Putyin ellenzéke

Mihail Hodorkovszkij ugyancsak zavarba hozta híveit, a szabad piac oroszországi neoliberális híveit. A demokráciát féltő, eredendően antikommunista értelmiségiek nem is nagyon tudják hova tenni a sokak szerint most is Vlagyimir Putyin által fémjelzett erők igazi alternatívájának tekintett bálványt, aki szerintük a jelenleg meglehetősen szikár valóság ellenére is a következő orosz elnök lehet. Az IZ 99/1-es számú elítéltnek ugyanis megvilágosodása támadt. Immár harmadik (ennyit a diktatúráról), a börtönben írt, a Vedomosztyiban megjelent cikkében a volt Jukosz-vezér baloldali fordulat szükségességét, elkerülhetetlenségét hangoztatja. Mint fogalmaz, ott hibáztak, hogy 1996-ban a kommunisták vezére, Gennagyij Zjuganov ellenében meglehetősen kétes módszerekkel elősegítették Borisz Jelcin újraválasztását, aminek egyenes következménye volt később Putyin hatalomra kerülése.
Magyarázatként e meglepő csavarra két lehetőség adódik. Egyrészt meg lehetne érteni, ha a börtönévek megviselik az embert, valószínűbb azonban, hogy a jelenlegi hatalom iránti gyűlölet mondatja vele e taktikai megközelítésből is hajmeresztő szavakat. Meglepődni azonban aligha lehet, hiszen a parlamentből kiszorult balliberális pártok a cél szentesíti az eszközt elve alapján egy ideje már nyíltan kokettálnak Zjuganov kommunistáival, de még Eduard Limonov szélsőbalos-anarchista Nemzeti Bolsevik Pártjával is. A magukat nemes egyszerűséggel csak „demokratáknak” nevező liberális erők eközben a „színes forradalmaktól” megszédülve már azt latolgatják, mikor is kéne az embereket az utcára vinni Putyin megdöntésére. S hogy teljesebb legyen a kép: a Jobboldali Erők Szövetsége, a dumából legutóbb Putyin jóindulatú támogatása (mi másnak nevezhető Oroszországban, ha az elnök a szavazás előtt két héttel megjelenik a párt elnökének társaságában) ellenére is kibukó Jabloko, a Jobboldali Erők Szövetsége, Rizskov republikánusai, Hakamada hívei és az új megváltó, Garri Kaszparov egymással sem nagyon értenek szót – így az összefogástól messze állnak. Rajtuk kívül ott vannak még a parlamentben a teljesen elszürkült, belső válsággal küszködő kommunisták, az éppen nemrégiben két frakcióra szakadt Rogyina és a Javlinszkijhez hasonlóan szalonellenzéki Zsirinovszkij.
Reményteljes alternatívának (igaz, ebben a Kreml keze is benne van) ez a társaság aligha nevezhető, így aztán nem csoda, hogy egy friss felmérés szerint az oroszok többsége (immár hagyományosan) inkább a hatalomban, sem mint az ellenzékben bízik. Ezek után pedig szinte már most borítékolható, hogy az Egységes Oroszország némi hátszéllel könnyedén veszi a következő választási akadályt is.