Az angyalföldi Alfa Ipari Rt. munkatársa, Ditera Károly elektromos kerekes székben éli az életét. A súlyos gerincproblémákkal küzdő férfi hamarosan tanú lesz abban a perben, amit a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) indított a fővárosi Valeriana gyógyszertár ellen. Ditera Károly még a télen kereste fel a Váci úton működő patikát, azonban a bejárat előtt egy számára megkerülhetetlen akadályt jelentő lépcső fogadta. Mivel csengőt nem talált, és más módon sem tudta felvenni a kapcsolatot a gyógyszertár alkalmazottaival, egy érkező vendéget kért meg: szóljon odabent, hogy ki szeretné váltani a receptjét. Az illető bement, ám utána nem jött ki senki. Ditera Károlyt egy idő után a felfázás fenyegette, meg amúgy is elunta a hosszas várakozást, így hát dolgavégezetlenül kellett távoznia.
– A Valeriana gyógyszertár tulajdonosa már közölte: akkor sem teszi lehetővé a bejutást a súlyos mozgáskorlátozottak számára, ha a pert megnyerjük ellene – mondja Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke. – Arra hivatkozik, hogy a patika nem tekinthető középületnek, ezért nem vonatkozik rá az akadálymentesítési kötelezettség. Mi természetesen másképp gondoljuk, már csak azon tény miatt is, hogy a mozgásfogyatékos emberek – természetesen nem önszántukból – a gyógyszertárak gyakori látogatói közé tartoznak.
Ez a mereven elzárkózó és elutasító szemlélet nem csak a Valeriana gyógyszertárra jellemző. Bár a MEOSZ perbe fogott az akadálymentesítés elmaradása miatt Tápiószelén és Martonvásáron is egy-egy orvosi rendelőt, a mozgalom szaklapja, a Humanitás értesülései szerint egyik helyen sem kezdenek hozzá az elmaradt beruházások pótlásához. Máshol a mozgáskorlátozottak önálló közlekedéshez való jogát nem ismerik el, ami az akadálymentesítés lényege. A Kisalföld című napilap beszámolója szerint például a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság dicsekedhet ezzel, ahol pedig a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről szóló jogszabály célját és szellemét ismerni kellene. Az intézmény vezetője elégségesnek tartja a főbejáratnál működő csengőt, ami arra szolgál, hogy a mozgássérültek kihívhassák vele az őröket, akik egy mozgatható rámpa segítségével besegítik őket az épületbe. Szabó János, a MEOSZ megyei szervezetének elnöke szerint a valódi megoldás egy felvonókorlát felszerelése lenne, ami mindössze hárommillió forintba kerül.
Szerencsére a fent említett esetek ellenkezőjére is akad példa. Hegedűs Lajos arról tájékoztatta lapunkat, hogy miután híre ment a MEOSZ-perek előkészületeinek, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács százmillió forintot kapott az akadálymentesítési munkálatok elvégzésére. A nyolcadik kerületi önkormányzat pedig peren kívüli egyezséget ajánlott, és hozzálátott a hiányosságok pótlásához. A MEOSZ egyébként eddig kilenc ügyben nyújtott be keresetet, további két-három beadvány pedig előkészítés alatt van.
– Precedensértékű eljárásokról van szó, amiken keresztül az érdekvédelem azt kívánja bemutatni, hogy a mindennapi élet legtöbb területén komoly hátrányt szenvednek Magyarországon a fogyatékos emberek – állapítja meg a MEOSZ elnöke. A beperelt intézményeket szándékosan úgy választották ki, hogy minél szélesebb legyen a paletta: a már felsorolt patika, orvosi rendelők, önkormányzat mellett ide tartozik a Fővárosi Kerületek Földhivatala, a Fővárosi Munkaügyi Központ, a székesfehérvári és a győri bírósági épületek, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara is.
– A jogi alapot az szolgáltatja kereseteinkhez, hogy idén január elsején lejárt a hazai közintézmények akadálymentesítésére törvényben megszabott határidő – magyarázza Lelik Ferenc Gábor ügyvéd, aki maga is kerekes székben ülve végzi budapesti, belvárosi irodájában munkáját. – Kormányhatározat ugyan született arról, hogy ezt az időpontot 2010-ig kitolják, kész törvénytervezetről is tudunk, ám ezek még nem írják felül az érvényben lévő jogszabályt. Nem beszélve arról, hogy a már akadálymentesítettnek nyilvánított intézmények a vakok, gyengénlátók, vagy a siketek, nagyothallók számára zömében nem megfelelők. Kevés helyen láthatunk például sárga vészjelzőt, mely villogással jelzi a hallássérültek számára, ha tűz üt ki az épületben. Ugyanígy sokfelé hiányoznak a padlóra festett színes vakvezető csíkok, a Braille-írással készített, látássérültek számára is olvasható tájékoztató szövegek a lifteknél, vagy a falakon.
A különféle szakmai és érdekvédelmi becslések szerint hazánkban a középületek 20-25 százalékát sikerült eddig akadálymentesíteni. A tömegközlekedésnél – ahol a határidő 2010 – ugyanez az arány mindössze két százalék. Az épületeknél a még szükséges költséget mintegy 130 milliárd forintra becsüli az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. Az elkészült kormány-előterjesztés elsőként az okmányirodák helyzetét rendezné, talán éppen azért, mert ez a kérdés már másfél milliárdból megoldható. Ugyanakkor szemléletváltozással, odafigyeléssel rengeteg pénzt megspórolhatnánk Lelik Ferenc Gábor szerint. Az építésügyi törvény már 1997 óta előírja, hogy a középületeknél a felújításnak együtt kell járnia az akadálymentesítéssel. Paragrafus ide vagy oda, ez sokszor nem történik meg. Hasonlóképp zajlik most a kettes metró felújítása: a távoli határidőre hivatkozva kispórolták belőle a liftek építését, pótlásuk később jóval drágább lesz.
Mindezeket a problémákat jól szemlélteti majd a MEOSZ által elindított persorozat, méghozzá mindjárt az első tárgyalás alkalmával.
– Külön demonstrációval ér fel, ahogy bejutok a bíróságok épületeibe – mondja a kerekes székkel közlekedő ügyvéd. – A fővárosinál például úgy történik mindez, hogy csengővel jelzek az őröknek, akik kinyitják nekem a hátsó bejáratot. Már ez is meglehetősen hosszú időt vesz igénybe, ám a java ezután következik. Hátul ugyanis egy magas lépcsősor vár rám. Ezen egy lánctalpas lépegetővel jutok fel, amit tolnak hátulról. Régebben megragadták a székemet az őrök, és úgy vittek be a főbejáraton, de a balesetveszély miatt ezt megtiltották nekik.
A perek elsődleges célja a közvélemény felrázása, ezért a mozgáskorlátozottak kereseteikben nem is kérnek kártérítést, csak azt, hogy a bíróság állapítsa meg az akadálymentesítés kötelezettségét. Az érdekvédelem abban is reménykedik, hogy a verdiktek egyértelműen kimondják majd, mi számít ma az országban középületnek. Lelik Ferenc Gábor szerint az építésügyi törvény egyértelműen kimondja, hogy idesorolandó minden olyan ingatlan, amit bárki igénybe vehet. Ebbe a körbe beletartozhatnak például a bankok, templomok, üzletek, vendéglátóhelyek.
Vagy a gyógyfürdők, miként ezt egy másik precedensértékűnek tekintett per hivatott megállapítani. A nagykanizsai városi bíróságon született elsőfokú ítélet a mozgássérült emberek szempontjából nem túl kedvező. Egy Svájcban élő honfitársunk nyújtott be keresetet a zalakarosi Gránit Gyógyfürdő Rt. ellen. Az ok egyszerű: mielőtt ide utazott, telefonon úgy tájékoztatták, hogy a fürdő akadálymentes, aztán kiderült, hogy nem az. Jaczó Dániel, a neve közlésétől elzárkózó svájci mozgáskorlátozott ügyvédje, a Major Ügyvédi Iroda munkatársa lapunknak elmondta: a bíróság vagyoni kártérítés iránti igényüket teljes egészében jóváhagyta, a bocsánatkérés elmaradása miatt benyújtott nem vagyoni kártérítés iránti igényüket részben teljesítette, ám nem kötelezte a fürdőt a megfelelő akadálymentesítésre, mert nem ítélte középületnek. Mindenki fellebbezett: a felperes azért, hogy legyen akadálymentesítés, a Gránit Gyógyfürdő Rt. pedig a kártérítésekkel szemben. A nagykanizsai verdikt azért is furcsa, mert egy másik bíróság 2003-ban Nagy Bendegúz kerekes székkel közlekedő mérnök keresetére a fővárosi Centrál kávéházat már jogerősen akadálymentesítésre kötelezte, tehát középületnek ítélte meg.
De mi is történt Zalakaroson? A Svájcból érkező mozgáskorlátozott férfit, aki szokásos éves gyógykezelésére utazott ide, a fürdő bejárati szintjén lévő medencéknél egy működésképtelen beemelő szerkezet fogadta. A személyzet azt javasolta neki, menjen le az alsóbb szintre, ott alacsonyabb a medencék pereme, gépek nélkül is át tud ülni a kerekes székből a vízbe. A férfi el is indult, ám lefelé menet először egy szűk lépcsősor állta útját. A lépcsőket ugyan ellátták egy kerekes szék szállítására szolgáló lifttel, ám a fürdő dolgozói percekig nem tudták beüzemelni azt. Utána a csigalassúsággal vánszorgó, a lépcsősort széltében teljesen elfoglaló szerkezet többször is leállt, beragadt. Negyedóráig tartott, mire a mozgáskorlátozott vendég lejutott, ezalatt a türelmetlen fürdőzök alul és felül alaposan megszaporodtak.
A kálvária ezzel még nem ért véget. Az alsó medence előtt volt még egy körülbelül harmincfokos lejtéssel bíró rámpa is. A jogszabályok nem véletlenül írják elő a legfeljebb nyolcfokos lejtésszöget. Hiába lendült neki már messzebbről a férfi, kis híján a hátára borult kerekes székével, amikor a rámpa kétharmadáig ért. Megérkezésétől legalább egy óra eltelt, mire a megpróbáltatások után a vízbe ért. Felfelé menet ugyanez a tortúra várt rá. A mozgáskorlátozott vendég hamar távozott,
de előtte még beírta a panaszkönyvbe észrevételeit. A fürdő illetékese megjegyzést fűzött hozzá: a berendezések működtek, csak a személyzetet nem képezték ki. A svájci férfinak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az ügyben egyébként nem nyilatkozó Gránit Gyógyfürdő Rt. azóta sem kért tőle bocsánatot. A történet üzenet lehet a mozgáskorlátozottaknak: érdemes elkerülni a zalakarosi fürdő környékét.
Magyar Péter
Brüsszelből indították a magyar Zelenszkij-projektet + videó
