Például Kína

A finnországi Tamperében tartották a Fordítók Nemzetközi Szövetségének (FIT) tizenötödik kongresszusát. A rendezvény egyik előadója Samu János tolmács-fordító volt, aki tizenöt nyelvet fordít, és akinek hawaii székhelyű irodájában mintegy kétszáz nyelvet fordítanak.

Milyen hangulatban zajlott a FIT idei kongresszusa?
– A Fordítók Nemzetközi Szövetsége rendkívül egészséges szemléletű szervezet, amely a nyitottság, a haladás és a rugalmasság szellemében tudatja a világgal, hogy az elkövetkezendő években mindennapi életünkben egyre nagyobb szükség lesz az idegen nyelvekre, ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tesz a fordítói szakma megbecsülésének erősítése terén. A kongresszuson a világ hatvanhat állama képviseltette magát. Európából – Moldovát, Izlandot, Andorrát és Magyarországot kivéve – mindenki ott volt, még Albánia és Macedónia is. Az ilyen rendezvények nemcsak a tapasztalatcsere szempontjából hasznosak, hanem azért is, mert a személyes találkozások során gyakran jönnek létre aktív kapcsolatok.
– A kongresszus egyik előadója ön volt. Miről beszélt?
– A mai Amerikára jellemző, hogy sok multinacionális cég amerikai gondolkodással próbálja motiválni a más országokban élő alkalmazottait. Ennek során gyakran óriási baklövéseket követnek el, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az a gondolat, ami az amerikai kultúrában megállja a helyét, máshol is elfogadható. Előadásomban bemutattam egy multinacionális vállalat levelét, amit a több mint félszáz országban élő dolgozóinak küldött szét. A levelet irodánk munkatársai 47 nyelvre fordítottak le, majd kérésemre mind a 47 idegen nyelvű szöveget visszafordították angolra. Az eredeti angol nyelvű szöveg egyik kritikus mondata így hangzott: „The customer is number one.” Ezt magyarra nem úgy fordítjuk, hogy az ügyfél az „első számú”, hanem úgy, hogy az ügyfél a „legfontosabb”. A kínai ezt úgy fejezi ki, hogy az ügyfél „isten”, míg a hindiül beszélők szerint „a legnagyobb tisztelet az ügyfélnek jár”… Tehát a kultúrák közti különbségekből adódó problémák kiküszöbölésével foglalkoztam.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a kongresszuson?
– Számomra a legnagyobb meglepetést a kínaiak okozták. Kínából tizennégy tagú küldöttség érkezett. Rendkívül felkészültek voltak, mindnyájan kitűnően tudtak angolul, és szabadon beszélgettek még a politikáról is.
Köztudott, hogy Kínában ma nagy változások zajlanak. Az ország gazdaságának vezetői rájöttek, hogy a nemzetközi kapcsolatok előmozdításához, az ország nemzetközi elismertségéhez és elfogadtatásához fordulatra van szükség, hiszen Kínát sokan még mindig csak kuriózumnak tartják, és nem igazán értik az ottani gondolkodást. Ahhoz, hogy ez változzon, és a világ megértse a gondolkodásmódjukat, értékszemléletüket, elengedhetetlen, hogy megismertessék a nép múltját, történelmét, irodalmát is. Csakhogy sok művet lefordítottak már kínaira, de kevés kínai művet fordítottak le idegen nyelvre, ezért létrehoztak egy 150 ezer eurós alapot, amelyből – a fordítási költségen felül – 2000 eurót adnak azoknak, akik kínai műveket fordítanak idegen nyelvre. A minőség biztosítására pedig háromlépcsős ellenőrzést vezettek be: a szöveget egy, a célnyelven jól tudó kínai fordító fordítja le. Ezt követően lektorálásra egy olyan kínai kapja meg, aki hosszú ideig élt a célországban, így a kultúrák közti eltéréseket is jól ismeri. Csak ezután kerül az anyag az anyanyelvi lektorhoz. Ez az eljárás ma forradalminak számít a fordításban. Egyébként akadnak, akik maguk is megpróbálnak nyitni. Dánia például nagyon komolyan veszi a Kínával való gazdasági és társadalmi kapcsolatokat. Miután a két ország között jelentős kereskedelmi szerződés jött létre, felismerték, hogy nekik ebből nemcsak jövőre kell megélniük, hanem hosszú távon is, ezért a dán egyetemek felén már el is indították a kínai nyelv oktatását.
– Milyen tanulságai voltak még a kongresszusnak?
– Egyre több kis nemzet, nemzetiségi csoport lépett fel egységesen. Ráébredtek, hogy a nyelv tudatos megőrzése nagymértékben képes megerősíteni a nemzeti öntudatot. Nagyon érdekesnek találom, hogy a nemzeti nyelvnek közvetítő nyelvvel való (például a magyarnak angollal való) keverése befolyásolja a nemzeti öntudat hanyatlását, vagyis a nemzet veszít összetartó erejéből. Ahol a fordítók, újságírók, írók csak a saját fejük után mennek, és többnyire fittyet hánynak a nyelvi tisztaság megőrzésére, a helyesírási szabályokra, ott a nemzeten belül is széthúzás figyelhető meg. Fordítottan ez azt jelenti, hogy ahol vigyáznak a nemzeti nyelv tisztaságára, a nemzet vagy etnikai csoport összeforrottabbá válik. Példa erre a malájok, hawaiiak, maorik, csuvasok, macedónok esete.
– Mesélne erről bővebben?
– Számos kisebb népcsoport szeretne önálló, független lenni, ezért megpróbálja kidomborítani saját kultúráját. A nemzeti büszkeség erény, amelyet elsődlegesen a nyelv ápolásával és szeretetével lehet életben tartani. Az a nemzet, amely ezt elhanyagolja, halálra ítéli magát. Ezzel magyarázható, miért jönnek létre a különböző nemzeti nyelvi bizottságok, melyek egyrészt új szavakat fogadnak el és vezetnek be a nyelvbe, másrészt szigorúan vigyáznak, nehogy idegen kifejezés hígítsa fel a nyelvet. Ezek a kis népek elhatározták, hogy nem fogják hagyni, hogy elnyomják őket és kultúrájukat. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem egy népcsoport esetében a nemzeti öntudatra ébredés korát követhetjük nyomon napjainkban.
– Van-e elképzelése arról, hogy milyen nyelveket érdemes tanulni ma Magyarországon?
– Ez elsősorban attól függ, hogy a nemzet milyen irányba szeretne orientálódni. Az angol természetesen nélkülözhetetlen, de véleményem szerint Magyarországon a történelmi-politikai viszályok ellenére még mindig kellene tanítani az oroszt. Van egy kínai közmondás, amelyik úgy szól, hogy ha jövőre enni akarsz, vess rizst; ha tíz év múlva enni akarsz, ültess fát; de ha egy generáció múlva is enni akarsz, akkor tanulj nyelveket. Az egyénnél hasonló szempont érvényesül. Ha Szlovákiában akarsz üzletelni, akkor tanulj szlovákul, de ha te is szeretnéd a hatalmas Kína-torta egy szeletkéjét élvezni, akkor bizony legjobb, ha kínaiul tanulsz!
– Ön szerint a jövőben csökkeni fog a közvetítő nyelvek szerepe?
– Közvetítő nyelvekre továbbra is szükség lesz. A kérdés az, hogy csak boldogulni szeretnénk, vagy sikerekre vágyunk. Lényegesen bensőségesebb, bizalmasabb, mélyebb kapcsolat alakul ki egy üzleti vagy akár egy kulturális partnerrel, ha a saját nyelvén fordulunk hozzá. A partner anyanyelvének ismerete tiszteletet és bizalmat ébreszt – ez íratlan törvény.
– Mely nyelvekről fordít?
– Tekintettel arra, hogy harminckét éve élek az USA-ban, angolra ugyanolyan szabadon fordítok, mint magyarra, sőt angol szövegeket is lektorálok. Ezenkívül németről, oroszról, lengyelről, macedónról, szlovákról, csehről, bolgárról, szerbről, horvátról, szlovénről, ukránról, dánról, norvégről, svédről és hawaiiról fordítok angolra, illetve magyarra. Angolról magyarra, oroszra, németre és lengyelre fordított szövegeket is lektorálok. Jelenleg a hawaii, a dzonghka és a yap nyelvekkel foglalkozom. A yap nyelv egyik érdekessége, hogy a nők és a férfiak eltérő kifejezéseket, szavakat használnak, nemzeti kultúrájuk védelmének egyik jellemzője pedig az, hogy ahhoz, hogy valaki eljusson a Yap szigetcsoport külső szigeteire, például Ifalikre vagy Satawalra, közigazgatási és törzsi tanácsi engedély szükséges, aminek egyik velejárója, hogy a csónakba való beszállástól – ez az egyetlen közlekedési eszköz – a szigeteken való tartózkodás végéig félmeztelennek kell lenni.
– Milyen tennivalók várják a kongresszus után?
– Először Bhutánba utazom, ahol a dzonghka fordítónkkal találkozom, majd Ausztráliában felkeresem a szír fordítónkat, aki egyébként kitűnően ismeri az arám nyelvet is, végül Új-Zélandon meglátogatom az egyik maori munkatársunkat. Hazaérkezve Hawaiira rövidesen nekilátok könyvem megírásának. Fordítástechnikai kérdésekről fog szólni, arról, hogy mennyire és miben tér el egymástól az a fordítás, amelyet angol nyelvkörnyezetben élő magyar vagy más idegen ajkú készít, illetve az, amit egy Magyarországon élő magyar vagy saját országában élő idegen ajkú, de angolul jól tudó fordító készít, és melyek a tipikus hibák. Ősszel pedig eleget teszek egy vietnami meghívásnak, ahol a Hanoi Műszaki Egyetem tolmács és fordító szakán fogok előadás-sorozatot tartani.