(ki szerényebb…)

Én nem tudom, hogy egy politikus formátuma mely tulajdonságokból áll össze. Itt van a kezemben egy kis grafikon, amely egy felmérés eredményeit szemlélteti. A kérdezőbiztosok 12 pozitív tulajdonságot, képességet tártak a teljes népességet reprezentáló 1000 fős minta tagjai elé, hogy döntsék el, Orbán Viktorra és Gyurcsány Ferencre mily mértékig jellemző, hogy figyel az emberek problémáira, felkészült, humoros, jó politikus, jó szónok, magabiztos, megbízható, őszinte, széles látókörű, tapasztalt és szerény.
A megkérdezettek magasra értékelték a volt és a jelenlegi miniszterelnök szónoki képességeit és magabiztosságát. Kétségüket fejezték ki viszont azzal kapcsolatban, hogy megbízhatók, őszinték, tisztességesek és szerények-e. Gyurcsányt nem találták eléggé humorosnak; itt talán a nevetséges szó nagyobb teret biztosított volna a válaszadóknak. Summa summarum, a felmérésből az derült ki, hogy ha a reprezentatív mintát a cseppben a tenger analógiájára kezeljük, Orbánnak a teljes magyar népesség körében 12 pozitívnak tekinthető tulajdonság közül 11-ben kedvezőbb a megítélése Gyurcsányénál. Csak a szerénységben marad minimális mértékben alul, bár az emberek az MSZP-s miniszterelnököt sem látják kifejezetten ibolyának. Ezen érdemes elgondolkoznunk.
Először, ha mondjuk 16 évnyit visszatekintünk az időben Nagy Imre 1989-es újratemetéséig, az jut eszünkbe: kettőjük közül inkább Orbánnak van mire szerénynek lennie. Aztán felrémlik emlékezetünkben Gyurcsány néhány kijelentése, miszerint „mi az hogy” törvényes úton-módon gazdagodott meg, továbbá, hogy ő egy büszke baloldali, s miként egyszer már leírtam, olyannyira tiszta a lelkiismerete, hogy „emelt fővel alszik”. Ezek szerint, miként erre a felmérés eredménye is utal, ő sincs híján önbizalomnak, sőt ha felidézzük néhány elejtett szavát például arról, hogy „korszakos” beszédet készül mondani a parlamentben, azt kell hinnünk, nem áll távol tőle az önhittség sem. Ezzel együtt az emberek Orbánt még nála is kevésbé látják szerénynek.
Mi lehet ennek a magyarázata? Miért gondolják a baloldal szimpatizánsai, hogy a jobboldal vezető politikusa gőgös? Itt kell közbevetnem, hogy Antall Józsefről is ezt hitték, mintegy kivetítve rá az úri Magyarország képzetét. Ezzel az utóbbival a nyilvánvaló tények miatt Orbán semmiképpen sem vádolható. Mi az mégis, ami kettőjükben közös és irritálja a baloldali populációt? Minden bizonnyal az, hogy Antall és Orbán habitusában mindig is döntő szerepet játszott a humor, sőt, ami a szocialista ihletettségű választópolgár számára egyenesen emészthetetlen és felfoghatatlan: az irónia.
Orbán kifejezetten ironikus alkat, s ha itt közbevetjük, hogy az irónia Thomas Mann szerint humor + szeretet, akkor bizonyos mértékig feloldozhatjuk a szerénytelenség vádja alól. Természetesen azt is vizsgálnunk kellene, hogy ebben a kedélyben mennyi az önirónia. Az eleve kárhoztatásra fókuszáló szem a szelíd szarkazmust sem veszi észre, nemhogy azt a kétkedést, ami befelé irányul. Persze nem tévesztendő össze az irónia a gúnnyal, a gúny alantas, sértő és direkt, az irónia áttételes és intellektuális.
Összehasonlításul tessék megnézni Gyurcsányt, hogy szívére szorított kézzel hallgatja vagy énekli a Himnuszt. Tessék megfigyelni, amikor beszél: a humornak a legcsekélyebb nyomát sem mutatja. Ilyen a szocialista prototípus, ha humorra fanyalodik, az a humor alpári, mint boldogult Marosáné. Orbán szája sarkában mindig ott van a félmosoly, amely úgy bőszíti politikai ellenfeleit, mint a vörös posztó a bikát. Nem tehet róla, vele született. Ilyen a természete.
Hogy Gyurcsánynak van-e egyetlen természetes gesztusa, én nem tudom…