Áruló gépek

November 18-án a Sony BMG New Yorkban bejelentette, hogy befejezi az általa forgalmazott zenei CD-k ellátását másolásvédelemmel. Természetesen nem a zenemásolók népes táborának igyekezett kedvében járni, hiszen éppen ellenük alkalmazta az XCP és a MediaMax névre hallgató digitális védelmi szoftverrendszert, amely ez idáig ötvenkét, a Sony BMG neve alatt forgalmazott különböző előadó CD-jén kapott helyet.
A zenei CD-ket forgalmazó Sony nevében szereplő BMG rövidítés a régi és patinás német Bertelsmann AG médiacéget takarja, amely ma ötvenszázalékos tulajdonjoggal rendelkezik a Sony BMG-ben. A Bertelsmann-csoport az 1800-as években mint bibliakiadó alapozta meg gazdagságát, ma pedig a világ második legnagyobb médiakartelljeként évi 17 milliárd euró feletti bevétellel büszkélkedhet a nemzetközi piacon.
Aggodalommal töltötte el a zeneipar nagyjait – a szóban forgó cég mellett a Warner Musicot, az Universal Music Groupot és az EMI-t – a világhálón gombamód szaporodó digitális adatmegosztó szerverek megjelenése. Az ismertebbek, mint a Napster, a Morpheus, a Lime Wire és a Kazaa a p2p névre hallgató adatmegosztó-fájlcserélő technológiát használva több millió felhasználó gépét kötheti össze, hogy azok szabadon csereberélhessenek programokat, képeket, zenét, filmet.
A szoftvergyártókkal karöltve a zeneipar fő képviseleti szerve, a RIAA (Recording Industry Association of America) harcot hirdetett az „ingyenzene” ellen, amely a szervezet vezetője, Mitch Bainwol szerint csupán az Egyesült Államokban évi 300 millió dolláros veszteséget jelent a zeneiparnak. A harc globális méreteket öltött, sok esetben legális, de olykor illegális eszközök igénybevételével. Az illegális módszerek közé tartozik például, ha a gyártó cégek magánszemélynek álcázva magukat vírusokkal, kémprogramokkal fertőzött zenei fájlokat oltanak az „ingyenesek” gépeire a fájlcserélő szervereken keresztül, hogy elvegyék a kedvüket a fizetést mellőző gyakorlattól.
Természetesen az efféle vádakat ugyanúgy tagadják a gyártó cégek, mint ahogy még ma is tagadja a Sony BMG saját illegális gyakorlatát, amely a legnagyobb támadási felületet adta ellenségeinek, hogy jogi úton mérjenek csapást a médiaóriásra. Az „ingyenesek” felkutatásának és büntethetőségének érdekében harcolta ki a zeneipar a DMCA (Digital Millennium Copyright Act’s), vagyis a „szerzői jogvédelem a digitális évezredben” névre hallgató törvénycikket, amely jogot ad arra, hogy az internetfelhasználók szolgáltatóinál meg lehessen szerezni a másolással gyanúsított magánszemélyek adatait. A legálisan begyűjtött adatok birtokában évente több ezer „ingyenest” kutat fel és állít bíróság elé a zeneipar végrehajtó testülete, több esetben félmillió dolláros büntetés terhe mellett. A súlyos büntetés ellenére a fájlcserélő hálózat felhasználóinak tábora nemhogy csökkenne, inkább növekvő tendenciát mutat, és egyre hatékonyabb érdekvédelmi szervezetekbe tömörülnek.
Az „ingyenesek” ma már olyan érdekvédő szervezeteket tudnak maguk mögött, mint az EFF (The Electronic Frontier Foundation), vagyis az elektronikus határvidék szervezet, amely a múlt pénteken szabályos ultimátummal fordult Andrew Lackhez, a Sony BMG vezéréhez. Az EFF támadásának célpontja a Sony BMG által használt XCP és MediaMax adatvédelmi szoftver, amelyet a First4Internet és a SunnComm cég gyártott, illetve szállított az óriáscégnek. Az alkalmazott szoftver, amely az eladott CD-ken elrejtve, a vásárló tudta nélkül becslések szerint legalább félmillió komputert fertőzött meg, kimeríti a „rootkit” kritériumát. (Rootkitnek nevezzük az olyan programcsomagot, amelynek feladata, hogy belépést biztosítson a számítógépbe a program gyártójának a tulajdonos tudta nélkül. A rootkit általában elrejti a betörést, a gépen található adatok illegális megszerzését. A programcsomag másik ismert neve „trojan horse”, azaz trójai [fa]ló vagy egyszerűen csak „trójai”.)
A Sony BMG által használt Digital Rights Management (DRM), vagyis digitális jogkezelő rendszer nemcsak rootkit típusú segédprogramokból áll. Az XCP mellett egy „digitális vízjegyíró” program minden másolt diszkre rejtett azonosító programjegyet helyez el, hogy a RIAA által bírói jóváhagyással kért és lefolytatott házkutatás során talált CD-k a corpus delicti szerepét töltsék be, és a bíróságon fel lehessen használni őket bizonyítékként.
Végeredményben a Sony BMG az illegális gyakorlat ellen illegális eszközöket vetett be, olyan felhasználókat is megfertőzve, akik csupán zenét hallgatnak a számítógépükön, és másolásra nem is gondoltak. Mindezt a legalaposabban Mark Russinovich rendszergazda térképezte fel. Russinovichnak feltűnt a digitális vízjel és a DRM csomagba rejtett „Phone Home” (hazahívás) program, amely a felhasználó gépét árulkodásra készteti. A Sony BMG vezetése tagad annak ellenére, hogy Russinovich dokumentálta a komputerből kilépő adatcsomagokat, és vizsgálódásának eredményét saját honlapján publikálta, valamint átadta az EFF jogvédelmi csoportnak, amely heves támadást indított a Sony BMG ellen. Az EFF szerint megérett az idő a fogyasztói jogvédelemre is, hiszen a zeneipar, a Sony BMG a megvásárolt CD-khez a következő írásos megkötéseket (felhasználói szerződést) csatolta:

1. Ha a felhasználó betörés áldozatává válik, és a betörő elviszi a Sony BMG által értékesített CD-ket, a tulajdonos hazaérkezését követően azonnal törölnie kell a gépén lévő másolatokat, mert a felhasználói szerződés előírja, hogy csak akkor van a felhasználónak joga a másolataira, ha az eredeti példányok még mindig a tulajdonában vannak.
2. A felhasználó nem tarthat másolatot a munkahelyén lévő komputerén, csak a saját tulajdonban lévő otthoni gépén.
3. Amennyiben a felhasználó külföldre utazik vagy költözik, magával vitt számítógépéről törölnie kell a másolatot, mert a felhasználói szerződés tiltja a zeneanyag exportját még magánexport esetében is.
4. Amennyiben a Sony BMG újabb programokat hoz forgalomba (frissíti a régi verziókat), a felhasználónak kötelező azokat gépén telepítenie, különben elveszti jogát a gépén tárolt zeneanyag felett.
5. A Sony BMG fenntartja a jogot, hogy „hátsó ajtó” típusú programot telepíthessen a felhasználó gépén, hogy a másolásvédelmet teljes mértékben végrehajthassa, ellenőrizhesse. Ugyanakkor minden felelősséget elhárít, ha a procedúra lefagyasztja a felhasználó gépét, vagy védelmét lerontja, illetve megsemmisíti.
6. A felhasználói szerződés értelmében a cég nem vállal felelősséget öt dollár feletti értékben, bármilyen kárt okozzon is másolásvédelmi rendszere a felhasználó gépén.
7. Amennyiben a felhasználó bankcsődbe kerül, a gépén lévő másolatokat azonnal törölnie kell.
8. A felhasználó nem másolhat, nem továbbíthat zeneanyagot gépéről, még az eredeti CD tulajdonosaként sem.
9. A felhasználói szerződés meghatározza, hogy a tulajdonos nem használhatja a zeneanyagot például saját filmjében zenei aláfestésnek, mert az eredeti zeneanyagot semmiféle módon megváltoztatni, más munkákhoz felhasználni szigorúan tilos!

A Sony BMG szigorú és sajátságos szabályain felháborodott felhasználók egyre tömegesebben követelik a médiaóriás megbüntetését. Három héttel ezelőtt Los Angelesben Alexander Guevara indított pert a Sony BMG ellen csalás, megtévesztő reklám és kémprogramok terjesztése címén. A jogi gátszakadást, úgy tűnik, jogi árhullám fogja követni, mert nem sokkal Guevara perindítását követően egy texasi államügyész, Greg Abbot tett lépéseket, hogy példásan megbüntesse a médiaóriást az idén életbe lépett „Consumer Protection Against Computer Spyware Act”, azaz a számítógépes kémprogramok elleni fogyasztóvédelmi törvénycikkre hivatkozva.
A törvény adta szabályozás értelmében az államügyész százezer dolláros büntetést kérhet esetenként, ami – félmillióra becsült telepített kémprogramokkal számolva – térdre kényszerítheti a Sonyt és a többi kémprogramterjesztőt. A texasi ügyhöz csatlakozó Electronic Frontier Foundation – amely szintén pert indított – viszont 24 millió forgalmazott CD-vel számol. Bírósági utasításra a Sony köteles lesz kiadni minden ilyen vonatkozású belső információját. A perhez csatlakozók száma egyre növekszik, de a zenerajongók ugyanabban a tempóban vásárolják zenéjüket a Sonytól, mint korábban. Lesz miből fizetni!