A nagykövet kivonult

Kivonultak a magyar és a brit diplomaták (az amerikai kolléga nem volt jelen) a maláj exminiszterelnök beszédéről egy emberi jogi szervezet rendezvényén – közölte a New Straits Times című internetes napilap. A magyar nagykövet (Tóth Tamás a neve) azután állt fel ülőhelyéről, hogy a volt ázsiai kormányfő, Mahathir Mohamad azt mondta: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia önkényesen rohanta le Irakot, s a megszállás eredményeképpen több ember halt és sebesült meg, mint amennyivel Szaddám Huszeint megvádolták. Nem tudom, Tóth Tamás egyeztetett-e kivonulása előtt Gyurcsány Ferenc átmeneti miniszterelnökkel, netán „a magyar nemzet nevében” hagyta el a helyiséget – esetleg saját hatáskörben döntött a kérdésben. Szeretném hinni, múló hascsikarása kényszerítette excellenciás uramat a sürgős távozásra.
Mi itt ezek után nem igazán érezzük nagykövetünknek Tóth Tamást (amúgy életemben nem hallottam róla), nem minket képvisel, még ha felruházták is a parádés titulussal. Ellenben Mahathir Mohamad mondatait gondolatébresztőnek tartom: mit keres a nyeglén rágógumizó Jack, meg a Charley az iraki sivatagban… Demokráciát hozna (ahogy mondja) vagy inkább olajat vinne? A kettő nem ugyanaz.
Tóth Tamás csak mint Tóth Tamás vonuljon ki a maláj konferenciateremből, ne mint a magyar nép képviselője – messze van attól. Olvasson többet Mahathir Mohamadtól (egyáltalán: olvasson többet), ettől talán a szókincse is bővülne. Hiszem, hogy diplomatának lenni nem ugyanaz, mint szóvivőnek, kengyelfutónak. A pályának egykor voltak nagyjai is. (Nem Tóth Tamásra gondoltam.)