s a déli, apróbb kolóniák is szinte teljesen néptelenek, ám a középső részen fekvő, vallásos embereknek otthont adó falvakból nem sokan távoztak. A hatóságok a kiürítést kísérő erőszakos jelenetek és az elszánt ellenzők fellépése ellenére derűlátók. Úgy vélik, a jövő hét közepéig befejezhetik a „Segítő kéz a testvéreinknek” hadmozdulatot, s a Gus Katif településtömb akár már holnapra kiürülhet. A helyi tüntetők azonban a jelek szerint nem hajlandók együttműködni a katonasággal, és minden alkalmat felhasználnak arra, hogy lassítsák az akciót. Tegnap Kfar Darom telepen fiatalok megrongáltak két, a hadsereg tulajdonában levő buldózert, amelyeket a kivonulásnál használtak fel. Joszi Hadad, a radikális beállítottságáról ismert Kfar Darom vezetőségének tagja azonban közölte, a katonáknak nem kell tartaniuk a telepen élőktől: „Együtt harcoltunk az elmúlt években, ezért elképzelhetetlen, hogy bárki is kezet emeljen rájuk.” Ofir Kohen, a település titkára azonban úgy vélte, senkinek sem fogják megkönnyíteni a dolgát.
Időzített bomba? Ciszjordánia egy időzített bomba, amely bármikor felrobbanhat, s a harmadik intifáda tavasszal kitörhet – vélik izraeli katonai szakértők. Az al-Bajan Egyesült Arab Emírségekben megjelenő újság idézte Aharon Zajfit, az izraeli katonai hírszerzési alakulat vezetőjét, aki szerint a palesztinok Ciszjordániában rakétákat fejlesztenek, mégpedig a Gázai övezetben szerzett tapasztalatok alapján. Zajfi tábornok szerint csak januárig várható tűzszünet Izraellel szemben, ám a palesztin választások után a fegyvereseket nem fogja tudni megfékezni a Palesztin Hatóság és a Hamász együttes erővel sem. (MN)
