Nem lepték meg a történtek a politikát közelről figyelemmel kísérőket, az utca embere azonban nem számított a látványos szakításra. A társadalom egy részének kiábrándulása így érthető. A közhangulatot érzékeltetve a politológus elmondta, hogy a friss felmérések szerint a lakosság mintegy harmada teljesen elfordult a politikától, így nem érdekli a kormányválság sem. A fennmaradó kétharmad fele semleges a Viktor Juscsenko és Julija Timosenko közötti vitában, míg a többiek inkább az exkormányfőt támogatják. Vesnyak a képet árnyalva még megjegyzi, hogy az elemzők többsége még mindig Juscsenko-párti, míg az év elején hatalomra jutott elit jelenleg inkább Timosenkóval szimpatizál. Az elmúlt hét történései tehát csak mélyítették a „narancsos” táboron belül kezdettől meglevő ellentéteket. Általában is elmondható azonban, hogy az előző rendszer elutasítása, mint közös nevező egyre gyengébben kovászolta össze a nagyjából egy éve verbuválódott szövetséget.
Az elmúlt mintegy hét hónapot értékelve Olekszandr Vesnyak a legnagyobb hibának azt tartja, hogy az elnök alapvetően a kampányát finanszírozó, s most a számlát benyújtó korrupt erőkre támaszkodott, cserbenhagyva az őt lényegében a hatalomba segítő politikai szövetségeseit, Timosenkót és a kisebb pártokat, köztük például a RUH-ot. Ezek az erők mindinkább a háttérbe szorultak a megbukott rendszert sok tekintetben idéző oligarchákkal szemben, s a választások közeledtével e helyzet ellen mind nyíltabban lázadtak. A szakértő szerint megmutatkozott annak gyengesége is, hogy a Juscsenko körüli egység meglehetősen adminisztratív módszerekkel szerveződött s nem valódi politikai egyetértésen, a nézetek azonosságán alapult. A politológus elismeri, a kormány tevékenységét is érheti kritika, megjegyzi azonban, hogy Timosenko kabinetje alapjában az elnök programját hajtotta végre.
A jövő márciusi parlamenti választások szempontjából nézve a politikai palettát, a politológus a legfőbb változásnak azt látja, hogy Timosenko blokkjának képében most jelent meg valójában a Juscsenko mögött álló Mi Ukrajnánk párt ellenzéke. Az év elején bukott hatalom ugyanis az elmúlt időszakban szinte nem is volt észrevehető, Viktor Janukovics például két hónapig volt külföldön s csak a kormány leváltásának hírére jött vissza, de nem mondott semmit. A sort folytatva, a Leonyid Kucsma elnöki adminisztrációját korábban vezető Viktor Medvedcsuk egyesített szociáldemokrata pártjára Vesnyak szerint akkor sem szavaznának az emberek, ha jegyre adnák a kenyeret, mint ahogy a kommunisták is halott erőnek tekinthetők. Így aztán az ellenzék egyrészt Timosenko körül csoportosul, de az új helyzet növeli a mozgásterét a Janukovics vezette Régiók Pártjának is.
Mint a politológus fogalmaz, a mostani válság is megmutatta, hogy Ukrajnának nagyon is szüksége van a politikai reformokra. A „jó cárra” alapuló modell ugyanis nem működik, a sok tekintetben mindenható elnöki adminisztrációt nem a nép választja. A kormánynak is a választási eredményeket kell tükröznie, így aztán könnyen előfordulhat, az erre most garanciákat nyújtani nem hajlandó Juscsenkónak a választások után meg kell békülnie azzal a gondolattal, hogy mégiscsak Julija Timosenko ül majd az akkor már jogköreiben megerősített miniszterelnök székébe. Addig is „technikai” kormányfőként az elnök régi embere, az a letűnt rendszer kormányaiban sorra felbukkanó Viktor Jehanurov vezeti a kabinetet, aki Vesnyak szerint képtelen bármiféle reform előmozdítására. Mint mondja, ez a kormány a most már teljes erővel feldübörgő kampányban cselekvésképtelen. A politológus végezetül a helyzet egyetlen pozitívumaként megjegyzi, az azért mégiscsak megnyugtató, hogy ezek a viták, belső harcok már egy demokratikus fordulat után zajlanak.
Magyar Honvédség
Új harci járművek érkeznek + galéria
