Tizenegy évvel a magyar származású Harsányi János díjazása után ismét a játékelmélet alkalmazása terén elért eredmények elismeréseként osztották ki a közgazdasági Nobel-díjat. Thomas Schelling amerikai és Robert Aumann izraeli tudós „a konfliktus és az együttműködés a játékelméletben” témakörében folytatott munkásságáért kapta a világ legrangosabb tudományos kitüntetését, s a vele járó tízmillió svéd koronát.
A svéd tudományos akadémia értékelése kiemeli, hogy Schelling és Aumann eredményei a piaci árképzés mellett gazdasági és politikai jellegű tárgyalásokon, sőt, biztonságpolitikai, leszerelési stratégia kialakításakor is hasznosak. Játékelméleti elemzéseik a konfliktusok és az együttműködés hátterét egyaránt felismerhetővé teszik.
*
A távirati iroda összefoglalója szerint Thomas Schelling 1921-ben született, a Maryland egyetem politikai tanszékén a külügyek, a nemzetbiztonsági kérdések professzora. Legismertebb műve az 1960-ban megjelent The Strategy of Conflict (A konfliktus stratégiája), amely a tárgyalási és viselkedési stratégia tárgykörében alapműnek számít. Robert Aumann 1930-ban született a németországi Frankfurtban, a jeruzsálemi héber egyetem professzora, amerikai és izraeli állampolgár.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a modern kori tudományos gondolkodást alapjaiban átformáló játékelmélet „magyar találmány”. Alapjait ugyanis a számítógép atyjaként ismert Neumann János rakta le az osztrák Oskar Morgensternnel 1944-ben közösen publikált munkájában. Az elmélet segítségével kiszámíthatjuk, hogy két játékosnak – a két játékos alatt érthetünk két gazdasági szereplőt vagy akár két katonai nagyhatalmat is – adott cél elérése érdekében milyen stratégiát célszerű követnie. A megoldást a póker sugallta Neumann-nak, de a lehetőség, hogy blöff helyett célszerűbb matematikai formulát alkalmazni, nem a kaszinókban, hanem a közgazdaságtanban indított forradalmat. Olyannyira, hogy az 1969-ben először odaítélt közgazdasági Nobel-díj kiosztása előtt többen is felvetették: ha élne, Neumannt illetné a kitüntetés. Az első játékelméleti munkáért járó díjat azután ha nem is Neumann, de egy másik magyar származású tudós, Harsányi János kapta 1994-ben megosztva – az ő egyik könyvéhez egyébként éppen a most díjazott Aumann írt előszót. Harsányi érdeme, hogy a játékelmélet már olyan környezetben is alkalmazható, amelyben a játékosokról, stratégiai céljukról és az ehhez szükséges eszközökről nincs elegendő információ. Az elmélet fényesen bevált: a szovjet–amerikai leszerelési tárgyalások előkészítésekor Harsányi János számításait is figyelembe vették, de az olajkutatástól kezdve a televízió- és rádiófrekvenciák kiosztásáig sok egyéb területen is alkalmazzák a játékelméletet.
Ha magyar vonatkozásai ellenére a magyar átlagpolgár keveset tud a játékelméletről, az nem feltétlenül az ő hibája. A témában meglehetősen kevés magyar nyelvű könyv, újságcikk segíti a tájékozódást, a játékelmélet népszerű irodalma pedig még ennél is vékonyabb; Mérő László matematikus–pszichológuson kívül talán nem is foglalkozik más ismeretterjesztéssel e témában. Lapunk több tudóst is megkeresett, segítsenek megértetni a játékelmélet lényegét, de hiába.
origo.hu
Legális hídlezárásra készül a Hatvannégy Vármegye az illegális Pride-dal szemben
