Térségünk rendszerváltás utáni történetében a lengyel választások rendre jelezték a régió trendjeit. Éppen ezért – tudva persze, hogy a két társadalom a sok tekintetben közös sors ellenére különbözik is egymástól – árgus szemekkel figyel mindenki a szélirány változására, igyekezve levonni a varsói események tanulságait. Ezúttal a korrumpálódott posztkommunista elit eddig nem tapasztalt arányú elutasítására kapta fel először a fejét a világ…
– Magyarország idáig valóban mindig követte a lengyel példát. Tényleg beszélhetünk a „varsói gyors” jelenségéről. Ami nagyon hasonlít a két országban: elementáris igényként vetődik fel a rendszerváltás befejezése és a biztos talajt nyújtó konzervatív értékrend rehabilitálása. De a túlzott leegyszerűsítéstől óvandó, meg szeretném jegyezni, Lengyelország előttünk jár. Ennek legfőbb oka a társadalmi szerkezet különbségében keresendő. A lengyel jóval fiatalabb társadalom, ahol az egyházhoz köthető értékrend erősebb. Ráadásul a lengyelek nemzeti büszkesége is jóval nagyobb, hiszen úgy érzik, hogy a XX. század viharaiból erkölcsi győztesként jöttek ki. Így minden gazdasági baj ellenére a polgári értékrendnek nagyobb a táptalaja. Mi ennek a folyamatnak az elején vagyunk, bízzunk benne, hogy a változtatás igénye a választásokig Magyarországon is megnő.
– A lengyel választásokat kísérő érdektelenség az egész politikai elitre nézve is kínos. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ott legtöbben az elmúlt másfél évtized egyfajta általános kritikájaként a morális forradalmat, negyedik köztársaság felépítését kitűző erő mellé tették le a voksukat, eleminek tűnik a gyökeres változások iránti vágy. Nem lepte meg rendszerváltóként ez a hangulat?
– Nem örülök ennek a jelenségnek, de túlzott jelentőséget sem tulajdonítok neki. Lengyelországban a kormányváltás kész tény volt, vagyis a választásoknak bizonyos szempontból nem volt tétjük, hiszen a posztkommunista baloldal veresége biztos volt. Az előre lefutott szavazások pedig általában alacsony részvétellel zajlani. Nálunk az újdonság 1998-ban is elindult. Az akkori érzések is erőt adhatnak arra, hogy 2006-ban mindezt újra átéljük.
– A baloldal csúfos bukása után a jobboldal két fő ereje által nyújtott alternatíva közül a markánsabb, egy a szó klasszikus értelmében vett konzervatív erő, a Jog és Igazságosság vitte el mindkét esetben a pálmát a bizonyos társadalmi és gazdasági kérdésekben liberálisabb hangot megütő vetélytársa elől. Milyennek látja a Kaczynski ikrek irányította, sokak által radikálisnak tartott pártot?
– Lech Kaczynski klasszikus konzervatív politikus. Értékrendje szilárd, keresztény talajon áll. Ugyanakkor teljességgel kizárta a kormányzati együttműködést a lengyel szélsőjobbal és a baloldallal. Az új lengyel kormány külpolitikai orientációját tekintve erősen atlantista, és történelmi okok miatt is rendkívüli módon ügyel az izraeli kapcsolatokra. Egy olyan gazdaságfilozófiával állunk szemben, amely elveti az abszolút piaci liberalizmust, a gazdaságban is előtérbe helyezi a nemzeti érdeket és az állampolgárok esélyegyenlőségét. Arról nem is beszélve, hogy az új lengyel kormányzó pártok támogatták az ország EU-csatlakozását, viszont azon belül a lengyel érdekek védelme mindenen felüli. Irigylésre méltó helyzet.
– Ez azt jelenti, hogy több a közös, mint az egymástól elválasztó pont pártjaik programjában?
– Eléggé nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Orbán Viktor programjával.
– Kaczynskiék elsősorban azért győztek, mert maguk köré gyűjtve a rendszerváltás veszteseit, sikerült szavazatokat lehalászni jobbról és baloldalról is, míg az Európai Parlamentben önökkel egy frakcióban ülő, inkább az elmúlt 15 év nyerteseire alapozó Polgári Platform inkább csak a centrumból és a balközépről tudott voksokat elszipkázni. Levonható ebből valamilyen általános, így Magyarországra is érvényes következtetés? Szembetűnő-e két választás kapcsán az is, hogy a két párt lényegében maximalizálni tudta a jobboldali voksokat. Nem gondolkoztatja el mindez a más utat járó Fideszt?
– Nincsenek abszolút szabályok. A lengyel választási rendszer más, nincs akkora kényszer a szavazatok maximálására, mint az egyéni körzetek miatt nálunk. Aztán szintén gyökeresen más helyzet áll elő azáltal, hogy a lengyel liberálisok – az európai trendekhez hasonlóan – másodszor segítenek hatalomra egy jobboldali kormányt.
– A nyugati sajtó fanyalgása, „aggodalmai” a lengyel eredmények láttán a Fidesz számára nem lehet ismeretlen. Miért tart ennyire a Nyugat a jobboldal győzelmétől?
– Könnyebb kapcsolatot tartani egy olyan kormánnyal, amelynek nincsenek elképzelései, amelynek múltja miatt rossz a lelkiismerete és ezért kezes bárány, illetve amely nem képviseli a nemzeti érdekeket. Egyes sajtóorgánumok fanyalgásának nem kell túl komoly figyelmet fordítani. A lényeg az, hogy egy külpolitika kiszámítható legyen. Kaczynskiéké pedig az lesz.
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
