Manapság eltérő, egymásnak több szempontból is ellentmondó vélemények hangzanak el a magyar gazdaság állapotáról. A kormány egyértelmű sikerről, szárnyaló mutatókról beszél, ezzel kapcsolatban folytat kampányt az országban. Ön hogyan látja a helyzetet?
– A kormány rendkívül veszélyes vizeken evez, s úgy tűnik, ennek nincs is tudatában. Valamennyi fontos mutató romlik, az állam pénzügyi válságban van. Az ikerdeficit – az államháztartás és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya – nemcsak az unióval összehasonlítva, de a világ 25 felzárkózó állama esetében is Magyarországon a legmagasabb. Az állam egyetlen tervét sem teljesíti, a valós számokkal való szembenézés helyett a pénzügyi drámát statisztikai bűvészmutatványokkal, sikerpropagandával próbálja meg leplezni. A kormány kreatív könyvelése, a pályázati pénzek, támogatások visszafogása, az áfa-visszautalások leállítása mind-mind bizalomvesztést okoz.
– Ennek viszont ára van…
– Valóban. Például drágábban juthat hitelekhez az ország. Ha a beruházók, hitelezők úgy gondolják, hogy kockázatos a forint, akkor nemzeti valutánk akár tíz-húsz százalékkal is leértékelődhet. Ha a Magyarországon működő multik – e cégek itthon 12 milliárd dollárt tartanak pénzügyi befektetésekben – úgy gondolják, hogy a magyar gazdaságban a kockázati szint elérte azt a mértéket, amely után az árfolyam és a kamatszint nem prognosztizálható biztonsággal, akkor akár 24 órán belül tőkekivonást hajthatnak végre.
– Összedőlne a magyar gazdaság, s kialakulhatna egy dél-amerikai típusú válság, ha nem lennénk uniós tagállam?
– Nem, ezt nem hiszem. Ugyanakkor a magyar gazdaság egészségtelen szerkezetű, a multik exportja dominál, és ez adja a növekedés négy ötödét. A globális konjunktúra, amely 1973 óta nem volt olyan erős, mint 2004–2005-ben, húzza a magyar gazdaságot. E környezetben viszont riasztó jel, hogy lassul Kína, az Egyesült Államok és az EU gazdasága is, így a világgazdaság „kipukkadására” lehet számítani. Egy ilyen helyzetben nehéz időszak elé néz Magyarország.
– Lehet tudni, hogy a következő kormány mit fog átvenni?
– Pontosan nem. Egyfelől hónapról hónapra romlik a helyzet, másfelől a Gyurcsány-kormány visszamenőleg módosítgatja a legfontosabb számokat. Ráadásul a gazdaságban számos folyamat egyik pillanatról a másikra jelenik meg, és csordul ki a pohár. Nagy a veszélye annak is, hogy a körbetartozás miatt egyik pillanatról a másikra több ezer építőipari cég húzza le végleg a rolót. A pályakezdő munkanélküliek, illetve a tartósan állásnélküliek körében a kilátástalanság, a reményvesztés pedig tömeges kivándorlást okozhat. Ez a lengyeleknél már érződik.
– A következő kabinet nem kényszerül további csomagokra, megszorításokra?
– Gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, ezt azonban nem mindenki képes véghezvinni. Mi nem csomaggal, hanem egy növekedési programmal készülünk.
– A következő kormány – legyen az bármilyen színű – a kiadáscsökkentés érdekében reformokra kényszerül az államigazgatásban, a helyhatóságoknál. Mi lesz az ott dolgozókkal?
– Az államnak és az önkormányzatoknak valóban kisebbnek, szervezettebbnek, olcsóbbnak, ugyanakkor erősebbnek kell lenniük. Nem az ott dolgozókkal van baj, hiszen Magyarország legképzettebb munkaereje dolgozik e területeken, hanem a struktúrával. Az ő jövőjük megoldásában különbséget kell tenni a kormányzati alternatívák között: a jelenlegi kabinet megszorításban, megszüntetésben, lefaragásban és adóemelésben gondolkodik. Mi viszont azt mondjuk, hogy a gazdaság élénkítésével – amihez először radikális adócsökkentésre van szükség – nőnek az állami bevételek, s a jól képzett állami alkalmazottak megtalálják a helyüket az üzleti szektorban.
– Orbán Viktort a kormánypártok kritikával illették, államosítással, a befektetők elriasztásával vádolták, mert a volt miniszterelnök azt vázolta, hogy egyes, korábban privatizált cégeket az államnak érdemes lenne visszavásárolnia. Miként gondolják a viszszavásárlást?
– Ez nem ellentétes az uniós gyakorlattal, de a magyarral sem. Például a polgári kormány az M1-es, a Medgyessy-kabinet az M5-ös egy részét vásárolta vissza, így nem is értem, miről beszélnek. Elriasztásról szó sincs, közös javaink sorsát egy nemzeti vagyonleltár után nemzeti megállapodásnak kell rendeznie.
– Magyarországon konszenzus?
– Igen, a választásokat követő évben erre jók az esélyek, s ebbe nemcsak a politikát, hanem az üzleti életet, a civil társadalmat, a családokat és a társadalmi intézményeket is be kell vonni. Ennek során lehet dönteni arról, hogy mit érdemes és lehet visszavásárolni. A múlt rendbetétele azonban nehéz ügy, mert igen drága.
– Vannak olyan vélemények, hogy a csatlakozó tízek esetében az infrastrukturális fejlesztések költségeit ne számolják hozzá az államháztartási hiányhoz, hiszen történelmi okokból a 15-höz képest csupán felzárkózási időszakban vagyunk. Mit gondol erről?
– Ez nemigen járható, hiszen mi, magyarok a GDP 75 százalékát költjük fogyasztásra, 25 százalékát felhalmozásra, s az EU-ban is hasonlók az arányok. Egyébként a kormány ezt eljátszotta nálunk – ahogy emiatt az EU bizalmát is –, hiszen a legnagyobb tételt, az autópálya-építések költségét „kreatívan” kivette a költségvetésből. Ezek ugyanis rendkívül drága PPP- (Public Private Partnership, amikor az állam magántőkét von be a programjai megvalósításához) konstrukcióban valósulnak meg.
– A PPP gyökereiben rossz?
– Nem. Ez egy jó konstrukció, csak Magyarország rosszul használja. Ugyanis arra való, hogy az állam olyan területeken vonja be a magántőkét, ahol drágábban vagy rosszabb feltételekkel tudna beruházni. Az autópálya-építésekhez azonban az állam olcsóbban kaphatna hiteleket, mint a magántőke, ezért az e konstrukcióban épülő utak drágábbak.
– Mikor lehet bevezetni az eurót?
– Ha egy ország kiszolgáltatott a külső hitelezőivel szemben, túl nagy az államadóssága, nyitott a külgazdasága, a GDP-n belül magas az export aránya – Magyarország pedig ilyen –, akkor sebezhető. Euróval e kockázatok kiszűrhetők. A közös valuta bevezetésének halasztgatása káros és rossz üzenetet küld, a pénzügyi fegyelmezetlenséget mutatja, hiszen egyetlen kritériumot sem tartunk be.
– A kormány úgy teszi fel a kérdést, hogy emelkedjenek-e a nyugdíjak, a bérek, legyenek-e fejlesztések, vagy pedig az eurót vezessük be. Ön szerint e két cél egyszerre nem valósítható meg?
– A kormány által bemutatott két alternatíva nem létezik, becsapás, hiszen mindkettőhöz ugyanaz kell: jó gazdaságpolitika. Ha sikeres a gazdaságpolitika, akkor bővül a gazdaság, ezért jut pénz szociális kiadásokra, és közben javulnak az euró bevezetéséhez szükséges mutatók, s bevezethető a közös valuta.
– Az uniós pénzek felhasználását az ellenzék kritikával illeti, számháború folyik, a laikus polgárok egy része semmit nem ért az egészből, s többnyire pártszimpátia alapján vélekedik e kérdésről. Miként lehet a valós számokat, folyamatokat bemutatni?
– Magyarország esetében nemcsak az a probléma, hogy a pénzfelhasználás döcög, hanem az is: nincs eldöntve, mit szeretnénk. Például nem határozták meg a magyar gazdaság ágazati, területi és funkcionális kitörési pontjait. Másfelől az EU-tól származó támogatások döntő részét infrastruktúra-fejlesztésre kellene fordítani, s ehhez határon átnyúló, Kárpát-medencei programokra lenne szükség. Ezzel a régió lakosait, magyarságát lehetne gazdaságilag egyesíteni, ami hatalmas gazdasági potenciált jelenthetne az EU-n belül és kívül egyaránt. Az uniós programok megvalósulása kapcsán komoly aggályaim vannak, mert a gazdasági minisztérium két év alatt felére kívánja csökkenteni költségvetési fejlesztési keretét.
– A kormány azt kommunikálja, hogy az uniós projektekhez minden esetben biztosítja a társfinanszírozást.
– Ez szemfényvesztés. A szaktárca saját költségvetésében ugyanis kihúzta a támogatásokat, s csupán hitelt biztosít. A tőkejuttatás tíz, a hitel kilencven százalék lett, szemben a polgári kormány éppen fordított gyakorlatával. A Széchenyi-tervben 90 százalék volt a végleges tőketámogatás és tíz a hitel.
– A Gyurcsány-kabinet jelentős pénzekre számít az EU-tól.
– A kormány azt gondolja, hogy mindent meg tud oldani az uniós forrásokkal. A számok mögé nézve azonban mást látunk: elméletileg is csak a GDP négy százalékát hívhatjuk le uniós támogatásként. Olyan ország nincs, amely a teljes keretet le tudja hívni, így számoljunk – nagy jóindulattal – 75 százalékkal, azaz a GDP három százalékával. Egyet be kell fizetnünk, így az egyenleg mindössze két százalék lehet. Mivel Magyarországon 25 százalék a felhalmozási ráta, ezért minimum tízszer több pénzt kell és lehet a multik, a hazai vállalkozások, a családok és az önkormányzatok befektetéseivel beruházni a gazdaságba.
– Nekem ebből a Széchenyi-terv köszön vissza.
– Így van. A kormánynak a hazai vállalkozások beruházásait kellene adócsökkentéssel, állami tőketámogatásokkal elősegítenie, s nem az uniós csodára várni.
– A Gazdasági konzultáció során párbeszédet folytatnak a gazdasági élet szereplőivel, a társadalommal. A Széchenyi-tervnél is így jártak el, a 2002. évi választást mégis elvesztették, s a programért kaptak – igaz, döntően politikai indíttatásból – hideget-meleget.
– A Széchenyi-tervben annak adtunk támogatást, aki vállalta, hogy a program finanszírozásába beszáll. Ezzel „elfekvő” pénzeket tudtunk megmozdítani. A program sikeres volt, s a Fidesz nem a gazdaságpolitika területén veszített, hanem a kampányban. Negyvennégy hónap sikeres kormányzás után az utolsó négy hónap miatt maradtunk alul.
– A gazdaság szereplői sokszor nincsenek közös állásponton, elvárásaik, igényeik nem mindig azonosak. Lehet a szereplők véleményét, javaslatát a Gazdasági konzultáció kialakításában egy madzagra felfűzni?
– Közös nevezőre hozhatók az érdekek. Egy hónapos tapasztalatunk szerint a gazdasági szereplők véleményei kiegészítik egymást. Szinte valamennyien az első helyen említik, hogy hiteles, kiszámítható gazdaságpolitikát kívánnak, s azt szeretnék, az állam adjon iránytűt, lehessen tudni, az elkövetkezendő öt-tíz évben mit fog tenni. A kicsik tőkeinjekciót, a magyar nagytőke hitelgaranciát, a külföldi befektetők kiszámíthatóságot és jó infrastruktúrát várnak. Ezek az igények összeegyeztethetők. A külföldi befektetők elsősorban a képzésben, a szakképzett munkaerő hiányának felszámolásában várnak fordulatot. Utóbbi érdekében a szomszédos országokban élő szakképzett magyar munkaerőt is érdemes lenne beengedni.
– Milyen új, eddig kevésbé megismert elképzelést hallottak a vállalkozóktól?
– A számos kiváló javaslat között nagyon tetszik az az elképzelés, amely a minisztériumok kivételével egyes állami intézményeket vidékre telepítene. Ezzel egyfelől a vidéki értelmiség is megtalálhatná számítását, másfelől csökkenteni lehetne a Budapest-központúságot.
– Ha a Fidesz nyer 2006-ban, mikorra tudja rendbe tenni a gazdaságot?
– Attól függ, mit találunk. A kormány kommunikációval, trükkökkel elfedi a gazdaság valóságos helyzetét. Azt sem lehet tudni, hogy addig még milyen kötelezettségeket vállal az állam. Annyi biztos, hogy gazdaságpolitikai fordulatot kell végrehajtani, és erre valóban a Fidesz a legalkalmasabb.
Matolcsy György 1955-ben született Budapesten. Iskolai végzettsége: 1973–1977 között szerzett ipari közgazdaságtan diplomát Budapesten, a közgazdaság-tudományi egyetemen, majd 1981-ben a közgazdasági tudományok doktora lett. Első munkahelyén 1977–1978-ban az Iparszervezési Intézetben előadóként dolgozott. 1978–1984 között főelőadó a Pénzügyminisztérium ipari főosztályán, majd 1984–1985 között osztályvezető-helyettes ugyanott. Az ezt követő két évben kutatóként dolgozott a Pénzügykutatási Intézetben, majd 1987-től 1990-ig a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. 1990. december és 1991. április között államtitkár, a miniszterelnök főtanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal gazdaságpolitikai titkárságának vezetője, a gazdasági kabinet titkára, a privatizációs politikai bizottság vezetője. Azt ezt követő év január és október hava között a Tulajdon Alapítvány alapítója és igazgatója, októbertől 1994 áprilisáig az EBRD igazgatóhelyettese, majd az év végéig az EBRD igazgatója Londonban. 1995–2000 között a Tulajdon Alapítvány, a Növekedéskutató Intézet igazgatója. Gazdasági miniszter 2000 januárjától 2002 májusáig, majd júniustól a Növekedéskutató Intézet igazgatója, s ezzel párhuzamosan 2003 októberétől a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke.
A javaslatokat decemberben öszszegzik. A Széchenyi-terv megalkotói által nemrég elindított Gazdasági konzultációban a vállalkozók és a polgárok által megfogalmazott javaslatok leginkább adózási, adócsökkentési, munkahely-teremtési kérdésekről, valamint a bürokrácia felszámolásáról szólnak. A www.gazdasagikonzultacio.hu internetes oldalon az adatokat, elemzéseket hetente frissítik, s indítanak újabb rovatokat. A konzultáció tapasztalatait, eredményeit pedig december végén összegzik, s készítik el végleges javaslataikat.
