Újabb határidő a bagdadi alkotmányozóknak

Az iraki parlament az alkotmányról szóló törvényjavaslat benyújtásának határideje, hétfő éjfél előtt húsz perccel a szükséges kétharmados többséggel augusztus 22-ig adott halasztást az alkotmányról szóló törvényjavaslat kidolgozására. A 275 tagú iraki nemzetgyűlés többszöri halasztás után tegnapelőtt késő este ült össze. A tanácskozás kezdetekor Hasim al-Hasszáni, a nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a bizottság nem tudott olyan megállapodásra jutni az alkotmány szövegét illetően, amely a testületben részt vevő valamennyi közösség igényét kielégítené. A testület szunnita és síita tagjai ezután kérték a tíznapos halasztás megadását. A parlament elnöke azonban csak hét napot javasolt, amelyet el is fogadott a nemzetgyűlés. Dzsalal Talabani iraki elnök nem is olyan régen még derűlátóan azt nyilatkozta: az előzetesen kitűzött határidőig megszülethet az alkotmány. Ez most nem sikerült, és megfigyelők szerint a tárgyaló felek nehezen mozdulnak ki a holtpontról.
Az iraki politikai vezetők egyébként két kérdést leszámítva egyetértésre jutottak az alkotmány tervezetéről, aláírták a dokumentumot, és továbbították a parlamenthez, a törvényhozó testület plenáris ülésére bízva a két vitás kérdés eldöntését. A hírt közlő síita tisztségviselő azonban nem árulta el, melyik két kérdés maradt függőben.
Az eredetileg tizennyolc vitás kérdést – így például a föderalizmus részleteit és az iszlám szerepét a törvénykezésben – jó ideje vitatják a honatyák. A fő gondot az jelenti, hogy a szunniták, az ország feldarabolódásától tartva, mindeddig elutasították a föderalizmust. Szaddám Huszein idején ők, a szunniták játszották a főszerepet Irak irányításában, de a rezsim bukása után jószerivel csak Bagdad egyes részein és a főváros környékén képesek politikai jogaik érvényesítésére. Ugyanakkor rendkívül szűk a mozgásterük: az északi területek kurd autonómiája ténykérdés, a déli síita területen pedig Irán le nem becsülhető politikai, kulturális, felekezeti hatása érvényesül. Az elhúzódó alkotmányvita ismét felerősítette az ország egybetartozását megkérdőjelező hangokat.
A véleménykülönbségeket jól illusztrálja az ország hivatalos nevéről folytatott vita. A kurdok és a síiták ragaszkodnak az Iraki Köztársaság elnevezéshez, míg a szunniták számára ez elfogadhatatlan. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az előző két kisebbségnek együttesen megvan a többsége elképzelései érvényesítésére, a legfontosabb kérdésekben azonban – Washington kifejezett óhaja miatt is – konszenzus kívánatos. A Bush-kormány ugyanis minden Irakkal kapcsolatos alkotmányos, politikai döntéssel kapcsolatosan valamifajta egységet szeretne megjeleníteni a nagyvilág számára. Erre utalnak a hivatalos washingtoni nyilatkozatok is. „Erőfeszítéseik a demokrácia előtti tisztelgést és annak példáját jelentik, hogy súlyos problémák békés módon, vita, tárgyalás és kompromisszum útján megoldhatók – hangoztatta Bush elnök. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter pedig így vélekedett: „Az irakiak – legyenek bár szunniták, síiták, kurdok vagy más nemzetiségűek – lényeges haladást értek el az alkotmány megszövegezése terén, beleértve sok érzékeny kérdés rendezését is.”