Talán még az irodalomkedvelő hazai olvasóközönség sem tud túl sokat a XX. századi szlovák líra két jelentős alakjáról, Pavol Straussról (1912–1994) és Milan Rúfusról (1928–). Ami nem meglepő, hiszen magyarul alig voltak olvashatók kötetben; Rúfus versei talán csak 1973-ban jelentek meg a pozsonyi Madách és az Európa közös kiadásában, Pavol Straussra pedig szinte csak egy közelmúltban rendezett konferencia jóvoltából figyelhettünk fel Magyarországon.
A zsidó családban született, majd katolikus hitre tért Strauss Bécsben és Prágában végezte el az orvosi egyetemet, majd a harmincas évek Prágájának pezsgő irodalmi életében lépett a nyilvánosság elé, itt jelentette meg kezdetben szürrealista hangvételű verseit német nyelven. Orvosi hivatását nem adta fel, 1956-tól élete végég Nyitrán praktizált. Strauss a kereső és hitre rátaláló ember érzékenységével emelkedett jelentős költővé, esszéíróvá, filozófussá. A hivatalos csehszlovák irodalompolitika nemigen akart tudomást venni róla, verseit nem jelentették meg, mégis hatással volt környezetére; lakásán szabadon vitathatták meg a világról vallott gondolataikat fiatal értelmiségiek.
Egyik nagy tisztelője, barátja az a Milan Rúfus volt, akinek kicsit több megjelenést, nagyobb nyilvánosságot engedélyezett a diktatúra kultúrpolitikája, mint Straussnak. Rúfus már költői pályájának legelején a természet élményére, a népköltészet és a Biblia világára támaszkodott. Forma- és gondolatvilága alapján konzervatívnak nevezhetjük, de a gondolatszabadság sohasem hagyja, hogy hagyománytisztelete béklyóvá váljon. Értékekre irányított figyelme végtelenül tiszta, rendkívül egynemű, minden sallangtól mentes költészetet teremtett. Nem divatost, hanem maradandót. „Nyíljanak meg a mélység termei / lélek-gyémántok előtt. / A néma szól, nem első szavai / áthatják majd az időt” – írta Rekviem Pavol Straussért és magunkért című versében. Ezeknek a lélekgyémántoknak a felfedezése teszi feledhetetlenné verseit, amelyek a közelmúltban jelentek meg kétnyelvű kiadásban, Tóth Sándor értő magyar tolmácsolásában.
(Liptói lantosok. Milan Rúfus és Pavol Strauss versei. Sikerx Bt., Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)

Bicikliző tolvaj akart kirabolni egy idős férfit Cegléden–videó