Müncheni borbély ’59-ből

Music To Watch: nézhető zeneművekre helyezi a hangsúlyt a világ legnagyobb klasszikus kiadója. Legújabbja egy fekete-fehér Sevillai vígoperafilm, amely a müncheni barokk kisszínházban készült 1959 karácsonyán. Egyenes adás a televízió hőskorának végén: már nézhető a kép, még valamelyest éle is van, a hang bár mono, de az énekesé jól kevert, élvezetes. Következésképp zenekarilag nem az, ám a stáb alapján még mindig ez az elvárt megoldás.
A még vadonatúj, négyemeletes Cuvilliés aranydobozka színpadán (nyitóelőadása egy Mozart-Figaro, Fricsay Ferenc vezényletével) a kor négy abszolút sztárja, akik egyenként is lúdbőrzést hoztak a szélesebb operamániákus táborra: a csicsergő szupraszubrett Erika Köth, az elegáns, még fiatal borbély, Hermann Prey, a humorérzékkel addig nemigen vádolható hősbariton Hans Hotter, s végül, de épphogy nem utolsósorban a pazar, üde tenorista, Fritz Wunderlich.
Utóbbi idén lenne hetvenöt, ha negyven éve nem csúszik meg a lépcső (allegorikusan: sikerei) tetején. Wunderlich a háború utáni német repertoár egyetlen, szó szerint lehullt csillaga, problémátlan, frissen mosolygó hangja éppúgy sikerre vitte a Böhm dirigálta Varázsfuvolát, mint operettek, vagy a Funiculi, funicula-féle nápolyi dalok lektűrirodalmát. De más olasz művekben ugyanúgy csillogott: Traviata, Szerelmi bájital vagy a Bohémélet is jól állt a Bursch-tenornak, mert ha nem is „italianitá” típus, de hiteles volt manírmentes színészetével. Hangjával pedig tényleg azt csinált, amit akart. Meg amit kértek tőle: bár azt nem nagyon hinném, hogy a bajor lokális karmester, Keilberth túlidomíthatta volna – kíséri Fritzet abban a darabban, amelynek slágeráriáihoz kötetnyi koloratúretűdöt költöttek már (elfuvoláznak itt is párat a Rossini-alapra lubickoló énekesek).
Herbert List rendezése abszolút nézhető, jelzésszerű rokokója néha még vicces is. És Wunderlich bámulatos Almaviva, és Prey tökéletes Figaro. Mi kéne még?
Legfeljebb annyi: boruljunk le a mérnök előtt is, aki kifundálta anno a DVD-szabványt, ezek a maszatos gyémántok nélküle nem volnának a vitrinünkben.
(Rossini: A sevillai borbély/ Deutsche Grammophon DVD.)