Code Mitnyan

Mi sem jellemzi jobban elhülyült nyilvánosságunkat, mint a Mitnyan-féle, dress code címen elhíresült tervezet fogadtatása. A média képviselőit agresszíven nem érdekelte, miről is van igazából szó, akadt, aki a code-ot rejtélyes öltözködési kódnak hitte. Aztán meghívták véleményezni a reggeli Mokkába a legautentikusabbat: Gy. Németh Erzsébet MSZP-s képviselőt, aki bármiféle ellenzéki megnyilvánulásra elveszti a fejét, és hetet-havat összehordva csapja agyon a legkomolyabb témát is. A lényeg, hogy nevetségessé váljon bármi, amit nem az erre felszentelt guruk találtak ki és tálaltak fel a nagyközönségnek. Egy polgármester? Ráadásul egy fideszes polgármester mer öltözködési tanácsokat adni?
Szóval ez a dress code nevű öltözködési szabálygyűjtemény lehet, hogy első hallásra agyament ötletnek tűnik, de nagyon is aktuális. Hogy a polgármester mely példákkal illusztrálta elképzeléseit, részletkérdés.
A lényeggel telibe talált. A mi kis demokráciánkban bizonyos pártok tizenöt éve züllesztik szét az évszázadok alatt kimunkált közmegegyezéseinket. Folyamatosan támadják a civilizált viselkedési formákat, arra biztatva az embereket, hogy azt csináljanak, amit akarnak, semmi és senki más nem számít. A napi érintkezésben megtapasztalhatjuk az ököljogot, az önbíráskodást, az agressziót, a gyengék vagy a szabálybetartók vesztésre állását. Miért az öltözködésben lenne önkorlátozás? Demokrácia van. A kórházban a nővér fehér sortban billeg a betegágyak körül. Ismerek olyan pácienst, aki megkérte főorvosát, ne kezelje a vörös karmokkal ellátott doktornő, legyen bármilyen jó szakember is. Főhivatalokban nem ritka a hasig érő pólóban pózoló titkárnő. Ennek két oka lehet: az eszelős divat, másfelől hogy a köldökpiercing kivillanjon a ruhadarabból. A másik a szoknya hossza. Lehetséges, hogy Mucika gyönyörűnek tartja a lábát, de egy titkárnő ne a lábával keresse a kenyerét, és ne lógjon ki a tangája a szoknyából. Hogy miért? Mert nem illik, még ha ez a megállapítás avíttnak is tűnik. Mint ahogy nem illik forrónadrágban sem fogadni a főnök ügyfeleit.
Tágítsuk a kört nagyobbra: azon már senki sem lepődik meg, hogy az ápolónők nem hordanak szoknyát, nadrág az egyenruhájuk, ki tudja, miért. De hogy a hajuk nincs lekötve, több mint furcsa. A fityulát nem divatból találták ki, a hosszú haj, a boglya a fejen nem igazán illik a kórházról alkotott elképzeléseinkbe. Ugyanilyen furcsa, hogy a televízió főzőcsatornáján ismeretlen a kötény és a fejkendő használata. Kuktáskodik ott egy rasztahajú leányka, összeposztósodott csomókkal a fején, hát én nem ennék a főztjéből.
Sok évvel ezelőtt Kádár János meglátogatta az úttörőszövetséget. Nem volt időm hazamenni, világoskék farmeröltönyben körmöltem a főtitkári beszédet. A protokollfőnök tombolt, amikor meglátott, és sietett az „ügyet” jelenteni a főszerkesztőmnek. Ma? A Parlamentben, illetve nyilvános fogadásokon a zsíros, csimbókos hajú, kétes tisztaságú pulóverekben serénykedők rendszerint a fotóriporterek, a sokzsebes, ejtőernyősmellényből álló egyenruhások a televíziók képviselői. Lélegzetelállító, amikor a férfiak nyáron félmeztelenül vezetnek, vagy csiricsáré bermudában és vietnami papucsban mennek ügyintézni.
Az amerikai feketék divatja volt a fordítva felrakott baseballsapka, aminek semmi értelme, majd a két számmal nagyobb, fenéktájon lógó nadrágot is onnan importáltuk. Ezt az idén nyáron irigyelték le róluk a fiatal lányok. A csípő alá eresztett fényes nadrágok sok-sok hurkás hasat mutattak a járókelőknek. Dress code – Made in Hungary.