Újabb hulladékégetők szennyezhetik a levegőt

A kormány a most felújított rákospalotai mellett további nyolc kommunálishulladék-égető építését tervezi. A regionális égetőművek tervezése és engedélyezése során még nem volt társadalmi egyeztetés, de feltehetőleg sokan tiltakoznak majd az újabb szennyező források ellen.

Magyarországon újabb nyolc szemétégetőt hoznak létre a kormány tervei szerint a közeljövőben. Többek között Nyergesújfalun, Győrben, Orosházán és Várpalotán építenének hulladékégető létesítményeket, ami ellen várhatóan a környéken élők és a környezetvédők élénken tiltakoznak majd. Az ugyanis a szakértők szerint sem vitás, hogy számos rákkeltő, a légkörben nehezen lebomló, halogénezett szénhidrogén kerül majd a létesítmények kéményéből a levegőbe. Az uniós követelmények ugyan az előírt határértékek betartására kényszerítik az üzemeltetőt, a véletlenszerű balesetek vagy a hiányosan vezetett mérési jegyzőkönyvek és elengedett szennyezések viszont komoly krízist okozhatnak – mutatott rá Tömöri Balázs, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) programvezetője. A zöldek szerint az eddig működő egyetlen lakossági eredetű, vegyes összetételű szemét megsemmisítésére szolgáló rákospalotai égetőmű tizenkilencmilliárdos renoválása és füstgázmosóval, illetve dioxinszűrővel való felszerelése is csak látszólag oldja meg a hulladékproblémát. Az égetőből korábban légneműként távozó szennyező anyagok ugyanis az új berendezések révén oldattá válnak, amivel veszélyes anyagokkal teli szennyvíz, illetve a szűrőbetétekben felhalmozódott, még mindig ártalmatlanítást igénylő hulladék keletkezik. Ezeket az anyagokat veszélyes hulladékként kezelni kell, akárcsak a visszamaradt salakot és pernyét, amely mintegy ötöde a kazánba adagolt égetnivaló mennyiségének. További gondokat jelent az is, hogy sok, egészségre káros veszélyes hulladék és szabálytalanul a kukákba dobott holmi válik így a tűz martalékává, az ebből keletkezett gázok pedig súlyosan szennyezik a levegőt.
Tömöri Balázs elmondta: a hulladékégetők környékén élők körében több helyen nagyarányú egészségkárosodást mutattak ki a szakemberek.
A francia Melun település hulladékégetőjének térségében például szokatlanul magas arányban diagnosztizáltak egy non-Hodgkin-kór nevezetű ritka rákfajtát az orvosok. Tömöri szerint az emberi szervezetre gyakorolt káros hatás azonban csak egy a közvetlenül érzékelhetőek közül. A költséges égetőkhöz ugyanis közúton, azaz légszennyező módon kell szállítani a szemetet több tíz kilométeren át, és az égetők megépítésével a lakosokat és a feldolgozó háttéripart sem teszik érdekeltté a szelektív gyűjtésben. Termékdíjat ugyan fizetnek a gyártók, de viszonylag kismértékű az újrahasznosítási kötelezettségük. A hatályos kormányrendelet csak a minimálisan visszagyűjtendő csomagolóanyag mennyiségét írja elő, amit licencdíj fejében az Öko-Pannon Kht. el is végez, de a továbbiakban a cégek nem érdekeltek abban, hogy reklámcélból és az áru piacosítására kevesebb hulladékot termeljenek. A külön gyűjtés és az újrahasznosítás pedig annyira gyerekcipőben jár Magyarországon, hogy szinte minden hulladék a kukában végzi – véli Tömöri Balázs. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió környezetpolitikája elsőként említi a szemét keletkezésének megelőzését, az újrahasználatot, az újrahasznosítást, és csak a végső esetben javasolja a termikus hasznosítást és a lerakást.
Privigyei Csaba környezeti tanácsadó úgy tartja, az európai uniós támogatásokból (ISPA, kohéziós alap) finanszírozott beruházások nem a környezetvédelem érdekeit szolgálják. A szakember tudomása szerint az égetők megépítése jóval költségesebb, mint más megoldások. Még a nem éppen a zöldstratégiájáról híres Világbank is elismerte, hogy több mint kétszer drágább egy égetőmű építése, mint egy lerakóé, egy válogatott gyűjtési rendszer és a feldolgozó háttéripar pedig lényegesen több embernek adhat munkát.
A Humusz által kidolgozott stratégia szerint az jelentené a megoldást, ha drágává tennék az ártalmatlanítást, és megfelelő hitelkonstrukciókkal vagy támogatásokkal lehetővé tennék az újrahasználati rendszer és technológia terjedését. Dániában például az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége után adót vetettek ki, különösen az építési törmelékekre, hogy ezzel is ösztönözzék a visszaforgatást, Angliában pedig hulladékégetési adót szed a közszolgáltató.

---