A GATS a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) részeként működő egyezmény, amely a szolgáltatások kereskedelmének liberalizációjáról szól. 1995-ben csaknem másfél száz állam, köztük Magyarország is aláírta. Az egyezmény célja, hogy világszerte mielőbb megvalósuljon a szolgáltatások privatizációja, deregulációja. Csakhogy ez a közszolgáltatásokra is vonatkozik – pontosabban – az egyezmény egyáltalán nem ismeri azt a fogalmat, hogy közszolgáltatás. Tehát a nemzeti egészségügy, oktatás, ivóvíz-szolgáltatás, pontosan olyan privatizálható dolog, mint egy kozmetikai lánc vagy mondjuk a bútoripar. A megállapodást aláíró országok még 1994-ben vállalásokat is tettek, hogy mely szektorokat nyitják meg a liberalizáció előtt. Megdöbbentő, egyben beszédes tény: mikor a Védegylet szakemberei az illetékes külügyi tárcánál érdeklődtek, hogy a magyar kormány mit is ajánlott fel az egyezmény keretében, csak homályos válaszokat kaptak. „Miért érdekli ez magukat? A szakértők még dolgoznak” – ilyen és hasonló válaszokkal kellett beérni. Végül a WTO honlapján találták meg a magyar államigazgatástól hiába kért adatokat. Ezekből kiderült, Magyarország már 1994-ben többek közt a vasúti és közúti közlekedést, az egészségügyet és az oktatást érintő liberalizálási felajánlásokat tett. Ennek fényében elgondolkodtató, hogy mi értelme volt például a kórház-privatizációról szóló népszavazásnak, ha azt így is, úgy is meg kell csinálni, ugyanis WTO-val nemigen lehet kukoricázni. A GATS-ból gyakorlatilag nem lehet kilépni, és a kereskedelmi világszervezetnek megvannak azok a gazdasági eszközei, amelyekkel a vonakodókat rá tudják venni a „vállalások” betartására. Az egyezményt különböző – köztük európai – szolgáltatói lobbicsoportok nyomására és bábáskodása mellett úgy alkották meg, hogy az egyszer s mindenkorra bebetonozza a viszonyokat. A szerződés szerint a szolgáltatások liberalizációra való felajánlása során megkötéseket, feltételeket csak az ajánlás megtételekor lehet támasztani. Ez azt jelenti, hogy egy későbbi, előre nem látható esemény – mondjuk elemi csapás, éghajlatváltozás – miatt már nem. Tehát ha valahol drámai vízhiány lép fel, az állam a vízszolgáltatóval szemben nem kényszerítheti ki például a lakosság ellátását – az állam a szerződés aláírásával pont úgy elveszti minden beleszólási jogát a dolgok menetébe, mint bármely más, magántulajdonú cég esetében. Pedig a vízszolgáltatás az alapvető létfeltételek körébe tartozik, amit minden állampolgárnak biztosítani kell.
De súlyos következményekkel járhat az is, ha egy ország felajánlott liberalizációra egy szolgáltatást, a liberalizáció megtörtént, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Dél-Afrikában például súlyos kolerajárvány lépett fel a vízszolgáltatás privatizációja során az egekig tornázott árak és az elmaradt fejlesztések miatt, de csak három év múlva vonható vissza a felajánlás, és akkor is csak úgy, ha „jóvátételként” egy ugyanolyan értékű, másik szolgáltatást ajánlanak fel a privatizátornak, vagy készpénzben kompenzálják a kárát. Ez azt jelenti, ha Magyarország megnyitja az egészségügyet a liberalizáció előtt, és kiderül, hogy nem jól működik a rendszer, csak úgy tud kimászni belőle, ha súlyos anyagi áldozatokat hoz. Nem beszélve arról, hogy a GATS-egyezményt aláírók a természeti erőforrások megóvása érdekében nem korlátozhatják a szabad kereskedelmet. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy hamarosan eljöhet az az idő, mikor hiába tiltakozik egy település lakossága akár népszavazással az ellen, hogy területén mondjuk veszélyeshulladék-lerakót építsen egy cég.
Az egyezmény nemcsak az önkormányzati, hanem az állami jogköröket is jelentősen csorbítja, mivel előírja: tilos a befektetők között diszkriminálni, vagyis nem adhatók nemzeti támogatások például az állami oktatásnak, ugyanis ha valaki kap valamiféle támogatást, akkor arra az összes többi automatikusan jogosult. A GATS-egyezmény felülírja az önkormányzati és az állami jogköröket is, alapjaiban támadja a demokratikus alapelveket, mivel egy közösség tagjai, demokratikusan választott vezetői tulajdonképpen nem szólhatnak bele a közösséget érintő alapvető kérdésekbe. A demokrácia intézményrendszere totálisan kiüresedik, helyét felváltja a multinacionális világkereskedelmi diktatúra. Ahogy a Védegylet megfogalmazza: a GATS-tárgyalásokról nyilvánosságra került levelek, dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a tárgyalók kapcsolatban állnak az üzleti körökkel, véleményüket figyelembe veszik. A társadalom előtt azonban titokban tartják a fejleményeket. „Az állam és az üzleti világ közötti privilegizált együttműködésnek nincs helye egy demokratikus társadalomban” – summázza a Védegylet. Magyarország Boross Péter alatt elfogadta, Horn Gyula alatt, 1995-ben aláírta a GATS-egyezményt, majd belépett az unióba. Az uniós kampányban egyetlen párt sem tért ki a GATS-ra és a hozzá tartozó problémákra. Pedig mivel az unió a kereskedelmet érintő kérdéseket saját hatáskörbe vonta a nemzetállamoktól, valamint az unió is aláírta az egyezményt, így a GATS- egyezménnyel kapcsolatos tárgyalásokat az unió illetékes kereskedelmi testülete irányítja.
A Védegylet úgy véli: elérkezett az idő, hogy az állampolgárok kezükbe vegyék a dolgokat. Ki kell menni az utcára, és politikai nyomást kell gyakorolni a döntéshozókra, hogy függesszék fel a tárgyalásokat, amíg nem készülnek el az átfogó, stratégiai jellegű fenntarthatósági hatástanulmányok. Követelni kell, hogy a közszolgáltatásokat emeljék ki a tárgyalások hatásköréből. Lehetővé kell tenni, hogy minden érintett bevonásával társadalmi párbeszéd induljon a szolgáltatások liberalizálásáról, és el kell érni, hogy a fenntartható fejlődés elvei megfelelő szakpolitikai intézkedések keretében érvényesüljenek a GATS kapcsán is. A magyar kormányon, a képviselőkön keresztül kell nyomást gyakorolni a tárgyalásokban részt vevő Európai Unióra. A GATS-tagállamoknak 2002 júniusában meg kellett tenniük a liberalizációs követeléseiket, 2003. március végéig pedig meg kellett tenniük piacnyitási ajánlataikat. Az egyeztetett tárgyalások folynak. A Védegylet az ezzel kapcsolatos információk teljes nyilvánosságát követeli. Ivád polgármestere, Ivády Gábor a Védegylet által szervezett sajtóbeszélgetésen elmondta: nem szeretnének mást, mint hogy a döntéshozók legalább hallgassák meg azokat, akikről döntenek. A polgármester azt kéri a kollégáitól, csatlakozzanak a GATS-mentes övezethez a demokrácia, az önkormányzatiság védelmében. Nemrégiben Belgiumban találkoztak a GATS-mentes önkormányzatok, decemberben újabb tárgyalási forduló kezdődik a GATS-ról, most már legalább eggyel több protestálóval: a magyarországi Ivád faluval.
origo.hu
Fontos figyelmeztetést adott ki a NAV, lejár egy határidő!
