A világválság bajnoka

Generációk nőttek fel a Rocky -filmeken, néhányakhoz eljutott Scorsese és De Niro Dühöngő bikája, nem is olyan rég pedig a Millió dolláros bébi csábította a moziba a nézőket. Most egy újabb bokszfilm látható A remény bajnoka címmel: nagy nevekkel, látványos felvételekkel, meglepő fordulatok nélkül. Valami Amerika, valami boksz a világválság éveiből.

Már az elején nyugodtan, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül leszögezhetjük: A remény bajnoka, azaz James J. Braddock (Russel Crowe) – mint a magyar cím is erőteljesen sugallja – ha kap is néhány pofont 144 perc alatt, azért bajnok lesz, a mélypontról visszatér, s le fogja győzni a nagy ellenfelet, aki természetesen nagyon gonosz, a mindent eldöntő nagy mérkőzés előtt alázza, sértegeti ellenfelét. Braddock, az egykori hős visszatér, győz, családját újra el tudja tartani, s reményt ad a nagy világválság idején ezreknek, hogy lám, bármikor sikerülhet a visszatérés, csak remény, erő, akarat, kitartás kell hozzá. Ha a film nem valós eseményekre, sportolóra épülne – kész csoda, hogy csak most született belőle produkció –, előbb-utóbb akkor is készült volna egy hasonló hollywoodi film, hiszen mindez annyira amerikai.
James J. Braddock tehát legenda, bálvány volt, aki akkor állta és adta a legnagyobb pofonokat, amikor mindenki a padlón volt: a húszas–harmincas évek fordulóján. Egy darabig minden szépen alakul, Braddock nyer, a család boldog, a gyerekek egészségesek, persze az asszony (Renée Zellweger) aggódik. Aztán egy kéztörés, s lassan Braddock kihullik a ringből, családja pedig a világválság idején egyre nehezebb körülmények közt él. Az egykori bokszoló dokkmunkásként próbálja összeszedni a kenyérrevalót. De természetesen a megpróbáltatások után felcsillan a remény: valaki helyett beugorhat bokszolni, s természetesen innen a végállomás már csak a világbajnoki öv lehet.
Mint azt pár sorral feljebb már jeleztük: igazán nagy meglepetéseket nem tartogat a film, csupán egy-két apróbb fordulatot. Lassan már az átlag magyar filmnéző is írhat hasonló hollywoodi sztorikat, csak azt valószínűleg a családon kívül senki nem fogja olvasni. A film rendezője, az Egy csodálatos elméért Oscar-díjat besöprő Ron Howard tökéletes munkát végzett: ahogyan kell, egymás után pakolta a kliséket, a gyönyörű, olykor már giccses képeket, a kislányával bokszoló apukát, könnyező szemeket, s a látványos ringjeleneteket. Már szinte csak egy aranyos kiskutya hiányzik a filmből, hogy minden benne legyen, ami a sikerhez kell. A „tökéletes” képet kicsit árnyalja az olykor az átlagosnál is erőltetettebben játszó Renée Zellweger, akinek az összeborulós, sírós közeli képeken szinte kipottyan a szeme, s arcjátéka is igencsak távol áll a természetestől.
(A remény bajnoka, feliratos, amerikai film, 144 perc. Rendezte: Ron Howard. Forgalmazza a Fórum Hungary.)