A sportriporter seprűnyélen

Orwell 1984 című regénye már nyáron, a Szigeten is tarolt. A Nagy Könyv-szavazáson a szigetlakók között vitte el a pálmát, s most – ezen talán Lévai Balázs, a szombati regénycsata műsorvezetője lepődött meg egyedül – az eddigi legnagyobb szavazati aránnyal (1741) győzött A Gyűrűk Ura szintén kimagasló kampányfilmje felett.
Szombaton Szabó Magda Abigélje mérkőzött a Harry Potter és a bölcsek köve kampányfilmjével. Ezúttal kevésbé sikerült produkciókat láthattunk, mint az előző héten. Az Abigél készítői igazából meg sem próbáltak elszakadni a Zsurzs Éva rendezte egykori sorozattól: arcra, karakterre hasonló szereplőket válogattak, s így egy-két szerencsés (a vízben bugyborékolva pletykáló kislányok) és kevésbé szerencsés (a tárgyakról szóló, lapos eszmefuttatással terhelt felütés) képi ötlettől eltekintve túlnyomórészt a régi adaptáció gyenge másolatát adták elénk. Szerencsésebb lett volna, ha következetesebben adminisztrálják a sorozat egykori Gigusának (Schubert Éva) bátorító szavait arról, hogy amikor az ember elveszíti mindazt, amivel odáig azonosult, akkor találhat igazán magára. Hiszen ha pusztul a külvilágunk, egy út akkor is marad: befelé vándorolhatunk önmagunkba, s így meglehet, értékesebbé válunk, mint odáig voltunk.
Elkerekedett szemmel olvastam A Nagy Könyv-játék hírlevelén, hogy a Harry Potter-kampányfilm alkotói egy történetet vittek végig következetesen, amely pedig arról szólt, hogy az m1 ifjú sportriportere hogyan ébred rá, hogy ő valójában Harry Potter. Ami átjött, inkább az volt, hogy a stáb elkészítette a szpíker Harry Potter-elemekkel és helyenként megkérdőjelezhető kiszólásokkal súlyosbított, kissé zsúfolt, de azért jó ritmusú maxiklipjét. Jó szándékúan persze azt is lehet mondani, hogy az alkotók inkább azokat célozták meg, akik már olvasták az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikersorozatának első kötetét, vagy legalább látták a belőle készült filmet.
A könyvcsata során már több angolszász regény kampányfilmjét láthattuk, s örömmel állapíthattuk meg, hogy ennek a kultúrának nem elsősorban az elütő külsőségein át akartak hatni a nézőre, hanem azokon a lelki, szellemi dolgokon keresztül, amelyek kultúrkörtől függetlenül mindnyájunkban közösek. A Harry Potter őrzött meg a legtöbbet a brit–szász látványvilágból, s a közöset is inkább a felszínen hozta. A mi világunkhoz tartozó nézőben – bennem legalábbis – megmaradt az idegenkedés attól a gondolattól, hogy bárki lehet Harry Potter. Szántó Dávidnak és a Harry Potter-rajongóknak sem ajánljuk, hogy söprűre pattanjanak. Úgy járhatnak, mint az az amerikai fiú, aki Batman-jelmezben leugrott a tizenvalahányadik emeletről. Azóta Ame-rikában a denevérszerelés használati utasításába bele is írják, hogy senkit nem tesz repülésre alkalmassá.
(A Nagy Könyv – elődöntő, m1, október 29., 18.00)