Nem ismerik a döntetlent

Rémálmaimban valahogy úgy képzelem az utolsó teniszgálát, hogy a bajnokok a hálóhoz lépkednek, kezet szorítanak egymással, és remire adják a meccset. Szép jelenetnek ígérkezik, de a nézők, teniszrajongók fütyülni fognak. Na jó, nem is szabad álmodni ilyen butaságokat – egyelőre.
Viszont nálunk a sakkozásban még a legmakacsabb küzdők is kénytelenek megalkudni olykor-olykor, ha úgy hozza a kegyetlen sors, a játszmalapra odakerül a kiegyezés jele: 0,5-0,5, és világbajnokot avatunk. Pontosabban a legelszántabb harcosok is kezet fognak néha, például 1935-ben Hollandiában Euwe és Aljechin, s a szentesítés következtében a holland nemzeti büszkeség a sakkozást is befogadta életérzései közé, mert az az utolsó döntetlen akkor Maximilian Euwe matematikaprofesszort a sakkvilág királyává koronázta.
Gondolom, a legutóbbi San Luis-i csata befejező akkordjai is hasonló érzést keltettek Bulgáriában, amikor végre valósággá vált évtizedes álmuk, és Veszelin Topalovot, a XXI. század sakktrónörökösét császárrá koronázták.
Fischer és Kaszparov után újra egy kiegyezést alig ismerő harcosé lett a pálma, noha el tudjuk képzelni a rajongók aggályait, akik az utolsó fordulók döntetlensorozatát csak szükségszerű kiegyezéseknek látták. Pedig a Topalov– Morozevics játszmát megalkuvás nélküli küzdelemnek élhették meg, akárcsak a második forduló Topalov–Anand vezérvégjátékát, amely elkeseredett harc után, ugyancsak döntetlenül végződött. Ennek a játszmának előjátékaként egy tüneményes könnyű capriccio jutott eszembe, amit egy jósnő akár a végső győzelem jelzéseként interpretálhatott volna, ha persze valaha is bízhatnánk a jósok, jósnők képességeiben, vagy a meteorológusok időjárás-előrejelzéseiben…
A két matador rapid párbaja akkor így zajlott le, a lelkesedő kibicek és szakértők legnagyobb gyönyörűségére. Íme:
Anand (2790)–Topalov (2718)
Monte Carlo, 2001. március 3.
Szicíliai védelem (B33)
1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 e5 6. Hdb5 d6 7. Fg5 a6 8. Ha3 b5 9. Fxf6 gxf6 10. Hd5 f5 11. c3 Fg7 12. Fd3 Fe6 13. Vh5 0–0 14. 0–0 f4 15. Bad1 Kh8 16. g3 Bg8 17. Kh1 Ff8 18. Fe2 Bg5 19. Vf3 f5 20. gxf4 exf4 21. Hxf4 Fxa2 22. exf5 Bxf5 23. Ve4 Bf7 24. Fh5 Bf6 25. c4 He5 26. c5 Bc8 27. cxd6 Fxd6 28. Fe2 Vf8 29. Hh5 Bxf2 30. Hc2 Hd3!! 0–1.
Végállás, amely egyfajta ékkő most már s a bajnok sakk-koronáját díszíti, joggal.
A közönségnek az ilyen parti az igazi sakk! Van Oosterom holland milliárdos az ehhez hasonló látványos adok-kapok stílusú párbajokért rajong, s nem sajnálja a ráfordított dollárszázezreket ezért a sakkromantikáért. Szívünk mélyén egyetértünk vele s csak azt sajnáljuk, hogy nem magyar, mert akkor azt a Kramnyik–Lékó meccset aligha Brissagóban játszották volna le, hanem mondjuk Magyarországon… Szívből gratulálunk a bajnoknak s bolgár sakkbarátainknak!