Beszédet akart mondani Szaddám Huszein volt iraki elnök, miután utolsóként a bagdadi tárgyalóterembe vezették, s beültették a helyiség közepén elhelyezett rácsos kalitkába. Az öttagú bírói tanács elnöke, a kurd Rizgar Mohammed Amin rendreutasította, majd megkezdődött az idegek harca: a tárgyalásvezető rendkívül hivatalos megfogalmazású kérdéseire az exdiktátor rendre megtagadta a pontos választ. „Szaddám úr, mondja meg a nevét!” – szólította fel először a bíró a vádlottat, majd olyan kérdéseket tett fel, mint például „Volt már korábban büntetve?”, illetve „Mi a foglalkozása?”. Szaddám Huszein mindössze azt felelte, a személyére vonatkozó kérdésekre nem ad választ, hiszen a testületet nem ismeri el hivatalos bíróságként. Ugyanakkor leszögezte, hogy továbbra is ő Irak elnöke. Később úgy fogalmazott: „Megismétlem, amit már mondtam, nem vagyok bűnös. Ártatlan vagyok.”
A rezsimnek Huszeinnel együtt perbe fogott hét magas beosztású volt tisztségviselője szintén vétlennek mondta magát az ellenük felhozott vádakban, amelyek szerint közük van az északi ad-Dudzsail faluban elkövetett mészárláshoz, amelynek 143 helybéli síita esett áldozatul. A településen sikertelen merényletet hajtottak végre az elnök gépkocsioszlopa ellen, mire a diktátor valóságos bosszúhadjáratot indított, sorra gyilkoltatva meg ártatlan civileket. A kivégzésekről hiteles dokumentumok maradtak fenn. A rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megkezdődött per további érdekessége, hogy a bírák nevét korábban nem hozták nyilvánosságra, hogy ne veszélyeztessék életüket. Szaddám Huszein ügyvédje, előző napi ígéretét betartva, három hónapos halasztást kért. A bíróság be is rekesztette a tárgyalást, november 28-ig napolva el azt.
Közvetlenül a per kezdete előtt az exdiktátor halálra ítélését követelő tüntetést rendeztek ad-Dudzsailban. A tüntetők megölt szeretteik és síita vallási vezetők portréival vonultak fel a település utcáin. Eközben szülővárosában, Tikrítben Szaddám mellett tüntettek hívei. A volt iraki államfőt és hét alvezérét a tárgyalássorozat végén kötél általi halálra ítélhetik a terhére rótt emberiség elleni és háborús bűntettek miatt. Dzsalal Talabani iraki köztársasági elnök azonban már jelezte, személyes meggyőződésből nem fogja aláírni Szaddám Huszein halálos ítéletét.
A hét bizalmas
Barzan Ibrahim al-Tikriti az iraki exdiktátor egyik bizalmasa, három féltestvérének egyike. Szaddám Huszein 1982-ben őt ültette a Mukhabarat, vagyis a titkosszolgálat élére, ahol addig unokaöccse, Sa’dun Sakir töltött be pozíciót. A vádak szerint az iraki titkosszolgálat vezetőjeként Barzan vallási és etnikai kisebbségek ellen követett el bűncselekményt. Az iraki kurdok elleni büntető hadműveletért 1983-ban magára vállalta a felelősséget, egy kirkuki tömegsír 350 halottjából többet állítólag személyesen végzett ki Ibrahim, aki részt vehetett az ad-Dudzsail faluhoz kötődő mészárlásban is – írja jellemrajzában a Trial Watch.
Taha Jasszin Ramadan 1991 és 2003 áprilisa között volt Irak elnökhelyettese. Először a Bász pártban találkozott Huszeinnal 1956-ban, ezt követően szoros együttműködés alakult ki köztük. Többek közt az 1991-es síita felkelés vérbe fojtásával és az 1988-ban elkövetett kurd tömeggyilkossággal vádolják. Ramadan az 55 nevet felsoroló körözési listán a huszadik volt. 2003. augusztus 19-én fogták el a Kurd Hazafias Unió harcosai, majd átadták az amerikai hadseregnek.
Avad Hamed al-Bandart, a forradalmi bíróság elnökét halálbüntetéssel záródó kirakatperek végrehajtatásával vádolják. Al-Bandar szintén részt vett a ad-dudzsaili tömeggyilkosságban.
A további négy vádlott – Abdullah Kadhem Ruaid, Ali Daim Ali, Mohammed Aszaui Ali és Miser Abdullah Raued – a nyolcvanas évek kezdetétől töltött be a Bász pártban fontos pozíciót.
