Ugorjunk a közepébe – mutatom:
„(...) jah-jah-jah oh woa-o-oy
Tartsd meg magadnak az építő jellegű kritikád
Te fasz, tele a Plázs terasz
És ameddig csak nyomom én slágereket hozok ez a
Oh jah-jah-jah oh woa-o-oy
Van amiért, valamiért
Fáj odaadni valamit
Talán mer’ tudom, hogy a végén úgyis enyém lesz a nyeremény”
Na, mit szólsz? Ugye, mennyire jó, mennyire igényes, mennyi-mennyi újat és izgalmasat árul el a világról? S ha esetleg arról mégsem, hát legalább a szerzőjéről, aki az a bizonyos Azahriah. Ezen a ponton mindig hozzá kell tenni kötelezően, hogy „az Arénát háromszor is megtöltő énekes”, na ugye, háromszor, érted, akkor ez már valami, akkor ez már valaki!
Kristálytisztán látszik, rengeteget fejlődött, javult, szépült, okosodott a világ az elmúlt nagyjából 30-40 évben, 50 évben, na jó, legyen 60, minden szebb lett, jobb lett, s főleg igényesebb lett.
Az ántivilágban még olyasmiket hallgattunk, hogy mondjuk:
„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted.”
Vagy azt, hogy:
„Hosszú volt az út, mit annyi éven át jártunk, néhány jó barát
Egyszer minden út a válaszúthoz ér, végül ez is kettévált
Lehet, most még nehezebb, de menni kell tovább
Jártunk északon, hol éjjel nap sütött, s délen kéklő tengeren
Messzi tájakon, más emberek között, láttunk hívó fényeket
Élni mégis itt lehet, újra köztetek
Az éj ránk köszönt, de a hajnal újra jön, s végre fényben állunk
Hosszú volt az út, mit eddig bejártunk, mégis többre vágyunk
S nézd, az éjszakai út fénybe fordul.”
Ugyan. Szánalmas.
Azahriah érzi, mire van szükség a szép új világban:
„Bemutatkozik Desh,
Aka Molnár Atika
Ha megjelenünk a buliba az mindig patika
Le a body, babi
Tested fain
Walk it like I talk it
Nyald a brokim
Prémium afro fless
Zsebünkben a safe, adjatok egy dzsangeszt
Lesz még nem érthető zenecontext
De lesz.om, mert úgy nyomom, ahogy az fless
Csak a one way ticket
Töltsd a bombayt
Sok a shit-dickpices gangster pórnép
Hé-maméra-hémamaréna
Gyullad a tűz mondd el hát mi a téma
Import a hoodie
Latin romnyi
Santa Monica
Sztereotip, homophobic
Sok-sok ember még
Majdnem, mindegy.... Hagyd a faszba”
Erre.
Meg jó sok „dzsangeszre”. Ezek fogják tovább építeni a világot, ezek nemzik majd a jövőt. Ezek. Nem hiszem el, hogy nem érzed, mennyire klassz ez! A sok hülye a múltból, hogy nem szégyellik magukat:
„Bujdosó menekül, recsegnek az ágak,
Táguló szemében ott szűköl az állat.
Meztelen emberek sírgödrüket ássák,
Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.”
Milyen üres, milyen közhelyes…
Meg ez is:
„Nézed, hogy mi folyik itt,
Ami befolyik, az rögtön kifolyik,
A világos sörtől savanyú a szád,
Nem ígéri senki, jobb élet vár rád.
Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
Nyolc óra szórakozás.”
