Vegyes vágott

Egy harcos
Van egy kicsiny könyv, amelynél nagyobbat nem sokat olvastam. Miközben az Erdélyi Napló szerint egy csíkszeredai középiskolában végzős román fiatalok elsős magyar tanulókat vernek meg, lógatnak a vécébe, mert nem hajlandók üvöltve énekelni a román himnuszt, él abban a városban egy ember, aki eddig három novelláskötettel, egy publicisztikai traktátussal és egy regénnyel ajándékozott meg bennünket, s lapunk olvasói is rendre találkozhatnak tárcáival. Kemény férfiú. Úgy hívják, György Attila. Átható tekintetű, satukézfogású, sebes beszédű. Már túl a krisztusi életkoron. Egymaga elintézte volna az egész erőszakoskodó bandát. Már ha bepiszkolta volna velük a kezét.
Most új kötete jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában, a „Harcosok könyve”. Legszívesebben az egész szablyavastagságú könyvet idemásolnám. De nem lehet. Az Arcvonal irodalmi kávézóban, a Haris közben biztosan tudom, hogy kapni. Éppen kivasaltam a szemüvegemet, rajta aludtam. A Feszl optikusnál – fél sarokra a kávézótól – öt perc alatt rendbe hozták, s már mehettem is a könyvköszöntőre.
A legjobb harcosok keletről érkeztek, ez a könyv alapvetése. Aztán: „Az uralkodás nem érdem dolga. Az uralkodás genetikai kód.” „Gondolj arra, hogy nyelvünkben az úr és őr egy tőről fakadnak.” „Egy pillanatig se feledd, hogy egyedül vagy, és hatalmad csupán a jobb kezedig terjed. Minden harcos magányos, mert a végső harcot egyedül kell megvívni.” „Harcos és keresztény: ellentétes fogalmak.” „Hit nélkül az ember lefekszik, és meghal.” „A harcos nem mérlegel, hanem ítélkezik; nem véleményt mond, hanem kinyilatkoztat; nem kérdez, hanem felelősségre von. Nem tanul: hanem tud.” „Szabadnak lenni azt jelenti: soha nem kell kételkedned önmagadban és döntéseidben. Választásod végleges, cselekedeted helyes, eredményed törvényszerű.” „Aki a hatalomból kireked, jól jegyezd meg, mindig egyenlőségről prédikál.” „Még egyszer mondom, hogy soha ne feledd el: te, a harcos senkivel nem vagy testvér; legkevésbé azokkal, akik a testvériséget hirdetik.” „Vannak képek, amelyek a haláláig s tán azon túl is kísérik az embert. Kevesen figyelnek ezekre a képekre, és jelentőségüket nem ismerik fel – pedig az álmok figyelmeztetnek fontosságukra.” „Aki az életet útnak nevezi, annak célja van, mert minden út vezet valahova. Céltalan út nincs. Ezért nevezik ezek a népek magukat kiválasztottaknak: mert ők úton vannak valami felé. Gondolj a kínaiakra, a zsidókra, az északi harcosokra, az indiánokra és a magyarokra.” „Csak a harcosok azok, akiket meg lehet ölni, ki lehet irtani őket és nemzetségüket, de legyőzni nem lehet, soha.” „A halálfélelem legvégső soron semmi más, mint önzés. Igaz, a legvégső és legerősebb önzés. Amikor a harcos megérti ezt – és máshol, mint a csatasorban nem értheti meg –, a félelem áldozatvállalássá szelídül, és vállalása ünnepélyessé teszi. A túlélés nem cél többé, csupán lehetőség, s a harc maga is eszköze valaminek, ami mindenek felett áll.” „… Innentől fogva elbukhatsz, kitérhetsz, meghalhatsz – de fiad ugyanúgy harcos lesz, és fiadnak fia, és a barátaid, rokonaid fia is az.”
Idézhetném még sokáig; tele van pontos, rövid, kardsuhintásnyi mondatokkal, egyenes kijelentésekkel, döfésnyi közlésekkel, sújtásnyi állításokkal – az egész könyv kinyilatkoztatásszerű. Az „Út és erény könyve” sem hosszabb ötezer írásjegynél. Szeretem a kevés szavú írókat, közben éppen egy kétezer oldalas regény első ezer oldalát adtam le a nyomdába.
Mégis, rokonom ez a fiatal férfi, aki könyve hátsó borítóján egy fehér (vagy almásszürke?) lovon ül. Ő, aki tudja, száz más mellett a kengyelt és a nyerget is a magyarok adták a világnak, amit persze sose bocsátanak meg nekünk. Tudja, amit Tien T’ai hegységből való Csi-i: Sok ember ura a testének. A bölcsesség is elérhető. De mindkettőt egyszerre csak az igazi harcos uralja.
Csak a harcos választhatja a békét, a többinek el kell fogadnia. Cselekedj a gondolat embereként, gondolkozz a cselekvés embereként. Nem számít, milyen lassan mész, csak ne állj meg, tanítja Kung Fu-dze. A szamuráj a férfi az emberek között. A nyugalom a jellemzője az érett szamurájnak, mondá Cukahara Bokuden meg a japán bölcsesség. Dzsiu johu go szej szuru – hajlékonyság uralkodik a keménység felett. Álld a harcot, mondom én, mert ha elfutsz, akkor kifulladva halsz meg. Nem tetszik a halál, tanítja Meng-dze, de vannak dolgok, melyek kevésbé tetszenek. Ezért eljő az idő, amikor nem akarod már elkerülni a veszélyt. A győzelem azoké, állította Szung-dze, a kínai hadművészet egyik legnagyobb mestere, akik készek megfizetni az árát.
Először a fiam kezébe adom ezt a könyvet.
Csaba királyfi
(Most szállt el miatta másfél oldalam, a durva életbe, mert őkelme Amerikába emilezett. A dolog eleje pont róla szólt, most írhatom újra.) Ő az egyik székely cimborám. Épp most készülnek kipaterolni a jóemberek a Margit körúti ház szárítójából. Most klímaszerelőnek, magyarul légkondisnak tanul. A fizikatanára mondta: Darwin szerint minden elvesztegetett óra hatalmas veszteség az embernek. Mire Csaba azt válaszolta: Inkább vesztegessek el egy órát, mint hogy hülyeséget csináljak. Ezt ki mondta?, kérdezte a tanár. Én, mondta Csaba. Aki a jövő héten teszi le az állampolgári vizsgát. Fogadok egy pohár ír whiskeybe, honjaim, hogy nem mindenki tudja közületek, mit jelent a magyar zászló három színe. Most ne arra a mondókára gondoljatok, hogy piros-fehér-zöld, ez a magyar föld. A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.
Különben Csaba szerint elég volna az állampolgársághoz, ha valaki jól beszél magyarul.
A kisebbségek védelme
Ez is benne van az Állampolgári jogok című fejezetben. Abban a 132 oldalas „segédletben”, amelyből Csabánk vizsgázni fog. Osztályfőnöki órán A. megkérdezte a tanítványait, hogy szerintük kiket ér ma Magyarországon hátrányos megkülönböztetés. Csönd volt a válasz. Majd fölállt egy Felvidékről áttelepült magyar kislány, és azt mondta:
Az áttelepült határon túliakat. Bennünket.
Hát miféle nép vagytok ti, aki a saját fajtáját megveti?! Örülnötök kéne, hogy jön az önnön vérünk, erőnk, hogy megújítsa ezt az elöregedett Magyarországot, ahol az alantas munkát mindenki kerüli, akár a gazdag országokban. Jobb volna a tót, a rác, az oláh vagy a muszka? Vagy a török, mint Nyugat-Európában? Azokat szeretnétek?

Kína, a ma és a holnap
Csak az idén Sanghajban több toronyházat fejeznek be, mint amennyi New Yorkban összesen van. Már most négyezer épület karcolja a felhőt, ami majdnem duplája a Nagy Alma-bélieknek. Még ezret akarnak felhúzni az évtized végéig.
Külön kis városok épülnek, műtavakkal, hogy legyen hol az újgazdagoknak a jachtjaikkal büszkélkedniök, állítja David Barboza, a New York Times tudósítója. Csupán ebben az évben 4,7 milliárd négyzetméternyi új épület emelkedik a városban.
Nincs kétség afelől, hogy ami ma Kínában történik, olyan arányú építkezés, amilyet nem látott még a világ, mondja Richard Burdett, a London School of Economics professzora. Maga a fejlődési folyamat is gyorsabb, mint az elmúlt ötven–száz évben volt.
Pekingben, ha nem is ilyen ütemben, de ugyanaz folyik. Régi, kedves taoista templomom ma már egy óriási vásárlóközpont parkolójának a közepén fekszik. Itt is lakóparkok terjeszkednek, olyan nevekkel, mint Kelet Velencéje (ez Szudzsou városa lenne), Szerencse Palota, Égbe Nyíló Oáziskert, Felhőföld és hasonlók. Művízesésekkel, pálmafákkal és egyebekkel ellátva. A luxuslakások árai magasabbak, mint New Yorkban.
Mindenki Manhattant akar építeni, mondja Jün Hszia, az egyik építtető cég vezetője. A legszegényebb paraszt is arról álmodik, hogy az ő földjén lesz felépítve az új Beverly Hills. Mindenkinek azt mondom: Kisebbet, kisebbet. De a megrendelők azt mondják: Nagyobbat, nagyobbat!
Az építkezési hullám eltörölni látszik még azt a keveset is, ami a kommunista rendszer alatt (ma is az van) még megmaradt. És akkor a 2008-as olimpiai játékok hatásáról még nem is szóltunk.
Ne feledjük, hogy mindennek rettentő ára van. Milliók házait bontják le, főként a régi, nyomorúságos putongokat, sikátorokat akarják eltüntetni, amelyeknek azért megvolt a varázsuk; tízmilliókat telepítenek máshová, néha akaratuk ellenére. Mindehhez rengeteg energia kell. Kína ma a legnagyobb szén-, acél- és cementtermelője és egyben vásárlója a világnak. A második legnagyobb felelőse (Amerika után) az üvegházeffektusnak. Ennek az ára a sok borzasztó hurrikán (ott) meg a tájfun (itt). De ez nem számít. Még. A WHO adatai szerint Kínában van a világ hét legszennyezettebb városa. Amelyet rövidesen követni fog a többi százhetven (!) milliós nagyságrendű kínai város.
Az igazi nehézség a következő öt évben jelentkezik: a parasztok beözönlenek a városokba, mert ők is ki akarják venni a részüket a jóból. Hetvenötmillió ember áttelepülését várják, ami a világ legnagyobb népvándorlási hulláma lesz. Hogy ez hogyan fog lezajlani, mi lesz a következménye, azt még nem nagyon tudni.
Az égbe szökő ingatlanárak másféle veszélyeket is hordoznak. Túlfűthetik a nemzetgazdaságot, és a társadalmi stabilitást fenyegetik. Új adók és adminisztratív beavatkozások várhatók, hogy lehűtsék a befektetési lázat. Mi lesz, ha mind az 1,3 milliárd ember saját lakást, kocsit és modern (fogyasztói) életvitelt akar? Egy országban, amely már időszámításunk (de nem az övék) előtt huszonnyolc évszázaddal ismert egy nagyon egyszerű írást?
Fél évszázadig nemigen építettek sok új épületet a nagy fal árnyékában. Ám a kínai tigris (amely, ne feledjük, kedves és pozitív tartalmat hordozó szimbólum) még mindig éhes. Ki fogja jóllakatni?
A távozó
Nem sokkal több, mint egy éve, hogy beszámoltam egy jövevény, bizonyos Feri születéséről. Apja, Józsi az én webmesterem, segítőm, barátom. Aki most Józsefet, az ő hatvanéves (!) apját búcsúztatja. Nem tudtam mit mondani neki a Tibeti halottaskönyv néhány bölcsességén kívül, csak átöleltem a „Harcosok könyve” bemutatóján.
Madár, vírus
Mindenki erről beszél manapság, szólnom kell róla. A Duna-deltában – ahol az éhezéstől hullottak volt el a kényszermunkások, bebörtönzöttek – történnek a legaggasztóbb dolgok. Ugyanis az itt élő emberek szegénysége nagyobb, mint a halálfélelmük. Meg sem értik a sok egyenruhást és a műanyagba öltözött földönkívülieket. Először vasvillákkal, fejszékkel estek nekik. Az aprójószágot vagy megeszik, vagy kicsempészik, vagy eldugják. Szinte biztos, hogy Európában először itt fog a vírus átmenni a madárról az emberre. Fújhatják a kocsik kerekeit, emberek lábait fertőtlenítővel. Akkor sem leszünk boldogabbak, ha Törökországból érkezik a vírus hozzánk. Egy biztos: egyszer megjön. Az 1918–19-es spanyolnátha is egy madárinflu mutánsa volt, amely ötvenmillió embert ölt meg. Jobb megijedni, mint félni. Még jobb fölkészülni. Bukarest szavában sosem lehetett megbízni. Majd pont most mondanak igazat. Ébredj, román; figyelj, magyar.