Fantáziaképek egy fantáziátlan városban

Szeretem Budapestet. Ez nem csupán egy kijelentő mondat, hanem egy pártpolitikai áskálódásoktól független mozgalom neve is. Építészeket és laikusokat, mestereket és diákokat tömörít. Mások is elrebegnek hasonló szerelmi városvallomásokat – ez a mozgalom azonban cselekszik is. Legutóbb pályázatot hirdettek a kihasználatlan, az emberektől elvágott Dunára koncentrálva: tervezzen bárki építészeti szimbólumot az elhanyagolt Budapestnek! Kilencvenöt pályamunka érkezett be: fantáziaképek egy fantáziátlan városban. A díjazottakat szerdán megnevezték, a pályaművek egy hónapig megtekinthetők a Dorottya utcai galériában.
A zsűriben neves építészek, építészetkritikusok és urbanisták – Kapy Jenő, Czigány Tamás, Fazakas György, F. Kovács Attila, Pazár Béla, Bojár Iván András, Lukovich Tamás – mellé laikusokat is felkértek: Hankiss Elemért, Geszti Pétert, Eszenyi Enikőt, Kovács Ákost. A zsűrielnök Fürjes Balázs – aki a Budapest Aréna biztosaként tette le névjegyét – hangsúlyozza is: ez ötletpályázat volt, nem építtető írta ki. A siker azonban igazolja a kezdeményezést: végre történjen valami szellemi értelemben is a tespedő fővárossal! „Nem szeretjük, ahogy mennek a dolgok, de azt végképp nem, ha állnak” – fogalmaz. Az ötlet kiindulópontja az, hogy ami jó volt az elmúlt tizenöt évben Budapesten, az nem a városvezetéstől, hanem alulról vagy „oldalról” – az emberek, a közösségek, a vállalkozók és a beruházók irányából –, vagy épp az állam felől érkezett. A mozgalom a legjobb szimbólumötletekkel nemcsak döntéshozókat, de ingatlanfejlesztő cégeket is megkeres, hogy legalább néhány projekt megvalósuljon a számos remek ideából.
S hogy milyen ötletpetárdákkal találkozhat a kíváncsiskodó? A profi kategóriában az első díjat a 4D építészstúdió három óriás kábelből összesodort dunai gyaloghídja megosztva nyerte el az Arcnikon csoport ugyancsak dunai Dokkolójával. Második díjat érdemelt ki a Finta-stúdió gárdája a Margit hídra felkúszó „Budapest Szeme” látomásával; a harmadik díjon pedig a Balázs Attila és csapata által megálmodott kötélpálya és gyaloghíd osztozott az Aether Architecture mozgó autós járdájával. Az építészhallgatók között Kápolnás Gergely úszó vaskápolnája vitte el a pálmát.
A 4D stúdió (Koszló József, Rohács Viktor, Szabó Ádám, Éles Péter, Ferenc Tamás) gyalogos- és kerékpárhídja a Vigadó tér és a Várkert bazár között kötné össze a Duna két partját. A kávéházat, éttermet, hajóállomást is magában foglaló, a hídpilléreken és a hídfőknél elhelyezendő dobozok között magát a hídszerkezetet három egymásba sodort, négy méter átmérőjű átlátszó cső alkotja az alsó és felső rakpartokat összekötve. A másik nyertes pályamű, a Dokkoló voltaképpen egy városjelképként funkcionáló vízibusz, amelynek megállói a Duna mentén megjelenő dokkok, a központi megálló pedig egy úszó rendezvénysziget. Az ötletgazdák (Nagy Csaba, Niszler Katalin, Benedek Botond és Kugler Péter építészek, valamint Máder Barnabás iparművész) olyan folyami szimbólumot álmodtak meg, amilyenek például a híres londoni emeletes buszok. A Finta-stúdió csapata (Tarczi Péter, Ágó Arnold, Fortvingler Éva Eszter, Kopár Andrea, Raúl Torres Martin) olyan turisztikai központot képzelt el a Margit hídra ráültetve, ami virtuális szemként alkalmas a Belváros nevezetességeinek megtekintésére: információs pont, kilátó, kávézó és étterem is egyben.
A harmadik díjas Művészetek Szigete az ötletgazdák (Karádi Zsófia, Czeglédi Péter, Benkő Roland, Balázs Attila) szerint olyan köztér lehetne a Margit-sziget csúcsánál, amelynek vízi arénája egyedülálló fesztiválok helyszínéül szolgálhatna. Kiegészíti a víziót egy gyalogoshíd a Belváros és a Vár között; egy kötélvasút a Gellért-hegyre, amely a Citadella hasznosítását is megoldja; illetve az új Gellért rakpart homokos partja: egy igazi plázs a Belvárosban. Az Aether-féle pályamű (Pozna Anita, Kangyal András és Somlai-Fischer Szabolcs munkája) olyan autós sétányt képzel el, ahol az autók helyett az utat mozgatják a Duna energiájával, s elektromágneses térben kötik össze az autók kabinjait a közösségteremtés érdekében. De gondoltak profi kacsázópályára is (a jelenlegi világcsúcs 38 ugrás). Kápolnás Gergely vas hajókápolnáját a Hajógyári-szigeten hegesztenék össze ócska hajóroncsokból. Egyfajta zarándokhely lenne, de jeles ünnepeken maga is zarándokolna: elvontatnák messzi vizekre, ahol Budapest és a hit jeleként volna jelen…
Fürjes Balázs szerint ezenkívül még számos meglepő és életrevaló ötlet felmerült (biciklisztráda; szmogszipka; a Dunába merülő, kádban ülő női aktot formázó ötméteres szobor). Jövőre megismétlik a pályázatot – valószínűleg a rakpartokra vagy a gyaloghídra koncentrálva. Budapestet ugyanis nem elég ötletszerűen szeretni. Folyamatosan törődni is kell vele.