Szertefoszlani látszanak Jacques Chirac újraválasztási esélyei. Az csak a kisebbik ok, hogy 2007-ben, az elnökválasztás idején már 75 éves lesz a vérkeringési problémák miatt nemrég egy hetet kórházban töltő francia elnök. De a súlyos munkanélküliség és a gazdaság gyengélkedése miatt „elnökváltó” hangulat is uralkodik Párizsban.
Közben Sarkozy népszerűsége kikezdte Chirac tekintélyét, immár saját pártjában is. Sarkozy pártelnök és belügyminiszter is, ráadásul a közelmúltban meghirdette a „szakítást” mindazzal, amit – szerinte – Chirac képvisel: a tétlenséggel és a cselekvésképtelenséggel.
Sarkozy ma már nyíltan tör a köztársasági elnöki posztra. Miközben arról beszél, hogy Franciaország álomvilágban él, ő az „amerikai álmot” festi a franciák elé. A munkaerőpiac korlátlan felszabadítását ígéri, amivel a munkanélküliséget a felére lehet csökkenteni, az agyelszívásra épülő szelektív bevándorlási politikát hangsúlyozza és a radikális adócsökkentést. Kemény fellépést a kisstílű bűnözőkkel, az illegális bevándorlókkal szemben és a szociális szféra gyors piacosítását sürgeti – mindezek az amerikai minta részei.
Az uniós népszavazás május végi kudarca után Chirac őt ellensúlyozandó nevezte ki miniszterelnöknek Dominique de Villepint, aki nemrég komoly szaktudományos művet adott ki Napóleon utolsó száz napjáról, és aki kormányzása első száz napjában a határozott, de óvatos reformok útjára lépett. A gazdasági patriotizmus és a társadalmi növekedés kettős jelszavának hangsúlyozásával fellépett az olyan nagy nemzeti vállalatok ellenséges felvásárlása ellen, mint a Danone. A kisvállalkozásoknál az újonnan felvett dolgozók próbaidejét három hónapról két évre emelte. Folytatta az autópályák privatizációját, igaz, az energiaipari kolosszus, az EDF tőzsdei bevezetését elhalasztotta. 2007-re, mint Angliában, Franciaországban is 40 százalék lesz a személyi jövedelemadó legfelső kulcsa, és hétről négyre csökken a sávok száma. Ugyanakkor Villepin nem bíz mindent a piacra. New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen sem tagadta meg korábbi önmagát az új miniszterelnök: azt kívánta Bushnak, találja meg a kiutat Irakból még az év vége előtt.
A közvélemény-kutatások arról tanúskodnak: Dominique de Villepin Sarkozy riválisa lehetne 2007-ben. Küzdelmük azonban korábban eldől, mert a kormánypártnak csak egy hivatalos jelöltje lehet. Ő kapja a kampánypénzt és valószínűleg az Élysées-palota kulcsát is. Hacsak két, a posztra időközben jelentkezett hölgy, a szocialista Ségolene Royal vagy a védelmi miniszter, Michele Alliot-Marie nem szól közbe.
origo.hu
Káosz és bizalmatlanság: belülről rohad a Tisza Párt?
