Kolbászok (1.)

Mai napság, 1988-ban, egyre terjed a szülőföld megismerése iránti vágy, benne a családfák megismerésének kívánalma. (Írta volt nekem egy jótét lélek, Kolbász Kálmán, aki pont a rendszerBEváltáskor, mások szerint gatyaváltáskor tett kísérletet egy kommunista gothai almanach megírására. Szegény. Az almanachban szereplők balszerencséjére sikerült is neki megjelentetni ezt a családi történetet még az ántivilágban. Innentől újra a sagaírót idézem, persze kissé rövidítve, mert az eredetit nem bírnátok cérnával, honjaim.)
A kötetben választ kaphatunk a Kolbász név eredetére. Segít eligazodni a családfa ágai között is.
A Kolbászokat ismerő rizseshurkádi lakosok és hazánk más tájain lakó rokonok (főleg Gyulán, Békéscsabán, Debrecenben, Hartán, Porlódon, a Bácskában élők) számára sok érdekességet tartalmaz a kötet, viszont a Kolbászoknak valóságos kincs lehet.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1982/123. sz. határozatával 1983. január elsejével városi szinten egyesítette Rizsest és Hurkádot Rizseshurkád néven. (A szó végi „d” az ősi magyar kicsinyítő képzővel azonos.)
Sok történelmi vihart átszenvedve élt egymás mellett és gyakran mégis igen távol egymástól a két település. Gyilkolta tatár, pusztította török, kínozta Porlód városa, kegyetlen földesura, de volt ereje a jajongó jobbágynak, kimerült kubikosnak, halódó halásznak mindig újra kezdeni. Felszántani az úttalan ugart, töltéseket építeni a Tisza partjain, kivetni a hálót a folyóban.
A város hurkádi részéről, az itt lakók s elődeik történetéből villantunk fel részleteket, azzal a bevallott céllal, hogy ezzel is mentsük és segítsük őrizni múltunkat a jövőnek, egyúttal megrajzoljuk a Kolbász család történetét is.
Hurkád Porlód és Tengőd vonzáskörzetében, a Dél-Alföldön fekvő település. A keletről jött ősök, délről jött elődök, jogfosztott jobbágyok, megalázott summások, éhező földmunkások, zsellérek, kishalászok, kizsarolt cselédek, kisemberek, nincstelenek – népben és nemzetben gondolkodó hazafiak verejtékével megszentelt föld a mienk. Itt éltek eleink. Életükkel, vérükkel alapozták meg népünk becsületét. Rizses és Hurkád, Csömör megye középső részén, a tiszai vízi világból kiemelkedő szigetekre települt, miként Porlód is, csak az három szigetből lett várossá. Az árvízmentes kiemelkedések, a folyó hordalékaiból alakult dűnék a pleisztocén időből visszamaradt, a folyó által földarabolt löszhalmok voltak.
Ezek a szigetek gazdagok voltak. Bőven akadt élelem (hal, vad, madár, legelőn tenyésztett állatok), és a védelem is biztosítva volt, elsősorban a folyó által, de nád, sár, fa is bőven kerülközött védett házak építésére. A régi, történelmi nagy haza kellős közepén fekszik Hurkád, az egész ország legmélyebb pontján, 84 méterrel a tenger szintje felett. Területe nyolcvan hektár. Még Attila sírját is erre keresik. Lakóinak többsége a földhöz kötődik, abból él. Kisebb része a folyóból és halastavakból. Meghatározó a mezőgazdaság és a könnyűipar. Jelentős a kisiparosok és a magántermelők száma is. Egészségügyi ellátottsága jó, iskolái korszerűek.
Szellemi élete még keresi helyét a változó világban. Geotermikus energiában gazdag föld ez, a szénhidrogén-energiák kutatása, feltárása, kitermelése folyamatban van. A folyó- és állóvizekben gazdag Tisza Menti Természetvédelmi Terület kiváló pihenőhelyül szolgál dolgozóinknak. A hévizekre fürdők települnek. Hurkád jelene küzdelmes, jövője ígéretes.
Hosszú éveken keresztül érlelődött bennem az a gondolat, hogy felderítsem a hurkádi és elszármazott Kolbászok lakóhelyét és letelepedésük körülményeit. Végül a nyugdíj adta meg hozzá az időt. Nem kerestem kutyabőrös ősöket, hiszen tudtam, hogy a Kolbászok ősei a legegyszerűbb népréteg – a földmunkások, summások, zsellérek – körébe tartoztak, akik között a XIX. században és századunkban [a XX. század, T. F.] még ipari tevékenységet is kevesen folytathattak.
A családkutatási munkát teljesen öntevékenyen kezdtem meg 1981-ban, és végeztem több éven keresztül. Elsősorban az egyházi és állami anyakönyvi hivatalokat kerestem fel. Hosszas kutatást folytattam a megyei levéltárakban is. Különösen Porlód, megyei jogú város levéltárában. Azokról sem feledkeztem meg, akik ma is élnek, s így emlékeik felidézésével támogattak, vagy segítettek kapcsolatot teremtenem az évtizedekkel ezelőtt külföldre vándorolt rokonaikkal. Míg a Hurkádon élő Kolbászok elmagyarosodtak, a Rizsesen élők elszerbesedtek. A hurkádi Kolbászok, a név etimológiája Hurkád múltjáról számos írás jelent meg, de egyetlen jobbágycsalád genealógiájával – legalábbis ilyen részletesen (az 1800-as évek elejétől napjainkig) – tudomásom szerint eddig még senki sem foglalkozott. Hat év munkája e könyv. Több mint hatszáz településen néztem át anyakönyveket (államiakat és egyháziakat egyaránt). Jugoszláviában is kutattam.
Mivel a második világháború előtt mindenki köteles volt igazolni származását, így ükszüleimig nekem is megvoltak a családi okmányaim. Tulajdonképpen ekkor kezdtem foglalkozni avval a gondolattal, hogy megkeresem őseimet.
A Kölcsön Idő nevű időszakos porlódi szemlében olvastam először Kolbász Menyhértről, akit Csömör megye országgyűlési képviselőjévé választottak. [A lap az 1990-ben alapítottnak kósza előképe volt csupán, T. F.] Azt nem tudtam, hogy a megyei tanács vb-alelnöke is volt. Gondoltam, fölkeresem. A gondolatot tett követte. Kolbász Menyhért (aki csak névrokon) meglepetésemre azt tanácsolta, hogy keressem fel a római katolikus plébániákat a környéken. Rengeteget utaztam, viszonylag kevés eredménnyel. Végül sokszorosíttattam (Kolbász Menyhért elvtárs segítségével) ezer levelet és kérdőívet. Na, ezek aztán meghozták az eredményt.
Rövidesen hozzá is fogtam feldolgozásukhoz. Kiderült számomra, hogy a Bácskában élő Kolbászokat, akik a török elől menekültek, Porlód városa telepítette le a Tisza szigetein. Volt közöttük szerb is, magyar is. Körülbelül kétezer Kolbászt kereszteltek a környező vidékeken. Sokan kubikosok voltak, messzimunkások.
Az év során összegyűjtött anyagot a téli hónapokban feldolgoztam, rendszereztem. A feleségem tanítványai is segítettek. Sokan közülük párttagok vagy tagjelöltek. A kéziratot végül dr. Virsli Rinya tanársegéd elvtársnő lektorálta.
Egyre inkább érdekelt a név eredete, etimológiája. Dr. Nagy János docens elvtárs, nyelvész segített. Részlet a leveléből:
Kolbász 1392: Kolbas Thomas (Porlód története, Reizner J. 1. köt. 117.), 1776: Mathe Kolbaz (Zsigmond Oklevéltár 2/596), 1453 Valentinus Kolbas (Bánffy Oklevéltár, 2:285), 1554: Kolbas Farkas (Porlódi Levéltár 1772 2:359), Andreas, Joannes, Simeon, Adam Kolbász stb. stb.
Jelentése: a kolbász vagy hurka jelentésű szóból. A családnév valószínűleg a kolbásztöltő-kolbászkészítő foglalkozás rövidülése, a magyar eredete apanév.
A Lecsókolbászok, Főzőkolbászok, Szárazkolbászok, Vastagkolbászok, Olaszkolbászok (Szalámik) távoli rokonok. Akik Koolhas Mihályra, a jámbor lókereskedőre hivatkoznak, tévúton járnak. A Kunhegyeshez tartozó Kolbász nevű lakott hely sem foglalkoztat. Amelynek kun jelentése: Sereget győzz!
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára második kötetében mint személynév: kolbász 1373: „Petri carnificis dicti Kolbaz” (kóbász, kalbász stb.). A név eredete állati bélbe töltött vagdalt, fűszerezett hús, van, ahol „hurkaként” használják. Ütés nyomát is jelentheti a testen. Jelent még hosszú, egyenes sort, hímvesszőt, legalsó kévét a keresztben. Szláv eredetű szó: kobása, kobasica, kolbászá (az oroszban hurka jelentéssel is). A román cilbás-ba a magyarból került. A szlávságban is jövevényszó, a török nyelvekből származik, roston sült bordaszeletet jelentett. A szó végi „a” (disznókolbásza) személyragnak fogták föl, és elhagyták. L. még Colbaz helynév.
Olyan embertani jegyeket figyeltem meg a hurkádi Kolbászokon, amelyek eltérnek a rácz vagy vlach típustól; továbbá a juhászbotokon, evezőlapátokon griffes-indás díszítések találhatók, melyeknek legközelebbi rokonai a magyarban vannak.
A környék etnográfusánál, Herman Ottó néprajztudósnál és képviselőnél (1835–1914) is kutakodtam. Ő leírja a szerszámokat is, de további adatokat nem találtam. Forrásait nem jelölte.
Szerb tudósok kutatásai szerint:
Az az állítás, amely szerint a lakosok Hercegovinából, esetleg Boszniából származtak volna, teljesen hamis. A nyelv, a népviselet és a szokások is igazolják, hogy dél-szerbiai szerbekről van szó. A rácz szó sem jelent mást, mint katolikus szerbeket. A lakosok szép termete is arról tanúskodik, hogy a Novi Pazar környéki néprétegből származnak, ahol Nemanyja István főzsupán (1159– 1196) megalapította a szerb birodalmat. Cserni Jovánhoz, kalandorhoz és rablóvezérhez, aki Porlódon kiáltotta ki magát cárrá 1526-ban, semmi közük.
Tisztelettel megjegyzem, hogy jugoszláv tudós elvtársak más bizonyítékot nem tudnak felmutatni.
A fenti érvek és ellenérvek alátámasztják azt a feltevésemet, hogy – a magyar törzslakosság mellett – Hurkádra is kerülhettek bevándorlók a Balkánról, közelebbről Boszniából, Hercegovinából. Ezt a tényt erősítik az antropológiai vizsgálatok, valamint a balkáni sajátosságokat őrző tárgyi emlékek. De az elmagyarosodás teljes mértékben megtörtént. Legalábbis Hurkádon. A névadási szokások megmaradtak, így lett gyakori a magyarban inkább köznévként használt Kolbász név.
Rizsesen más volt a helyzet. Ott már régebben voltak a Balkánról a török hódoltság elől menekült szerbek, és az újonnan érkezettek déli és az északi szerb nyelve között nem volt akkora különbség, hogy ne olvadtak volna egybe. Itt még a kevés magyar is elrácosodott.
Na de milyen volt a színmagyar Hurkádon Kolbásznak lenni? Erre röviden annyit mondhatunk: nem túl jó. Amíg be nem olvadtak a befogadó népbe. A családfa egyes ágait (még ha messzire is nyúltak) innen követjük majd.
folytatjuk