Bestseller

Ilyet se láttunk még! Hosszú sorok kígyóznak a könyvesboltok előtt. Az emberek az évszázad hazai sikerkönyvéhez próbálnak hozzájutni. A szép szemetes című regényből eddig hárommillió példányt adtak el, de az érdeklődés nem lankad, sőt, újabb olvasni vágyó hadak bukkannak fel a semmiből.
Lássuk, miről szól A szép szemetes. Tóni, a huszonöt éves kukás minden hajnalban jókedvűen indul dolgozni. Úgy gondolja, hogy nélküle a város belefulladna a saját mocskába. Megállás tizenöt méterenként, kocsiról leugrás, kukavonszolás, akasztás, beborító kar meghúzása, kuka le, penderítés a járdára – a munkája gépies, mégis imádja csinálni. Persze tudja, hogy az emberek többsége lenézi a szemeteseket, tanulatlan, ápolatlan páriáknak tekinti őket, pedig még elgondolni is rémes, hová jutnának nélkülük. De ahol az utcák tiszták, s a levegőt nem fertőzi bűz, ott minden szép és jó megtörténhet.
Tóni nem sejti, hogy a Csepegő utca egyik bérházának első emeletén rebben a függöny, amikor ő odalent teszi a dolgát, ugyanis egy kedves szempár figyeli minden mozdulatát. A lány, Olga, utolsó éves orvostanhallgató, aki egyre mélyebbre szédül a szerelem édes tengerébe, s amikor megpillantja Tónit, ezt suttogja maga elé: jó reggelt, szép szemetes! Egy napon aztán nem bírja tovább, a kapu előtt áll, amikor a kukásautó befordul a Csepegő utcába. Tudja, hogy az egyetlen esélye, ha leszólítja a fiút. Fülig vörösödve, kerek perec megmondja, hogy randevúzni szeretne vele. Tóni, látva a lány zavarát, lehúzza a mocskos munkakesztyűjét, bemutatkozik, s gondolkodás nélkül igent mond. Olga a boldogságban úszva repül haza.
Langyos, kora őszi estén, egy óbudai kisvendéglőben találkoznak először. Még hozzá sem fognak a vacsorához, amikor már mindkettőjük számára nyilvánvaló a kapcsolat életképessége. Egy hét sem kell hozzá, hogy Tóni is fülig szerelmes legyen a kék szemű, tündérien okos lányba. Naponta találkoznak egy belvárosi parkban, sőt, ha mód van rá, Tóni az egyetem előtt várja Olgát. Sétálnak, vég nélkül beszélgetnek, kedvenc verseiket suttogják el egymásnak, eljárnak múzeumba, színházba. Mohó igyekezettel próbálják egymást megismerni, s amit a másikban találnak, túl a felfedezés örömén is kedvükre van. Csak egyetlen példa: Olga az utolsó évben a trópusi betegségekre szakosodott, s Tóni titokban mindent elolvas a témáról, hogy részese legyen mindannak, ami Olgát foglalkoztatja.
Megismerkedésük első évfordulóján Tóni közli a lánnyal, hogy szeretné bemutatni a szüleinek. Olga alig kap levegőt az örömtől. Vonattal utaznak a kis faluba, ahol a becsületes munkában megőszült nyugdíjas szülők úgy fogadják a lányt, mint a saját gyermeküket. Tejben-vajban fürösztik a fiatalokat, és szavak nélkül is áldásukat adják a kapcsolatra. Olga már az első estén mamának szólítja Tóni édesanyját. Hazafelé, a vonaton, Olga tapintatosan megpróbál tudakozódni a fiú szándékai felől, mire Tóni kiselőadást rögtönöz a közös jövőjük iránt érzett felelősségről, s arról, hogy minden megalapozatlan döntés ugrás a sötétbe. A lányt annyira meghatják Tóni bölcs szavai, hogy megsimogatja a fiú arcát, aki viszont veszi a bátorságot, és megszorítja Olga törékeny kezét. Mindketten zavarban vannak, hiszen először érintették egymást.
Peregnek a hónapok, aztán fél év múlva Olga is bemutatja Tónit a szüleinek. Az anyukája már az első percekben megpuhul, s persze a professzor atya is beadja a derekát, miután francia konyak mellett kellemesen elbeszélget Tónival a hulladékhasznosítás új eredményeiről. Aztán a napi randevúkkal megint eltelik egy esztendő. A szerelem tovább lángol, annak ellenére, hogy Olga egy hónapig Argentínában tanulmányozza a fonalféreg-betegségeket. A költségeket nem kímélve naponta beszélnek egymással telefonon. Kihasználva a lány távollétét, Tóni hárfázni tanul.
A lánykérés karácsonykor történik, a könnyekig meghatott szülők jelenlétében. Olga édesanyja az emberi jóságról, Tónié pedig a szeretet összetartó erejéről szól néhány mondatot, majd a két atya könnyezve jelenti be: lakást vásároltak a fiataloknak. Ez lesz a nászajándék. Jó hangulatban költik el a közös ebédet, majd a fenyőfát körülülve, egymás kezét fogva, közösen énekelnek. A regény a béke és a boldogság kedves futamaival ér véget.